2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Öt órai kávé

Öreg Dezső
Öreg Dezső

„Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője.”

Csak van becsülete ennek a szerbiai kormánynak. És vele együtt természetesen az országnak is. Becsülete és tekintélye. Egyébként biztos nem ide jönne kávézni Nagy-Britannia volt kormányfője. Mert Belgrádban járt a hét derekán Tony Blair. Több itteni miniszterrel kávézott. Meg a fővárosi polgármesterrel.

Nem is verték nagydobra az ügyet, de egyes újságok mégis megneszelték és úgy találták, hogy ez érdekelheti az itteni polgárokat. Nagy-Britannia mégsem akármilyen ország, nagyhatalom volt, most is annak tartja magát, talán jogosan is, hiszen a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja az öt közül. Vétójoga van, tehát egyedül is beleszólhat a világ dolgaiba. Az ottani királyi család rokoni kapcsolatokat ápol a szerb trónörökössel. Ami azt is jelentheti, hogy a két nép is rokonnak érezheti magát szegről-végről. Blairnek azonban semmi köze sincs az Egyesült Királyság uralkodóházához. Ő a polgári Nagy-Britannia egyik lakosa, akinek az a sors jutott, hogy két mandátumban is miniszterelnökként vezesse az országot. Kezdő jogász korában álmodott erről, egykori kollégái szerint akkor azt mondta, kormányfő akar lenni, mindegy, melyik párt színeiben. A sors úgy hozta, hogy a Munkáspárt vezetőjeként költözzön be a Downing Street 10-es számú kormányépületbe 1997-ben. 44 éves volt. Akárcsak Aleksandar Vučić tavaly, amikor a Nemanja utca 11-ben elfoglalta a kormányfői posztot. Bler nyolc évig vezette az Egyesült Királyság kormányát. Meg több háborút nagy elszántsággal, konok kitartással. Azt az 1999-est, amelyet itt csak mint NATO-bombázásként emlegetnek, állítólag ő kezdeményezte. Fel is rótta az itteni ellenzék a szerdai kávézást a hatalomnak, amire az azzal válaszolt, jogosan, hogy Jacques Chiracot meg Gerhard Schrödert nagy pompával és tisztelettel fogadták ugyanazok, akik most bírálnak. Még a távoli 2001-ben. Amikor még azt gondoltuk, hogy Szerbia a változások útján van. Aztán kiderült, hogy „semmi sem változott, csak ő nincs közöttünk”, ahogy keserű szellemességgel mondogatják még mindig azok, akik nagyot csalódtak a rendszerváltozásnak mondott hatalomcserében.

Szóval itt járt Blair, akinek látogatását igyekeztek eltitkolni, de nem sikerült. Kissé visszás volt, hogy a miniszterek azon a napon még csak nyilatkozni sem akartak. Aztán másnap egyesek mondtak néhány szót, ami megmosolyogtatta az embereket. Már akit. Volt, aki kikérte magának, hogy a kormánytagok azzal áltassák az embereket, hogy az egykori brit miniszterelnök csak úgy iderepült, hogy páncélozott gépkocsik kíséretében a dedinjei Képviselők Klubjába hajtasson és ott kávézzon meg csevegjen a miniszterekkel. Kiderült természetesen, hogy nem ezért jött. Előadást tartott nekik. Vezetéselméletből. Minisztériumvezetésből. Ha úgy tetszik, uralkodás kultúrából. Mert nem mindegy, hogy egy vezető poszton levő személy hogyan viselkedik beosztottjaival és hogyan fordul a nyilvánossághoz. Bevezető előadása cirka 20 percig tartott - írta egy pénteki újság. Azután tényleg jött a kávé, de csak azért, hogy oldott légkörben hallgassa meg a miniszterek panaszait. Mindenki vázolta röviden, hogy milyen gondokkal kell szembesülnie. Blair pedig elmondta azzal kapcsolatos álláspontját. Az igazságügyi miniszter például a bíróságokra és a peres eljárások lassúságára tett panaszt. A kultúra meg a sajtó felelőse elmondta, meghozták az új sajtótörvényt, mégis mindenki elégedetlen. Sajnos az nem szűrődött ki, mit válaszolt a brit vendég. Az viszont igen, hogy azt tanácsolta nekik pontos célokat tűzzenek maguk elé, ne többet háromnál és azokat valósítsák is meg. Annak idején, amikor 1996-ban a Munkáspárt élére került, ő is 3 célt jelölt ki: „oktatás, oktatás, oktatás” fogalmazott a politikai pályafutása egyik csúcsán. Most is azt csinálja, kiválóan jövedelmező konzultáns céget vezet és oktat. Szerbiai oktató tevékenysége állítólag egy centjébe sem került az itteni adófizetőknek. Ezt mondta a pénzügyek irányítója és maga  a kormányfő is. És ez az, amit egyesek nem hisznek el nekik. 

 

2015. február 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább