2024. április 27. szombat
Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Volt egyszer egy Jugoszlávia

Végel László
Végel László
Volt egyszer egy Jugoszlávia

Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem  a horvátországi és a boszniai  háborúról szól,  arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.” Végel László:

  • 2023. november  29., szerda
  • Ez a nap volt három-négy évtizeddel ezelőtt a köztársaság napja, amelyre csak kevesen emlékeznek, a legtöbben a sírba vitték az emlékeiket. Magyarul a Hitelben 1991. december 12-én, szerbül jóval előbb az újvidéki Stav hetilapban  leírtam a mondatot, amelyet aztán sokszor visszahallottam. Volt egyszer egy Jugoszlávia. Időközben a szerbiai választásokon a szerbiai elnökjelölt Milošević kiérdemelte a választók 65,35 százalékának bizalmát. Pártja a Szerbiai Szocialista Párt 190 képviselőt juttatott be a 250 tagú szerbiai parlamentbe. Így kezdődött;  főlényes kétharmados győzelemmel. Ismerős, nemde?  Ne mondja senki, hogy nem akarta a nép.  Volt egyszer egy Jugoszlávia, írtam, majd így folytattam: „Mintha csak azt mondanám: volt egyszer egy Monarchia”. Manapság kevesen akadnak, akikkel megoszthatom a köztársaság napi emlékeimet, nem maradt más hátra: gyászolom az elhunyt barátaimat. Több mint három évtized múltán arra gondolok, hogy Jugoszlávia valóban úgy tűnt el, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. Háborúban. A Monarchiát senki sem kívánja feltámasztani, de emlékétől nem lehet szabadulni. Nyilván azért mert csodálatos európai kultúrát hagyott maga után. Megkockáztatom a feltevést: Jugoszláviát sem kívánja senki feltámasztani, szerencsére az uralkodó hatalmaknak nincs erejük emlékének elhantolására. Ha volt valami értékes az egykor országban, akkor a sokszínű kultúrája volt. Nem a jugonosztalgikus szólal meg bennem  hiszen,  látva a Vukovár felé tartó szerbiai harckocsikat, attól  régen  elbúcsúztam.  Ha ilyen kegyetlen módon kell  „összetartani” Jugoszláviát, akkor jobb ha mielőbb megszűnik - gondoltam. Ettől kezdve úgy találtam, hogy nincs más hátra, mint a szétomlás. A Peremvidéki élet, amelyben megtalálható a Volt egyszer egy Jugoszláviában, még nem látszanak, de sejthetők azok a vérnyomok, amelyek a Wittgenstein szövőszékében kiolvashatók. Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem  a horvátországi és a boszniai  háborúról szól,  arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.”
2023. december 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább