Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Szubjektív... cikk
(biciklivel)
Balázs Attila
Ha ezen netalán valaki kissé megütközik, rögtön elmondhatom neki, hogy mitől szubjektív. Attól csupán, hogy én írom, meg attól, hogy csupán én írom.
És csak… cikk, mert a kellemetlen (fül)csengés elkerülésének (vagy épp ellenkezőleg: az arra való rászolgálása) érdekében teljesen önkényesen kihagytam a szokványos vezércikk szóösszetételből az előtagot. Mivel így egyszerűen abortáltam a vezért, most egy-időben lehetek szomorú és boldog – s ez már nagy szó. Az én… cikkemnek nincs vezére, következésképp én nem is lehetek „objektív”.
Hogy ez itt túl bonyolult? Kérem. Én sem értem egészen. Látószög kérdése. A világ telve összetett jelenségekkel, megmagyarázhatatlanságokkal, fantomokkal és délibábokkal. Hogy egy kézzelfogható példával éljek: én – lám, megint az én (hát nem megmondtam, hogy szubjektív?) –, én például a minap reggelén, lassan közeledvén felé – igencsak ferdének találtam a Tartományi Képviselőházat. Szinte mintha el akarna dőlni, el a fenébe, de nem, mégse… Állt a maga helyén. Pillanatra megrettentem, netalán az van, hogy nekem az egyik lábam rövidebb. De nem. Még nem. Inkább a látásommal lehet baj! Ködös korai reggeleken gyakorta támadnak nehézségeim az úgynevezett fókuszálással. (Jól mondtam?) Néha egészen furcsán látok, s furcsákat látok. A közeli dolgok szétszóródnak, elmosódnak, a távoliak pedig előtüremkednek, kiéleződnek, új, izgalmas összefüggéseket teremtve. Valószínűleg ennek köszönhetem azt, hogy az említett napkezdet csípős levegőjén át a Báni palota fölé magasodni láttam a kalemegdáni emlékművet. Pár másodpercre csupán, de az is majdnem elég volt ahhoz, hogy az előttem bekanyarodó busz kishíján elüssön. Ha dudált is, nem hallhattam, mert, hogy a hallucináció tökéletes legyen, a látomáshoz ún. hallomás társult, s a tömegszállító jármű keltette zaj helyett fülemben a belgrádi RTV bejelentő és lejelentő, nemes pátoszú zenéje dübörgött.
Lehet, hogy valami rövidzárlat az idegekkel? Nekem is. Miért lennék én kivétel? Netalán elvonulnék én is épp most egy kis pihenőre? Hisz előbb vagy utóbb, de bizonyára meg kell majd vizsgáltatnom magam.
llymód megnyugodván, boldogan elvegyültem a Tartományi Képviselőház előtt, azaz a nagy és a kis épület között ácsorgó, fagyoskodó, a vajdasági tömegtájékoztatásban történt gyors és „demokratikus” változások szerencsétlen kerékkötőiként tiltakozni igyekvő független újságíró kollégáim között. Sajnálattal kellett körülnéznem, hogy tényleg… tényleg mitől függetlenek ezek a kedves emberek? A felének korgott a gyomra, mert nem érkezett reggelizni. Ráadásul engem szorongatni kezdett a reterálhatnék, míg másokat a referálhatnék, így meglehetősen nyomorult helyzetbe kerültem. Animálisan. Akár egy macska. Míg társaim enyhén korholó, enyhén szurkálódó szavait hallgattam, hogy megint egy kicsit késtem, fokozódó nyugtalansággal pillogtam a kisépület egyik távolabbi szöglete felé, nem mintha azt gondoltam volna, hogy a nagy ház mögött ez itt az árnyékszék. Ahhoz túl pazar. De más a ráció, és megint más a szükség. A szükség rációja. Szomorúságomra köztem és a kiszemelt pont között – felelőssége teljes tudatában – egy kisrendőr álldogált, s játszadozott a csicsergő dobozával. No pasaran! Megdöbbentő volt szőrtelen, kerekded, rózsaszín fiatalsága. Be egyikünk se mehetett, akinek nem volt „normál” akkreditívje. B. Gabinak, a Napló szabad(ny)elvű magyar hetilap egyik alapítójának sem találtatott elfogadhatónak a bumáskája. Így hát álltunk odakint. [Bezzeg azok a díszbokrok amarra! Egyszer, még régebben, a régebbi Új Symposion duhaj társaságával bezzeg! De aztán az egész „szarköltészeti társaság” (elnézést a durvaságért, de a kifejezés felsőbb, tapintatosabb és bölcsebb régiókból származik!) „megkapta a magáét”. Az össz jelképért, metaforáért, eufóriáért és mindenért. Csak szorongtam és bámultam Rubens uniformizált angyalkájára, közben csikart egy olyan gyanú, hogy a dolgok bolondul vannak már megint. (Mellesleg azt hiszem lemerült a telep a kisrendőr dobozkájában.)]
Körforgás a kloakában. De minek a depresszió?
Kis lazítás, majd megint a szorítás. Jókedv létezik-e?
Létezik egy-egy villanásnyi ideig. Amíg egyesek rámenősen osztogatták a „független anyag”-ot a szállingózni kezdő képviselőknek, akikről most is azt képzelem, valahol egy kicsikét a mieink (is) kell hogy legyenek, minden undorító befolyásolhatóságuk, határozatlanságuk ellenére, s bánatos dolog, ha nem így van, elnéztem L. P. kitűnő karikaturistánkat, amint a bejáratnál strázsált VAJDASÁG FŐSZERKESZTŐJÉ-nek kinagyított gúnyrajzával. Vártam a nagy szembesülést. Mi valahányan vártuk a Vajdaság főszerkesztőjét, akiről úgy sejtem, hogy ténylegesen még imponál is neki ez a „császári” karikatúra, de nem lépett sehonnan se elénk. Közben nekem bizsergett a talpam, akárha a Nagy Vezér csodálatos bioenergiáját érezném alatta. Utána egyszer csak valaki mondta, hogy Ő már odabent van: váratlan gyorsasággal, káprázatos hirtelenséggel a légből materializálódott a küldöttek nagy részének hívó szemei előtt Szinte úgy voltam vele, hogy én is leborulok és megcsókolom ama sajátos templom szent küszöbét!
Mindezek után valakik olyasmit pletykáltak, hogy az egész építménykomplexum alatt rejtett alagutak vannak, ami egyszerű magyarázattal szolgálna az én talpviszketésemre, meg netalán a Báni palota süllyedésére, de én még mindig nehezen hiszem, hogy ezek annyira aláásták volna magukat.
Mit tudom én. Tényleg majd „a történelem megmutatja”.
Leszünk-e még, s miként?
Nos, ez volt november 14-én. A független újságírók nem, de a Pobeda Szerszámgépgyár dolgozói viszont igen; benyomultak a Képviselőházba, mégpedig november 16-án, ahol igen indulatosan követelték a pénzüket. Tehát történnek dolgok. Például megkezdődött a XXIX. Sakkolimpia. Újvidéken többféle sakkozás folyik. Hál\' Istennek, a sok egyéb sakk mellett – van egy kis igazi is. KIÉ LESZ A POBEDA? KI KICSODÁT SUSZTER-MATTOL BE? (Persze, ez nem vonatkozik az igazi sakkmesterekre, mert ott nincsenek paccerok) (– Ez itt a sport!)
Egyébként a Tartományi Képviselőháztól nem messze valamelyik este a magyarországi Szabados György zongorázott. Príma ritmusváltások szédületes energia, harmónia és diszharmónia – de mindent összevetve nagy kiegyensúlyozottság az egyetemes kiegyensúlyozatlanságban. Szép volt. (- Ez a művelődés!)
Egy… CIKK-nek (CAKK nélkül) talán ennyi is elég. Pár billentés, egy-két tónus, remélhetőleg fals hangok nélkül. A többit olvassák boldogan, akár kerékpározva is. FÖL A FEJJEL! Időnként szabad csöngetni is. Ezen a barbár Balkánon, melynek talaján oly nehezen sarjad ki a demokrácia. Egy kis rekreációként ajánlom, hogy naponta legalább egyszer biciklizzük körül a Tartományi Képviselőházat. Magam sem hiszem, hogy ez segít, de igazából nem is árt. Megfigyeléseinkről vezessünk naplót, amelynek legérdekesebb részeit időnként beküldjük a Naplóba. Ha mást nem, ezzel a megfigyelőképességünket élezzük, stílusunkat csiszoljuk, nyelvünket pallérozzuk, agyunkat és izmainkat tornáztatjuk, nem utolsósorban: fokozott jelenlétünket demonstráljuk. Erre a célra gyárthatunk akár többszemélyes kvatrocikliket is, csak ne felejtsük el bezárni!
Az alkatrészek joghurttal olajozandók!
(Na, igazából, azért küzdeni kell!)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >