2025. július 2. Szerda
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Családi perpatvar

Igazán megható, hogy a jugoszláv válság két főbűnöse mennyire aggódik a békéért

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Abban a kivételes megtiszteltetés­ben volt részem, hogy végighallgat­hattam a „Minden Szerb Egyadta Zúzmara” elmélet és gyakorlat szerzőjét, aki az általa kiválasztott újságírók előtt egy szép litániát tar­tott a békéről, a világ igazságtalan­ságáról, az ellenzék fölösleges költe­kezéséről és még néhány eszményi­en világos gondolatról.

Önöknek minden bizonnyal sike­rült pontosan tájékozódniuk a „be­szélgetés” részletes tartalmáról, ha nem is magyar nyelvű, akkor lega­lább valamilyen más, tárgyilagos napi hírközlő eszköz révén. Emiatt és egyéb elfoglaltságom miatt most tartózkodom attól, hogy minden egyes fényesebbnél fényesebb rész­lettel foglalkozzam. Csak egy igazán magasztos ötletet ragadok ki, ter­mészetesen a saját felelősségemre. A szerb államfő azt javasolta az ellenzéknek, hogy ne nagyon költe­kezzen a választási kampány idején, hanem az erre szánt összeget in­kább a szegények megsegítésére fordítsa. Hát, kérem, a politika igen­csak tisztátlan története során alig­ha hangzott el ehhez mérhető ma­gasröptű indítvány. Én csak ahhoz a kijelentéshez tudnám hasonlítani, amely egy korábbi uralkodó szájá­ból röppent fel az örökkévalóság szorongó vadászmezejére, és amely ilyetén volt mondva: „Ha a népnek nincs kenyérre valója, miért nem eszik kalácsot?” No, nem azért, mert egyre kevesebb a közép-euró­pai típusú pékség és cukrászda a Vajdaságban.

Ezt nyilatkozta tehát Az, Aki Ezen A Télen Sem Fog Fázni. És ráfázni sem, hiszen a választások, amelye­ket ő talált ki a saját szórakoztatásá­ra, még egy gyöngécske házibajnokság szintjét sem érik el, hiszen előre lehet tudni nemcsak a vég­eredményt, hanem azt is, hogy ki mikor fog gólt lőni, ki lesz az öngól­király, és kinek mutat fel a bíró piros lapot. A másik mákvirág sem tétlenkedett időközben, hanem előrukkolt a saját, legújabb ihletésű béketervé­vel, amelynek az időzítése volt jel­lemző. Pontosan akkor beszélt a nemzethez Tuđman, amikor Norvé­giában „titkos” tárgyalások folytak a horvát kormány és a krajinai szer­bek között. Olyannyira titkos volt a susmogás, hogy a belgrádi rádió óránként kapcsolta különtudósítóját, aki beszámolt a legapróbb rész­letekről is. Hiába, a délszláv törzsek­nek még van mit tanulniuk Arafatéktól.

Maradjunk azonban a leghorvátabb horvátnál, akinek javaslatában csak az az újdonság, hogy ha nem is teljes, de legalább valamilyen au­tonómiát kínált fel a szerbeknek. Eső után köpönyeg – mondanák a szkeptikusabbak, de a helyzet egyál­talán nem ilyen egyszerű. És ki tudja, mindez hogyan illik bele a Milošević-Tuđman-féle egykori meg­állapodásba, amellyel nemcsak Boszniát osztották fel. Ha a Szerb Fagyasztó túlságosan nagy autonó­miát harcol ki a krajinaiaknak, ak­kor nyugodtan lemondhat Kosovóról. Ez több okból sem felelhet meg neki. Elsősorban azért, mert a Rigó­mező sokkal gazdagabb kizsákmányolhatóság szempontjából, mint Krajina, ahol esetleg csak a nincstelenséget lehetne kiaknázni. No de ebből van elég Szerbiában is! Oly­annyira, hogy exportálhatna is belőle, csak még vevő nem akadt. Azonban Kertes Mišóékat ismerve tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen.

Még a vajdasági médiapiacon sem, ahol hál’ Istennek néhányan megemberelték magukat, és többé már nem a szerb államtól várják a megváltást  bizonyos mennyiségű valuta képében. Mégsem tragikus, hogy az újraszületett 7 Nap részlete­sén közli Csurka Pista (aki szerint a Tévémaci is kommunista) vajdasági látogatásának a programját. De ne adjunk azonnal igazat azoknak, akik szerint várható volt ez az irányult­ság. Remélhetőleg az új-régi gárda sokkal körültekintőbben, mint én föl tudja mérni, hogy egy borgőzös, hiú ábrándokat kergető politika importja végveszélybe so­dorhatja az amúgy is védtelen vaj­dasági magyarságot.

1993. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legija, Bokan, Vučić...

Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >

Tovább

Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele

Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >

Tovább

Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad

A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >

Tovább

A VMP színrelépése

A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >

Tovább

A forradalom jogossága

Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >

Tovább

Az intrika, mint uralkodó narratíva

A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >

Tovább

Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!

Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >

Tovább

Egy másik stratégia

A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >

Tovább

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább