Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hungaroring
A szívemnek drága hungarofuturistáknak
Soros nem számolt a váratlan fejleménnyel, visszavonult az üzleti és a kulturális életből, fáj a faszom az egészre!, és egy ugandai kunyhóban gyakorolta a szerb guzlás hősi énekeket. Óvatosan nazalizált, nehogy csetnifikálódjon. Egy idő után epikus guzlás metált játszott, és felvidult, hogy a környéken végre senkit sem zavar („ne örülj, öreg hippi bankár, neked sem nyalunk!”, csipkelődött néhány anarchista szomszéd).
Aztán Soros is feldobta a talpát; metál az ész, hörögte utolsó perceiben, majd lélekpárája kiszűrődött fogai kerítésén. Uganda örökös miniszterelnöke, Bada Dada és főtanácsadója, a villámbaszta Rozália azóta is gyanakodnak, miben sántikált igazából, titkos ügynökök vizsgálják az esetét, miközben a guzla-metálon kívül Soros nem akart már semmi mást. Orcsik Roland:
Magyarország pár évtized alatt elpusztult. Kötelező pesszimizmus: senki sem nyújtott feléje védő kart, mert ha odanyújtja is, csontig rágja. Nem, nem az oroszok voltak. A soron lévő Putyin öreg korára visszademokratizálódott, Alice Cooper lemezeit gyűjtötte, a dalszövegeket személyesen fordította oroszra. Wellcome to my nightmare, Добро пожаловать в мой кошмар dúdolgatta a családi albumát lapozgatva. Magyarország addig sem érdekelte különösebben, pitiáner üzlet, atomhulladék-ország, кoнeц. Putyin különben is jóember, minek is segítene bárkin?
Soros? Még akkor is őt vádolták a hunok konok utánzatai, amikor már rég alulról szagolta a szavannát valahol Ugandában. Különben is, Soros egy elfeledett zimbabwei falu kulturális életét támogatta az ugandai központjából. Arra biztatta a falu törzsfőnökeit, hogy szerb guzlás kísérettel esténként Max Weber-dalokat énekeljenek. Az eredmény pedig az lett, hogy a kínai, nem, hiba, hanem a zimbabwei falu néhány év alatt felszámolódott. Nem is annyira a csábos Weber-vudu miatt, miszerint imádkozz, dolgozz, és Neked is lesz plazmatévéd. Sokkal inkább a szerb guzlás nazális nyekergés kergette őrületbe a gyanútlan zimbabwei sámánokat. Bármennyire is szép a guzla hangja, a kísérő orrnótázás veszélyes, főleg, ha túlzásba viszik, előidézheti a nemzetcsuklást, az ún. csetnifikációt. A zimbabwei testvéreink fiziológiailag képtelenek voltak utánozni az importált szerb guzlásokat, ahogy megérintették a kecses hangszereket, orrhangjuk az agyukig hatolt, és itt a vége.
Soros nem számolt a váratlan fejleménnyel, visszavonult az üzleti és a kulturális életből, fáj a faszom az egészre!, és egy ugandai kunyhóban gyakorolta a szerb guzlás hősi énekeket. Óvatosan nazalizált, nehogy csetnifikálódjon. Egy idő után epikus guzlás metált játszott, és felvidult, hogy a környéken végre senkit sem zavar („ne örülj, öreg hippi bankár, neked sem nyalunk!”, csipkelődött néhány anarchista szomszéd).
Aztán Soros is feldobta a talpát; metál az ész, hörögte utolsó perceiben, majd lélekpárája kiszűrődött fogai kerítésén. Uganda örökös miniszterelnöke, Bada Dada és főtanácsadója, a villámbaszta Rozália azóta is gyanakodnak, miben sántikált igazából, titkos ügynökök vizsgálják az esetét, miközben a guzla-metálon kívül Soros nem akart már semmi mást.
A fél milliós lakosú zimbabwei falu hűlt helyén pedig egy hatalmas, multifunkcionális bevásárlóközpont épült, lakásokkal, közintézményekkel, hologram-parkokkal, hologram-patakkal, hologram-szavannával, hologram-állatokkal, hologram-koldusokkal, akik nem kéregetnek, hanem mosolyogva éheznek a butikok konténereiben. Mivel a lakások bérleti díjai nagyon magasra rúgtak, kevesen élvezhették azok totális kényelmét, így hologram-zimbabweieket is ki kellett fejleszteni, hogy a turisták ne hiányolják a bennszülött romantikát. Zimbabwe lakosságának egynegyede különben is HIV-fertőzött, jobb, ha nincsenek a láthatáron, elriaszthatják a külföldi befektetőket, turistákat, nyugtázták az ország tőkés és politikai vezetői, a közbeszerzésen a hangsúly, a munkaerő-harácson, no szentimenc.
Ekkor pattantak elő a magyarok.
A bevásárlóközpontban nagy vehemenciával kínálgatták a hazai Arany Ászokat, ám a zimbabwei turistáknak nem kellett a büszkén savanyú hungarikum. Megpróbálták Nyírő József ékszerdobozokba porciózott hamvait kedvezményes áron értékesíteni, hiába. Végül előkapták a nagy becsben őrzött, évekig készült, Eszkaláció című irodalmi antológiájukat, először ÁFA-mentesen, végül már ingyen osztogatták, de kuruc kudarc, a kutyának sem kellett.
A magyarok bosszúból bevedelték az Arany Ászokat, hullarészegen szétszórták Nyírő hamvait a hologram-szavannában, az Ejakulációjukat, téves, töröl, tehát az Eszkalációjukat Kínában, aj, pontosabban a zimbabwei multiáruházban felejtették (igazából nekik sem kellett), másnap pedig lógó orral visszacsoszogtak Magyarországra. A magyarság a nagyhatalmak, a tőkések dildója pusztán!, dörmögték paprikavörösen, egymásra mutogatva, ki kinek a kéme, krémje, besúgója, szolgája. Faji öngyűlöletükkel megalapozták a nemzeti temetőt: polgárháborút szítottak egymás ellen, fogyott a békéscsabai lángolt kolbász, ömlött a traktorgumiból készült pálinka. A magyarok végül sírva vigadva elpusztították a hazájukat.
Fokról fokra az ellenzéki horda ugyanolyan habzó undorral és élvezettel rombolt, mint a kormánypárti csürhe, hajszálnyi különbség sem volt már közöttük. Az utolsó években az épeszű maradék leszivattyúzta magát a föld alá, belőlük fejlődtek ki a magyar földikutyák (Nannospalax hungaricus). Ezeknek a példányoknak visszafejlődtek a füleik, szemüket bőr borította be: látni, hallani sem többé a rút sybaritákról, undok viperákról! Ám a felszínen csárdás must go on: végül az egypárthoz tartozók, vagyis a hajdani ellenzékiek és a hajdani nem-ellenzékiek nyilazták le egymást. Ez nem nagy tragédia, legfeljebb gyalázat. Mint Carlos Fuentes Mexikója, Magyarország áttetsző tartomány lett: „Mexikóban nincsenek tragédiák; itt mindenből gyalázat lesz. Gyalázat ez a vér, amely éles agavéként nyilallik bennem.”
Azok a magyarok, akik az önpusztítás túladagolása után is életben maradtak ̶ és a testvérháborúban nem túrták magukat a föld alá – kilövették magukat az űrbe. Előtte azonban aláírták a nemzeti chartát, hogy ha valami ostoba véletlen folytán mégis újra összeboronálná őket a sors, akkor úgy folytatják, mintha sohasem léteztek volna, fütyülnek a történelmükre, a küldetésükre. Reggel és este így fohászkodnak a kozmosz titkos szegleteiben, kötik szorosabbra a világszövetségüket: Szűz Mária, pártus hercegnőnk, fedezd fel újra a magyarokat! Magyarokat Magyarország nélkül! Magyarországot magyarok nélkül! Magyarokat magyarok nélkül! Magyarországot Magyarország nélkül! Magyar, e szent hittel mindent visszanyelnél!
https://www.klubradio.hu/adas?hanganyag_id=38190
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Orcsik Roland Hungaroring című prózáját hallgathatják meg a szerző előadásában.
Orcsik Roland vajdasági író és költő 1975-ben született, és a délszláv háború időszakában, még tizennyolc éves kora előtt Magyarországra költözött, de sok szempontból folytatja a hatvanas években az Új Symposionnal berobbant és a helyi értelmiségben szervesen meggyökeresedett jugoszláviai magyar irodalmi hagyományt. A mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható szövege is hajaz erre, noha a többek között a Nemes Z. Márió által képviselt hungarofuturizmus új irányzatának is hódol vele. A tárcát, amely egy – mondhatnánk – el nem képzelt vagy elképzelhetetlen jövőben játszódik, és amelyet a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgathatnak meg, lejjebb pedig az eredeti írott változatát is elolvashatják, Orcsik a Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk hat évvel ezelőtti adásában olvasta föl, ahol a stúdióban Szegő János beszélgetett vele.
Következő cikk: A kollektív felelősség kérdése megkerülhetetlen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >