Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csernik „professzor” marosvásárhelyi előadása
A színdarab nem ér véget az előadás után, mindenki a saját kis monodrámájával a fejében indul haza a Rózsák terén. Bíró Timi (Képes Ifjúság):
A keresztre feszítésről mindenkinek Jézus Krisztus jut eszébe, nekem egy ideje az örmény nők.
Felhajtunk az autópályára, visszük a keresztre feszített örmény nőket Marosvásárhelyre. A volán mögött Csernik Árpád, aki rendezője és szereplője az Europeana – A XX. század rövid története című monodrámának. Mellette az elengedhetetlenül fontos Úri Attila, fényünk és hangunk keresi a hegyoldalban a magas Déva várát. Sokat utazunk, hogy a Romániában élő magyaroknak is elmondhassuk, hogy ha egymás után lefektetjük a háborúkban elesett katonákat, akkor hány km-es sort kapunk. 507 km-t teszünk meg, ekkora szakaszon vajon hány holttest fér el? Nem erősségem a matek, így inkább nosztalgiázom. Gyerekkoromban zsírszódával főztük a háziszappant, undorodtam tőle, és az előadásból tudom meg, hogy a németek szappant főztek a zsidókból. No, nem is volt olyan szörnyű az a zsírszóda... Örülök, hogy nem vagyok német, örülök, hogy nem voltam zsidó... áhh, inkább vissza a gyerekkorba. „A gyerekek saját identitásra vágytak” – mondja Csernik az előadásban, sajnos Hitler, Sztálin és társaik is.
Azokon a napokon, amikor a Patrik Ouředník azonos című regénye nyomán színpadra adaptált (Gyarmati Kata) előadást játsszuk, mindig furcsa kérdések kavarognak bennem. Megszólal Händel Sarabandeja, Baráth Attilának köszönhetően Európa arca többször is átrendeződik a szemünk előtt, majd Csernik Árpád a professzor szerepébe bújva egy óra alatt összefoglalja a XX. század jelentősebb eseményeit. Pozitívumból és negatívumból is bőven van kínálat, de a fejlődés ellenére is az iróniáé a főszerep, mert az emberiség előbb-utóbb még a villanyáramot is fölösleges dolgokra használja fel. Tűzijátékkal ünnepeljük a boldogot és boldogtalant, megtudjuk, hogy a franciák találták ki a melltartót, és hogy az osztályöntudat nélküli szex nem hozhat kielégülést.
A professzor úr a határon túlon is a nézők elé tartotta a görbe tükröt. A közönség soraiban ülők itthon se tudják eldönteni, hogy ledöbbenjenek-e vagy nevessenek a hallottakon, hiszen Csernik előadásmódja indokolttá teszi a nevetést. Egy idő után viszont, a századvégi pozitivizmus megjelenése után már nincs kedvünk nevetni, megpróbáljuk feldolgozni a tényeket. Az eldobható tárgyak korában ülve gondolatban már tapogatjuk a zsebeinket, a gerincünket, hogy megvan-e még.
Csernik előző, nagy sikerű monodrámájában (Van valami bejelentenivalója?) bejelentenivalója volt, most viszont bírálat nélkül tárja elénk a huszadik század előre- és hátralépéseit. A színdarab nem ér véget az előadás után, mindenki a saját kis monodrámájával a fejében indul haza a Rózsák terén.
Másik útvonalon indulunk haza. Van időm kiszámolni, hogy hány holttestnyire van innen az otthonunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >