Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
További reagálások A szakma becsületéért című írásunkra
„Az az összefogás és közösségi diskurzus, ami a múlt század kilencvenes éveiben útmutató lehetett, mára kisajátítottá, elavulttá lett; szakmailag, közéleti szempontból csődöt mondott, frusztált egyének ócska kis játékterévé vált.” (Bence Erika)
Az eredeti (most már mondhatnánk vitaindító) cikk négy nappal ezelőtt jelent meg (A szakma becsületéért), erre érkezett Klemm József válasza. Következett Bence Erika alább olvasható reakciója, majd Klemm József újabb válasza.
Bence Erika reagálása:
"S ha te talán nem is, én még valóban hiszek abban, hogy az újságíró nem egy felsőbbrendű elit közösség tagja, akinek az a feladata, hogy kioktasson, megleckéztessen, kigúnyoljon, földbe dorongoljon vagy „kiosszon”, hanem hogy megfelelő információmennyiséget biztosítson saját célközönségének, aminek alapján a polgár majd - a szavak és a tettek alapján - eldönti, hogy a politikai csatározásokban kinek/kiknek ad igazat"
Igen, Klemm! Ezt legelőször saját újságírói tevékenységén keresztül valósítsa meg! Mert, ha ez a tétel igaz volna Önre, akkor említett beszéde sohasem született volna meg -- legalábbis nem olyan formában, amiképp igen. És ami a kioktatást és megleckéztetést illeti -- épp az Ön bírált írására jellemző. Egyébként miért volna, hogy -- kevés kivétellel -- olvasói és befogadói egyaránt egyoldalúsággal, csúsztatásokkal, fölénnyel teli szövegnek értik és értelmezik.
Ön, aki újságírói iskolát vezetett, nyilván tudja, hogy az írás hitelessége szempontjából a beszédpozíció megválasztása sem lényegtelen. S Ön ebben az írásában egy megkövült, örökérvényűnek és megfellebbezhetetlennek képzelt hatalmi pozíció, illetve annak ízlése és igénye alapján fogalmaz meg ítéleteket. Pl. arról, hogy ki a közösségromboló. Az Ön szemszögéből ítélve sokan vagyunk azok. Elégedetlenkedők. Ön nyilván ezt szégyennek ítéli meg. Én kritikai gondolkodásnak nevezném. Biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül már nem lesz az. Nem lesz szégyen. Nem én mondtam ki először, hanem egy újságíró; igaz tartalomnak gondolom: "Ha most hátrányait viselik is, egyszer majd a gyerekeink büszkék lesznek arra, hogy a szüleik ellenálltak, nem hajtottak térdet, s fejet az önkény előtt! Még az egzisztenciális összeomlás árán sem."
Az újságíró feladata ugyanis nem az, hogy a mindenkori hatalom szócsöve legyen. A jó újságíró nem cinkosa, hanem bírálója a hatalomnak. Legfontosabb ismérve a kritika és a lázadás. Térségünkben ezért már az életükkel is fizettek újságírók. Ezt Ön is jól tudja, miként azt is, hogy a hatalmi pozíciók sem örökérvényűek és megfellebbezhetetlenek. Pl. az az összefogás és közösségi diskurzus, ami a múlt század kilencvenes éveiben útmutató lehetett, mára kisajátítottá, elavulttá lett; szakmailag, közéleti szempontból csődöt mondott, frusztált egyének ócska kis játékterévé vált. Ön ezt a pozíciót képviselte Padén.
Az Ön írása viszont az marad. Szégyen. Nem csak tükörbe kell nézni... A pályatársak, a tanítványok és a gyerekek szemébe is. (Bence Erika)
Klemm József válasza:
Kedves Erika! Köszönöm az észrevételeit. Ezek az Ön álláspontjai, és én tiszteletben tartom azt, hogy másként vélekedik, mint én. Néhány dolgot azonban nem értek: 1. Mennyire ismeri az újságírói és közéleti tevékenységemet ahhoz, hogy számonkérje tőlem, vajon az újságírói etikával - vagy a szakmai etikával - összhangban cselekszem-e? 2. Miért gondolja azt, hogy nekem nincs jogom arra, hogy elmondjam a saját véleményemet, bárhol, bármilyen alkalomból, akkor is, ha az nem cseng össze az Ön véleményével? 3. Ha elmondom a véleményemet - magánemberként - (mert Padén Klemm József beszélt, saját nevében, nem egy szervezet vagy közösség nevében), akkor az miért kioktatás és megleckéztetés, és nem egy szakmai vélemény, amellyel a szakmának és a szakma iránt érdeklődőknek joguk van egyetérteni vagy vitatkozni? És miért nem kioktatás, megleckéztetés az, amikor valaki(k) nem az álláspontjaimmal vitakoznak, hanem személyemet támadják? 4. Ön azt mondja, hogy az én írásomat "egyoldalúsággal, csúsztatásokkal, fölénnyel teli szövegnek" értékeli az olvasó (kevés kivétellel)? Kedves Erika, én egy csúsztatásokkal, egyoldalúsággal, pontatlanságokkal teli írásra reagáltam, tiszteletben tartva a kultúrált párbeszéd általam szorgalmazott minden szabályát. Jómagam sem Bódis Gábor barátomat, sem Önt, kedves Tanárnő, nem tartom ellenségemnek, és az Önökkel való kommunikációmat mindenkor ez is fogja jellemezni. 5. Ön azt állítja, hogy én egy "megkövült, örökérvényűnek és megfellebbezhetetlennek képzelt hatalmi pozíció, illetve annak ízlése és igénye alapján" fogalmazok meg ítéleteket. Az általam felsorolt követelményeket nem én fogalmaztam meg, hanem azok egyebek között az egyik legtekintélyesebb médium, a BBC alapelvei, amelyekre oktattak, s amelyeket én is igyekeztem továbbadni diákjaimnak. Ha újra elolvasná a válaszlevelemet, látná, hogy egyetlen szót sem szóltam a kritikai gondolkodás ellen, hanem éppen azt nehezményeztem, hogy "nem tudunk szót érteni, odafigyelni egymásra, meghallgatni egymás érveit." Nem egyszólamúságot követeltem tehát, nem a kritikai gondolkodást akartam kizárni a dialógusból (amit, mitöbb, szorgalmaztam), hanem kutúrált párbeszédet kértem számon a kollégáimtól. Ezért nem értem, miért állítja azt, hogy én szégyennek ítélem meg azt, hogy vannak másként gondolkodók, hiszen (ismét hozzáteszem: a szakmára összpontosítva) ezt írtam: a közmédiában dolgozó kolléga, magánemberként lehet ugyan valamelyik vajdasági magyar párt/mozgalom tagja, szimpatizánssa, akár vezetőségi kádere is, de amikor a közmédiában megszólal, akkor tartsa magát a szakma alapkövetelményeihez, a pontossághoz, a pártatlansághoz, a tényszerűséghez, és ne engedje meg, hogy a sajtó a politikai acsarkodások kiszolgálója legyen. 6. Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy: "Az újságíró feladata ugyanis nem az, hogy a mindenkori hatalom szócsöve legyen.", hiszen én is ugyanezt vallom. A következő mondatával azonban már vitatkoznék, hiszen ezt írja: "A jó újságíró nem cinkosa, hanem bírálója a hatalomnak. Legfontosabb ismérve a kritika és a lázadás." A hatalommal való cinkosság valóban nem egyeztethető össze az újságírói viselkedéssel, és ez nem kérdéses, felfogásom szerint azonban a jó újságíró legfontosabb jellemzője a hitelesség, a tényszerűség, a pártatlanság. Nem a hatalomhoz hű, hanem a tényekhez. S ha véleményműfajt ír, véleményét akkor sem megérzéseire, rokonszenvére vagy ellenszenvére alapozza, hanem szakmai előtudására, a rideg tényekre és elfogulatlanságára. Így - ha kell -, kíméletlen kritikusa lesz nem csak a hatalomnak, hanem mindennek és mindenkinek, aki a közösség érdeke ellen tevékenykedik, ha pedig kell, akkor partner szerepet vállal a közösségépítésben. Ha kell, lázad, ha kell, megbékélést hirdet. Ami rossz, azt rombolja, ami jó, azt építi. 7. Végül: Ön ezt írja: "az összefogás és közösségi diskurzus, ami a múlt század kilencvenes éveiben útmutató lehetett, mára kisajátítottá, elavulttá lett..." Nos, kedves Erika, ebben valóban nem tudok egyetérteni Önnel, hiszem számomra az összefogás és az ezt lehetővé tevő kultúrált közösségi párbeszéd egy közösség megőrzésének non plus ultrája. Ez a nézetkülönbség azonban, szerintem, nem teszi szükségessé, hogy egymást ellenségnek tekintsük, vagy egymás véleményét szénteljesnek nevezzük. S a tükörhöz visszatérve: ebben is teljesen egyetértek Önnel. Pályatársaimat barátaimnak tartom, tanítványaimra önmagamból csak a jót próbálom rátestálni, a gyerekek esetében pedig bízom abban, hogy vajdasági magyar utódaink jobban szót tudnak majd érteni egymással ( s még magyarul), mint mi, gyarló elődeik. Barátsággal, Klemm József
Következő cikk: Házmesterország szupermax: a Magyar Közös Képviselők Egyesülete felszólítja a házmestereket, hogy tűzzék ki a magyar zászlót az Eb idejére
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >