Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Kosovo nem választ
Azem Vllasi
A választási lázat, látom, mindnyájan úgy élik át, mint valami történelmi eseményt, újjászületést.
Ezen a hatalmas színpadon mindenki lejátssza vagy átéli a szerepét. A hatalomra törők, a pártvezetők agitálnak, harcolnak a választókért, győzelmet ígérnek, várnak. Azok, akik ebben a gazdasági összeomlásban a lét peremén tengődnek, félnek és reménykednek – nincsenek túlságosan felajzva a kíváncsiságtól, melyik párt is fog győzni. Ők azt látják, hogy egyetlen gazdasági reformprogramunkat, Ante Markovićét és a Szövetségi Végrehajtó Tanácsét, a szétesés veszélye fenyegeti. A programot egy kicsit mindenki bomlasztja, de leginkább a szerbiai kormány. Haragszanak, hogy Ante a Szövetségi Reformerőkbe Szerbiából is tagokat verbuvál. És jó esélyei vannak arra, hogy szavazatokat gyűjtsön a „hallgatag” Szerbia polgáraitól.
Más pártoknak valójában nincs is kidolgozott gazdasági reformprogramjuk. Ez az, ami a leginkább zavarja a lakosság jelentős részét azokban a köztársaságokban is, ahol a választások most folynak, vagy nemsokára megejtik őket, de abban a kettőben is, amelyekben már régebben megtörténtek.
Kosovóban nincs választási láz.
Kosovo a szerbiai rezsim megtorló intézkedéseinek szorításában él, amely már jó előre tett arról, hogy az albánok ne vegyenek részt a szabad választásokon olyan szabadon, mint mások.
Először feloszlatták a kosovói Képviselőházat, a kormányt és más szerveket, így aztán nincs is, aki kiírja a választásokat. Ezért Kosovóban sehol sem lehet bejegyezni a pártokat, mozgalmakat, egyesületeket. Szerbiában sem lehet, mert a hivatalos szervek hivatalosan is szeparatistáknak, szakadároknak és ellenségeknek nyilvánították azokat az albánokat, akik a hivatalos hatalom ellenzékeként szerveződtek. Megszűntek a rádió és a televízió adásai, nem jelenik meg az egyetlen albán nyelvű napilap, a Rilindja, ilyképpen az albánok politikai csoportosulásainak és pártjainak semmilyen lehetőségük sincs programjuk bemutatására.
Ezért aztán nekünk, albánoknak, nem marad más hátra, minthogy minden este 9 órakor a Belgrádi TV első műsorán megnézzük, mit kínálnak fel számunkra a szerbiai pártok és ligák. Nagy csata dúl az ajánlatok mezején. Mindegyikük nagyjából megegyezik abban, hogy nemzeti kisebbségként kell kezelni bennünket, úgy képzelnek el bennünket, mint kisebb, lehet, hogy aprócska etnikai csoportot, amelyik elfér egy vonatszerelvényen. Arról feledkeznek csak meg, hogy a szerbek és a horvátok után, az albánok élnek a legtömegesebben Jugoszláviában, körülbelül annyian, mint a muzulmánok. Úgy van ez, mintha elefántra vadásznának, hunyorítanának és közben a nagy állatot piciny egérkének képzelnék el. Egyetértenek abban is, hogy Jugoszláviának szerb irányítás alatt álló föderációnak kell lennie, mivel sok szerb él Szerbia területén kívül – és abban is, hogy Szerbia területét ki kell terjeszteni minden területre, ahol szerbek élnek. Ha ez sem megy, akkor egyes helyeken (Horvátországban) szerb autonómiát kell létrehozni, de ugyanakkor azt javasolják, hogy Szerbiában töröljék el az autonómiákat. Úgy gondolják, minek az autonómia az albánoknak, a magyaroknak vagy a sandžaki muzulmánoknak? Legyenek boldogok, hogy Szerbiában élnek, különösen, ha azt is vállalják, hogy szerbek lesznek, de legalábbis „becsületes” albánok, muzulmánok, magyarok stb. Ez a veleje annak, amikor azt mondják, hogy mindenki egyenjogú, ám ugyanakkor tőlünk elveszik azt, amit más országrészekben a szerbeknek követelnek (autonómia).
Mivel már régen dédelgetett álmuk az, hogy mintegy félmillió albánt kitoloncoljanak az országból, a tervet is kieszelték hozzá: azt mondják, hogy azokat kell kitoloncolni, akik 1941. április 6. után jöttek át Albániából. A számok tekintetében az „Emigránsok kifelé” elnevezésű nagygyűlés adataira támaszkodnak, amelyen 360 000, 400 000 vagy félmillió albán „emigránst” emlegettek. Annak idején a szövetségi, a köztársasági és a tartományi belügyi titkárság már hivatalos és pontos számadatokkal bizonyította, hogy körülbelül 1000 emigránsról van szó. Világos, hogy minden más adat puszta kitaláció. Szerbia demokratikus akar lenni, de kitoloncolja az „emigránsokat”. És annyit, amennyit kitalált.
Minden játék arra megy, hogy az albánok ne vegyenek részt a választásokon. Átélik ezt valahogy az albánok a következő választásokig. Különben is, „differenciálás” útján, erőszakkal leváltották a gazdasági struktúrák vezetőit, a legális hatalmi szerveket feloszlatták, számos dolgozónak felmondtak, így két éve már fokozatosan kirekesztették az albánokat a hatalomból és a politikai életből. Azonban az ellenzéki tömörülések szervezésének lehetőségét nem lehet megvonni tőlük, Kosovóban az albánok 90 százaléka van oppozícióban, ami annyit jelent, hogy többen, mint akik a választások útján hatalomra kerülnek.
A 45 év utáni első többpárti választások tulajdonképpen csak előjátékai, próbái az eljövendő, valódi többpárti választásoknak. Mindegy, hogy mikor lesznek. Remélem, hogy akkor az albánok, akárcsak a többiek, majd szabadon vehetnek részt és közvetlenül választhatják meg saját, legális képviselőiket.
Macedóniában a nacionalista pártok blokkja haragszik, hogy miért vett részt annyi albán a választásokon. Hát, annyian vannak. Úgy tűnik, hogy Szerbiában és Macedóniában a legboldogabbak akkor lennének, ha az albánok nem vennének részt a szabad választásokon.
A múlt évben, éppen novemberben tartottak meg a „legdemokratikusabb” választásokat Szerbiában. Most a demokratikus választásokra készülnek. Mivel azok a „legdemokratikusabbak” nem tudták tartani érvényességüket még egy évig sem, talán a mostaniak kibírnak legalább két évet. És aztán, végre valahára, megtörténnek a valódi, szabad választások.
Én az első választásokat a börtöncellából követtem nyomon, onnan védekeztem az ellenforradalmi szervezkedés vádja ellen. A mostani választások közben azokra a fenyegetésekre gondolok, hogy folytatódik majd a perem. Nem kell rám nyomást gyakorolni, nem is gondoltam arra, hogy jelöltessem magam. Mivel a forradalmat azok fejezték le, akiknek a jelenlegi szerbiai választásokon a legnagyobb esélyük van a győzelemre – remélem, hogy a valódi választásokat már fenyegetések nélkül várhatom. Ha közben nem toloncolnak ki engem is, mint „emigránst”. De engem a kitelepítés logikája alapján csak oda toloncolhatnak, ahol őseim éltek – Medveđába, Szerbia déli részébe. Én nem törekszem arra, hogy ez idő alatt Kosovo odáig terjeszkedjen. Mint minden albán, én is azt akarom, hogy jogaimat ott érvényesítsem, ahol élek – Kosovóban, Jugoszláviában, amennyiben egyenjogúan veszünk részt az ország jövőjéről folyó megbeszéléseken.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >