Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A szavazás felelősség is
„Aki nemmel szavaz, az jobb, ha tudja, hogy minden atrocitás és minden egyes uszító, gyűlölködő megnyilvánulás, ami október 2-a után következik, az ő felhatalmazásával és beleegyezésével fog történni.” Kupán Zsuzsanna, Németországban élő fordító, tolmács nyílt levele. (Erdélyi Riport):
Kedves családtagjaim, barátaim, közeli és távoli ismerőseim!
Rengeteget gondolkodtam, hogy egyáltalán megszólítsalak-e az októberi népszavazással kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, hogy úgyis ott van a levegőben, a beszélgetéseinkben, a virtuális és való életben levő megnyilvánulásaimban, és nem szeretnék szőnyeg alá söpörni semmit. Szeretném elmondani, rendkívül fontosnak tartom, hogy ha már népszavazásra került a sor, akkor a választópolgárok éljenek állampolgári jogukkal, így csak biztatni tudlak arra, hogy menjetek el szavazni (viszont ha szándékosan érvénytelenül szeretnétek szavazni, figyeljetek oda). Vagy ha nem mentek, akkor azt ne kényelemből, hanem meggyőződésből tegyétek (lásd még: állampolgári tudatosság).
A kérdést bizonyára ismeritek. Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését? Írhatnék arról, hogy mennyire manipulatív ez a kérdés, hogy az uniós tagsággal nemcsak uniós támogatás jár, hanem kötelezettségek is. Jöhetnék az Intelmekből vett idézetekkel. Hivatkozhatnék Jézusra (ha már Mária országa vagy mi). Magyarázhatnám, hogy „Brüsszel” egy város, hogy az EU egy olyan klub, amelynek a magyar állampolgárok még mindig tagjai akarnak maradni, hogy a dolog nem annyira egyszerű, hogy „Brüsszel” kitalál valamit, és azt tűzön-vízen átviszi. Mesélhetnék arról, hogy az EU egyáltalán nem tökéletes, de legalább annyira múlik a megválasztott képviselőkön, mint azokon, akik megválasztják őket. Linkelhetnék cikkeket a magyar állam letelepedési kötvényeiről, mert akinek van kb. 300 ezer eurója, az „jó bevándorló”. Lehet kínai, orosz, vagy akár arab is. Hozhatnék önellentmondásos idézeteket a miniszterelnök beszédeiből. Mesélhetnék arról, mennyire gusztustalannak tartom azt a plakátot, amely menekültek által elkövetett megerőszakolásokkal riogat akkor, amikor a magyar kormány még az Isztambuli Egyezményt sem ratifikálta, miközben még mindig átlagosan hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében Magyarországon, vagy miközben még mindig széles körben tolerálják, hogy egy (sok) ismert egyetemi professzor megalázó kijelentéseket tegyen a nőkre. Nem teszem. Ez az újságírók feladata, ti pedig bizonyára körültekintően tájékozódtok a szavazás előtt.
Inkább arról szeretnék beszélni, hogy a szavazás (és nemcsak az október 2-i referendum) felelősség is. Minden egyes szavazó felelőssége. A tiétek. Nem titok, hogy december óta Németországban élek, és egy szír menekült a párom. Nem titkoltam azt sem soha, amikor önkénteskedni mentem, és azt sem, hogy mit gondolok. Talán páran azt gondoljátok, hogy elfogult vagyok, és ezért nem érdemes rám hallgatni. Nem vagyok az. Felelősséget érzek a társamért, ragaszkodom hozzá, és támogatom őt – ez a legésszerűbb viszony, és ezt hívják nálunk családnak. Tisztában vagyok azokkal az érvekkel, amelyek az integráció kihívásairól, nemzetbiztonsági óvintézkedésekről, kulturális különbségekről szólnak. Nem is szoktam elkenni őket, de ez az írásom most szándékosan nem erről szól. Személyes kérésem van. Azt szeretném tőletek kérni, hogy ha úgy döntenétek, hogy elmentek szavazni, akkor, amikor beléptek a szavazófülkébe, gondoljatok egy pillanatra rám. Akarjátok-e, hogy egy olyan országba menjek látogatóba A.-rel, ahol őt lenézik, megvetik, leszólják? És vele együtt engem is, hiszen haza- és nemzetáruló vagyok. Akarjátok-e, ha a fületek hallatára engem migránssimogató kurvának (megtörtént eset) neveznének? Mit tennétek, ha egy társaságban valaki migráncsozni kezd? Tényleg azt gondoljátok, hogy minden muszlim menedékkérő potenciális terrorista? Vagy vannak „kivételek”, pl. A., aki „jó bevándorló”, de a többi aztán tényleg egytől-egyig veszélyes? Kiállnátok-e mellettem (akár a távollétemben is), vagy néma cinkosokként inkább hallgattok? Akartok-e egy olyan országban élni, ahol egy barátotok/családtagotok közmegvetés tárgya lehet egy magánéleti választás miatt? Vagy ahol egy népcsoportot vagy vallási csoportot meg lehet bélyegezni? Honnan tudjátok, hogy nem ti vagytok a következők?
Volt 2004-ben egy másik népszavazás, és amilyen szerencsém van, annak is érintettje voltam. Nem lett jó vége. Akik akkor ismertek, tudják, hogy senkitől sem kértem, hogy elmondja, hogyan és miért úgy szavazott (vagy elment-e). Nem tartozott rám. Most is így fogok tenni. Nem érdekel, hogy xy hogyan szavazott. Sosem fogok rákérdezni. Semmi közöm hozzá. Szeretném ezt világossá tenni, mielőtt az a vád érne, hogy az igenek, nemek és érvénytelen szavazatok alapján csoportosítok. De ne áltassátok magatokat azzal, hogy lehet nemmel szavazni, de a felelősség nem a tiétek (hanem a kormányé, Brüsszelé, a migránsoké, az RMDSZ-é, az egyházaké – a sor folytatható). Aki nemmel szavaz, az jobb, ha tudja, hogy minden atrocitás és minden egyes uszító, gyűlölködő megnyilvánulás, ami október 2-a után következik, az ő felhatalmazásával és beleegyezésével fog történni. Nem haragszom érte. De a saját és főleg A. testi épsége és a lelki békénk most fontosabb. Ennek a szavazásnak jóval nagyobb a tétje, mint a korábbinak. Itt konkrétan a családomra, az életünkre, az emberi méltóságunkra megy a játék, és ebben kénytelen leszek kizárólag magunkra gondolni. Nekem itt a határ. Vállalom érte a felelősséget. Annyit kérek, hogy ti is vállaljátok a felelősséget a döntéseitekért, a tetteitekért és azok következményeiért.
Következő cikk: A terézvárosi robbantás utáni „telefonbeszélgetés”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >