Ma Mihály, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Zsidók a kisebbségi magyarság szolgálatában: Sinkó Ervin
„Ez a nyitottság tette lehetővé a jórészt már a Sinkó halála utáni időkben a vajdasági magyar irodalom és kultúra páratlan szárnyalását, amelyet az anyaország csak távolról, irigykedve tudott követni jóval erősebb kulturális bezártsága miatt.“ Mazsihisz:
Iszaak Babel, a nagy orosz zsidó író 1935-ben, egy magyar ismerősével beszélgetve, hirtelen kifakad:„Hanem, Ervin Izidorovics, hogy valaki így halmozza a lehetetlennél lehetetlenebb attribútumokat, mint ahogy azt maga teszi! Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni, ez azonban már kicsit több a soknál.
Magyarnak és zsidónak és kommunista magyar írónak lenni, ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – emellett a megboldogult Sacher-Masoch fantáziája egyszerűen ártatlan kis pincsikutya.”
A beszélgetőprtner, a „perverz” identitások halmozója Apatinban, a Vajdaságban 1898-ban született, a magyar kommunista mozgalom történetének legnagyobb krónikása és a vajdasági magyar művelődés máig hatóan is egyik legfontosabb intézményének alapítója volt: Sinkó Ervin, a mégoly szoros versenyben is talán a leghontalanabb magyar író.
18 évesen kerül a frontra az első világháborúban, a háború és következményei, a gyerekkori antiszemita inzultusok emlékével együtt, döntő hatást gyakorolnak választásaira.
Már egészen korán szociáldemokratává lesz, Kassák köréhez csatlakozik, majd más radikálisokkal együtt kiválik belőle. Húszas évei elején a kommün aktív és lelkes résztvevője - a budapesti Központi Munkástanács tagja - bukása után neki is el kell hagynia az országot.
A forradalmi erőszakot, terrort azonban mindvégig elutasítja, a kommün ellenségeit nem hajlandó bántani, inkább megpróbálja őket átnevelni kommunistává.
Erről az időről szól legnagyszerűbb, korszakos regénye, az Optimisták, amelyet évtizedekig nem tud kiadatni sehol, a Szovjetunióban sem (Újvidéken 1953-ban, Magyarországon 1965-ben jelenik meg). Él a két világháború között Bécsben, Párizsban, Zürichben, Moszkvában és Jugoszláviában, ezen a területen vészeli át a második világháborút is, fogolytáborokban, majd a partizánokhoz csatlakozva.
A Szovjetunióban töltött éveinek fontos és a magyar irodalomban szintén páratlan dokumentuma az Egy regény regénye című műve, amelyben ismét a határára kerül annak – a kommünt követő keresztény korszaka után - hogy leszámoljon a bolsevizmussal. Vannak, akik a könyvet ebből a szempontból Orwell és Koestler munkáival rokonítják.
„Itt a hivatalos giccs egy egész, mindent átfogó óriási államapparátus segítségével egyeduralomra tett szer., mely következetesen rányomja bélyegét minden esztétikai természetű megnyilvánulásra. A giccsnek ez a mesterséges tenyésztése, egyeduralma szerves következménye a kormányzati módszernek, a giccs, a frázisnak ez az ikertestvére ma itt állami és államfenntartó funkciót tölt be.” - írja a totalitárius művészetről. A nagy szovjet társadalmi kísérlet otthonában remélt otthonra lelni ő is, csalódása csak fokozta hontalansága érzetét.
A nemzetek feletti állam lehetőségét, amelyben a nemzetiségek valóban úgy élhetnek egymás mellett, ahogy szeretnének, ennek a nemzetiségpolitikának a Sztálinnal (és Rákosival) szembenálló titoi Jugoszláviában látta meg. Tito mellett zavarba ejtő határozottsággal tart ki haláláig.
Ugyanakkor életének ebben az utolsó periódusában teszi a legnagyobb, máig ható szolgálatot a vajdasági magyar közösségnek az Újvidéki Egyetem híres Magyar Tanszékének 1959-es megalapításával. A Tanszék nem csak nagy írók és tudósok sorát neveli ki (Gion Nándortól Végel Lászlón át a nemrég elhunyt Bányai Jánosig), hanem a vajdasági közoktatás tanárainak nemzedékeit is folyamatosan. A Tanszék szellemiségét is meghatározza az a szemlélet, amelyet Sinkó híres székfoglalójában fejt ki, hogy a magyar irodalom sajátszerűségét csak akkor érthetjük meg, ha a legszélesebb világirodalmi perspektívából vesszük szemügyre. Ez a nyitottság tette lehetővé a jórészt már a Sinkó halála utáni időkben a vajdasági magyar irodalom és kultúra páratlan szárnyalását, amelyet az anyaország csak távolról, irigykedve tudott követni jóval erősebb kulturális bezártsága miatt. Maga Sinkó is írt a felvilágosodás korától a modernitásig ívelően fontos irodalmi tanulmányokat, de világirodalmi horizontja egészen korán befogja a jisuv, a későbbi Izrael irodalmát is, Saj Agnonról 44 évvel Nobel-díja előtt, 1922-ben közöl recenziót.
„A nemzet nem földrajzi, nem is hatalmi, hanem szellemi egységet fog jelenteni; a nyelvnek fajfölötti közösségteremtő ereje tartja össze ezt az egységet és összetartja az a szükség, hogy az ember a szívében világpolgár lehet, de cselekedni hatásosan csak korlátok között tud. S mint ahogy a fának nem béklyója a földbe fúródott gyökere, az embernek is szüksége van, hogy közösségében gyökerezzék, s onnan ragyogjon szerte minden közösségre”- írta Jókai Mór születésének századik évfordulóján, 1925-ben.
Valamelyest ma, majd 50 évvel halála után is hontalan, alig él csak az emlékezetben ez a furcsa, kivételes és csodálatos tünemény: Sinkó Ervin szabálytalan, problémás és nagyszabású élettörténete.
Következő cikk: Romániai önkormányzati választások: nyomokban magyar érdekképviseletet tartalmaz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >