Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A középszer vajúdása
Bódis Gábor
A Magyar Szó napilap az eltelt egy hónapban három személyeskedő magánvéleményt jelentetett meg a Napló alapítóiról. Erre reagálok. Németh Árpád pedig itt.
Egy számomra ismeretlen nő, egy tisztázatlan múltú közíró és egy magyarországi szélsőjobboldali, nyíltan antiszemita újság munkatársa kesergett gyűlölködve a Napló-kör megalakulása felett.
Tekintettel a szerzőkre, talán nem is érdemelne reagálást az egész ügy. Annak ellenére, hogy érzékenyebb lelkek akár el is pityeregnének olyan súlyos vádak kapcsán, mint a bújtatott nemzetárulás, az egykor sikeres hetilap „vállalássá” vált főszerkesztőjének „meggyilkolásában” való aktív részvétel vagy az önlopás eredeti találmánya, amit a szélsőjobbos vág a fejemhez. Persze azonnal visszakozik is, sajtópertől rettegve. De szaftos részleteket sejtetve. Megnyugtathatom, személyét a jelentőségéhez arányosan kezelem. A szaftos részletek pedig remélem, tényeken alapulnak. Mert ez utóbbiak sajnos arról tanúskodnak, hogy:
- A Naplót Németh Árpád és én találtuk ki. Az első betűtől az utolsóig.
- A Naplót saját pénzünkből hoztuk össze.
- Szerénytelenség, de a Napló teljesen új színt hozott a szürke vajdasági magyar médiavilágba.
- A Napló munkatársait az indulástól számított másfél év során érte atrocitás (kirúgás, fenyegetés a hatalom részéről, motozás és kihallgatás a jugoszláv rendőri szervek részéről – ezeknek szenvedő alanyai elsősorban az alapítók voltak és csak részben a munkatársak). Mint ahogy a sajtópereket sem a lap munkatársai ellen, hanem az alapítók ellen indítottak.
- A Napló csak az első néhány hónapban volt sikeres gazdasági vállalkozás, tehát nyereséges. Az utána következő években veszteséges volt és fennmaradását csak az alapítók pénzéből lehetett finanszírozni.
- Én nem haszonvágyból vagy egy jól jövedelmező magyarországi/nyugati állás csábítása miatt léptem le 1991 októberében, hanem mert behívtak katonai szolgálatra. Az emigrációt választottam, de már látom, hogy a gyűlölködők sokkal inkább vukovári ágyútölteléknek szerettek volna elképzelni. Messzemenően nem értek egyet velük.
- Ezt követően miután többször újrakezdtem a pályafutásomat (mint az MTI, a BBC, az MTV tudósítója, a Szabad Európa Rádió riportere, majd budapesti irodavezetője, a SZER kezdő szerkesztője Münchenben, majd hamarosan a rádió délszláv osztályának igazgatóhelyettese/igazgatója, legvégül pedig a Duna TV – amíg még létezett – hírigazgatója) egészen 1996 májusáig a saját zsebemből finanszíroztam a Naplót. Tettem ezt annak ellenére, hogy a lap már régen nem az én elképzeléseim szerint készült. Már nem szabadelvű (habár megmaradt a lap neve alatt a meghatározás) hetilap volt, hanem egy provinciális, a kisebbség önmarcangoló stílusát magán viselő újság. Mi egy jó lapot akartunk készíteni (talán sikerült az elején), a későbbi Naplóból már csak egy olvasatlan „vállalás” lett. Az utolsó években a példányszám már alig volt számokban kifejezhető.
- 1996 májusában azért szakítottam meg a kapcsolatot a saját lapommal (az első médiatörténeti precedens, mert tulajdonosként nem rúgtam ki a munkatársaimat, hanem magamat), hiszen az évfordulós számban a vezércikkem után néhány oldallal egyetlen, ugyan az utóbbi időben már csak családi fotóalbumként megjelenő napilapunk egyik mostani vezetője azt írta, hogy a két alapító nem vállalta a „vállalást”, mert abban „anyagi javakat már nem láttak” (második médiatörténeti precedens). Sírjunk vagy röhögjünk? A most bálványként kezelt akkori főszerkesztő, miután a messzi távolból rákérdeztem, ugyan ez hogyan történhetett meg, azt mondta: válaszold meg! Hát ez az igazi liberalizmus: az éveken át a saját zsebemből pénzelt lapban kezdjek vitába egy külsőssel. Ezt a „vállalást” nem vállaltam.
- Ezt követően a szabadelvűnek feltüntetett, ám kisebbségi sopánkodással teli, olvasatlan újság „gárdája” önálló életet kezdett élni. Fellépéseket szerveztek és az alapítókat még csak arra sem méltatták, hogy meghívják a rendezvényeikre. Amikor hívatlanul mégis elmentünk egyre, még csak be sem mutattak bennünket. Kedves szélsőjobboldali kolléga, ez a lopás.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >