2025. március 23. vasárnap
Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Még egyszer a Kosztolányi Gimnáziumról

Utólag közöljük a Magyar Nemzeti Tanács által „megkaraktergyilkolt” igazgatónő levelét

Tisztelt Bódis Gábor!

Ha már az események (tragi)komikus kereszttűzébe kerültem, kérem, engedje meg, hogy a hivatalos formát mellőzve, egy kicsit személyesebben szólhassak hozzá a témához. Félreértés ne essék, egy cseppet sem neheztelek az események feldolgozásának hangvételéért, egyetértek és szükségesnek tartom (csak humorral itt a Kárpátok alatt). A hozzászólásomban egy kicsit másként szeretném súlypontozni a problémát, nem a személyemre kivetítve, mert nem csak én vagyok a célpont, és mert az események és az ezzel járó következmények sajnos nem csak engem érintenek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a minősíthetetlen, személyeskedő és tulajdonképpen meddő (előre eldöntött) vita egy iskola körül zajlik. Tudják az iskola egy olyan hely, ami nem fikció. Ahová igazi gyerekek járnak, akik figyelnek, tanulnak/eltanulnak, kritizálnak, véleményt mondanak, mi legalábbis ennek a szellemében igyekszünk nevelni őket. Aztán vannak itt még olyan tanárok is, akikben van hivatástudat, manapság ez sem olyan egyértelmű ebben a szakmában. És van itt még olyan is, hogy összetartozás, a csoda tudja valahogy kialakult bennünk, ebben a 13 évben. Szeretünk itt dolgozni, jó az iskolánk légköre, talán ennek is szerepe van abban, hogy ennyire jók az eredményeink, és hogy a gyerekhiány ellenére jelentős a túljelentkezés hozzánk. A problémát abban látom/látjuk (jó hogy biztos vagyok abban, mondhatom így is), hogy mintha nem számítana az, hogy sikerült egy élő, értékes helyszínt teremteni, ahol taníthatunk és tanulhatunk, ahol a gyerekeink jó helyen vannak, ezt eddig egyetlen szülő sem kérdőjelezte meg. Ez az állapot nem magától adódik, megdolgozunk érte, évek óta napi szinten. Igyekeztünk vigyázni rá, ahogyan ebben a nehéz tanévben is, amikor a többi iskolával együtt a racionalizáció (ésszerűsítés!) jegyében pusztán %-ban mértek minket, és minden arra irányult, hogy olcsóbb legyen az oktatás. A gimnázium működésének ideje alatt most lett volna a legnagyobb szükségünk érdekvédelemre. Hangot is adtam ennek a tanév elején a legkülönbözőbb illetékes fórumokhoz fordulva (többek között a Magyar Nemzeti Tanácshoz is). A kisebbségi érdekvédelmünk eredményességéről és következményeiről olvashattak eleget a tanév során. A Kosztolányi Gimnázium a leépítések, bércsökkentések, költségcsökkentések ellenére, szinten tartotta az intézményt, hoztuk a formánkat, az eredményeinket. Vajon mit csináltunk rosszul hogy ennyire nem tűr meg minket a saját közösségünk egy része? Szó esett az intézmény összevonásáról is, nem a szerb Oktatási Minisztérium kezdeményezésére, nem, a Magyar Nemzeti Tanács egyik lelkiismeretes tagja játszik el ezzel a gondolattal. Egy ekkorára zsugorodott közösség, mint a miénk ennyire nagyvonalú lehet jól működő intézmények felszámolásával, egy olyan intézményével, amelynek elsődleges haszonélvezői, ennek a közösségnek a gyermekei? Tudatában vagyok annak, hogy naiv és idealista a probléma ilyen jellegű megközelítése, és higgye el, tudnám értelmezni és elemezni, a megszokottá vált haszonelvű indítékok mentén is a helyzetünket. Amiért mégsem ezt választottam, annak oka, hogy hiszek abban, érdemes egyszerű, alapvető kérdéseket feltenni. Ennek egy iskolában a legbiztosabb kiinduló pontja a gyerek, az intézmény értük van, és ami most a gimnázium körül történik, az messze nem az ő érdekeiket tartja szem előtt.

A megkarakretgyilkolt Varga Anikó

A levél május 29-én íródott, szerkesztői mulasztásból közöljük csak most.

A cikk, amelyre a levélíró hivatkozik:

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7775

 

2016. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább