2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Szemtől szemben

Vonzódás

Makai József
Vonzódás
Az interjú szerzője Adem Demaqival a Napló egykori szerkesztőségében

Adem Demaqi huszonnyolc évet töltött börtönökben. Politikai elítélt volt. Irredentizmus, szeparatizmus, fegyveres csoportok szervezésének vádjával ítélték el. Szabadulását Koszovó szerte ünnepelték. A kosovói politikai színtéren a mérsékeltek közé tartozik. Az albán ellenállás védjegye. Pártonkívüli.

– Demaqi úr, milyen érzés ismét szabadnak lenni?

– Nézze, én eddig kétszer jöttem ki a börtönből. Most ez a harmadik eset. Első szabadulásom után csak a bátrabb rokonaim mertek meglátogatni. A többiek féltek, és okkal, mert a rendőrségi rezsim nagyon kegyetlen volt. Én megértettem őket. Ez Ranković hatalmának tetőfokán volt. Második szabadulásom után az itteni albán bürokratikus-élősködő réteg volt hatalmon. Ők is nagyon kegyetlenek voltak. Ők nagyon hűségesen végrehajtották a belgrádi parancsokat. Engem szüntelenül követtek. Ha gyalog mentem, akkor egy sánta cigány vagy egy cigánylány jött utánam. Két autójuk volt, két Fityó, rendszámaik 49-re végződtek.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a bürokratikus-élősködő réteg nagyon kegyetlen, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetisé­gű. Most, hogy harmadszor is szabadultam, a helyzet egészen más, hála Milošević testvéremnek. Nagyon drámai dolgok történtek az elmúlt időben Koszovóban, és ez megváltoztatta a helyzetet. A nép nem fél többé. A rendőrségi módszereket annyira túlzásba vitték, hogy a kívánt hatás ellenkezőjét érték el. A nép erkölcsileg magas szinten áll. A terror egyesítette az embereket. Nagyon magas fokú a szolidari­tás.

– Volt-e valamilyen vagyona, amikor kiszabadult?

– Nem volt. Az elnökség kegyelmi rendelete váratlanul ért minden­kit. Nem volt időnk otthonról ruhát kapni, ezért a kevés megtakarított pénzemet kipótolták és ruhát vásároltak.

(Demaqi egy új, tágas, emeletes házban lakik. Állítólag csak azt kérdezték meg tőle, hogy milyen belső elrendezést akar. A többire nem volt gondja. – a szerző)

Nem minden áron

– Azt tapasztaltam, hogy a koszovói útjaim közötti időszakban az albánok nézetei radikalizálódtak. Mi az oka ennek az evolúciónak?

– Önnek igaza van, de nem szabad elfelejtenie, hogy éppen úgy radikalizálódik a hegemonisztikus koszovói politika is. Meg akarják semmisíteni a gazdaságot, az oktatást, a művelődést. Akadályozzák pártjaink tevékenységét, a pártok aktivistáit letartóztatják. Minden eszközzel késleltetik a demokrácia kibontakozását. Az iskolásokat megosztották. A szerb és az albán tanulók nem egy időben mennek iskolába. Az egyetemista otthonokban is jelen van a szegregáció. A jó otthonokban nem lakhatnak albán egyetemisták. A gyilkosságok és letartóztatások után az albánokat elbocsátják munkahelyükről. Meg­zsarolják a munkásokat, és amikor azok nem fogadják el a feltétele­ket, elbocsátják őket. Aztán ezt úgy mutatják be, mintha az albánok mondanának fel. A munkanélküliség pedig enélkül is nagy gond volt Koszovóban. Mindez nem más, mint a nyers erőszak alkalmazása.

– Gyakran emlegetik az albánok a Ghandi-féle erőszakmentes ellenállását, ön szerint ez meddig tarthat?

Ez a kifejezés nem fedi a valóságot. Másról van szó. Az albánok Jugoszláviában akarnak élni, de nem minden áron. Egyenrangúakként akarnak élni, egyenrangúakként a szerbekkel, macedónokkal, Crna Gora-iakkal… Tisztában vannak azzal, hogy bármilyen ellenállásuk kapóra jönne a szerb vezetőségnek, mert emiatt Szerbia ismét rendkívüli állapotot hirdethetne, és megindokolhatná hegemonista politikáját Az albánok mindezt tudják. Hogyha fegyveresen állnának ellent, az vérontáshoz vezetne. Vérontás esetén pedig végleg meg­szűnne az együttélés lehetősége. Akkor nem lehetne köztársaságunk, akkor polgárháború kezdődne, és ezt az albánok nem akarják. Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy Koszovóban nem a szerb és az albán nép között van nézeteltérés, ahogyan azt Szerbiában szívesen hangoztatják. Koszovóban a demokrácia, a demokratikus eszmék ütköznek a rendőrségi diktatúrával. Az albánok érdeke a demokrácia, de Szerbia élősködő vezetősége rabsorsot szánt az albánoknak. Csak annyi jogot akarnak elismerni, amennyi szerintük az albánokat megil­leti. Mi nem fogadhatjuk el többé, hogy másodrendű polgárok legyünk.

A fiatal nemzetek – nemcsak az albánok, hanem a Baltikumtól Grúziáig – nem fogadják el a rabszolgasorsot, nem fogadják el senki gyámkodását. Ebbe a folyamatba tartozunk mi is. Hogy ez meddig tart és mi lesz az ára, nem tudni. De nem lehet szó Ghandi-féle ellenállásról. Koszovóban nincs Ghandi: Szerbia sem Anglia, és Koszovó sem India. Az albánok tudatosan vállalták a kockázatot, hogy ne semmisítsék meg az együttélés lehetőségét. Akkor, amikor az albánok úgy ítélik meg, Szerbia nem engedi meg, hogy az albánok ebben a közösségben éljenek,és a világ ezt tétlenül nézi, holott megvannak a lehetőségei, hogy Szerbiát megzabolázzák; ha az albá­nok úgy ítélik meg, hogy cserben hagyták őket, akkor abból nagy baj lehet.

Én abban bízom, hogy erre nem kerül sor. A Jugoszláviában élő más nemzetek sem lehetnek közömbösek, hiszen ez már elvi kérdés. Ha Koszovóban nincs demokrácia, akkor másutt sem létezik. Szerin­tem már a szerbek sem fogadják el teljes egészében a Koszovóval szemben folytatott politikát, hiszen nem azt kapták, amit megígértek nekik. Látják, hogy ez nagyon sokba kerül Szerbiának. Ha az albánok békés, de aktív ellenállást alkalmaznak, és ez szerintem elkerülhetet­len, az Szerbiának még többe kerül. Egy gazdasági és politikai gondokkal küzdő Szerbia ezt nem bírja ki. És, ami a legfontosabb, a koszovói demokrácia kibontakozását gátolva, Szerbia saját népe ellen is diktatúrát alkalmaz. Amire már van példa. A választások után minden­kinek világos kell hogy legyen: Szerbiában nincs demokrácia, mindez csak látszat. Nehéz helyzete miatt Szerbia kénytelen titkos törvényekét hozni, hogy meglophassa a közös kasszát. Mivel hatalmon akarnak maradni, nem válogatnak az eszkö­zökben.

Köztársaság nélkül nem lehet

Ön azt állítja, hogy az albánok mégis Jugoszláviában akarnak élni. Albániában egyre Jelentősebb változások játszódnak le. Nem válik-e ezáltal Albánia vonzóbbá; hangosabbak lesznek-e az egye­sülési követelések?

– Albánia gyors és alapos változásokon megy át. Az ottani ellenzék nagyon konstruktívan viselkedik. Ezért valószínűleg felgyorsul Albánia fejlődése, és egyre több barátot és pártfogót szerez világszerte. Ezzel minden bizonnyal vonzóbb lesz a koszovói albánok számára is. Tehát, ha Jugoszlávia és Szerbia gyarmatosító módon viselkedik, és ha nem képes meghallani az albánok követeléseit, akkor biztosan eljön az az idő, amikor az albánok csalódottságukban más kiutat keresnek. És egy most kialakulóban lévő Albánia biztosan még vonzóbb lesz. Nem szabad elfelejteni, hogy az irredentizmus mindig jelen volt Koszovóban. A terror nagy volt, ezért az albánok ott kerestek menedéket, ahol tudtak. Az egyik ilyen mentsvár volt Albánia is.

Tisztában vagyunk azzal, hogy Koszovó elszakadása vérontással járna, és ez nekünk nem érdekünk. Aztán a világ és Európa nem fogadhatja el Jugoszlávia szétesését és Koszovó elcsatolását. Tudjuk, hogy érdekeinken kívül más érdekek is léteznek. Ezeket figyelembe vesszük, de úgy, hogy a sajátjainkat sem adjuk fel. Személy szerint abban bízom, hogy Szerbiában is a józanul gondolkodó erők kereked­nek felül.

Azonban, amikor az állam ennyire kézben tartja a rendőrséget, a hadsereget, akkor képes manipulálni a néppel is. Ha máshogy nem, megfélemlítéssel. Ezzel a józan gondolkodású embereket megakadá­lyozzák abban, hogy másként cselekedjenek. Ezért nehéz megállítani az állami gépezetet. Senki sem mer kockáztatni. Mégis, bízom abban, hogy eljön az idő, amikor Szerbián belül máshogy tekintenek a dolgokra.

Ha Szerbiában megváltoznának az erőviszonyok, abban az esetben el tudná képzelni azt a változatot, hogy Kosovo tartomány maradjon?

– Nem, éppen ez az. A mostani Jugoszlávia nem a régi Jugoszlá­via. Ennek új tartalma van, és minden tartalom igényli a formát A tartomány csak formálisan létezett, és csak azért létezhetett, mert az albánok elfogadták a rabszolgasorsot. Ez már a múlté. Az albánok köztársaságot akarnak, és ez nem okozna bajt senkinek. Azt csak Szerbia találta ki, hogy nekünk azért kell a köztársaság, hogy utána elszakadjunk. Mi itt akarunk élni, az egyenrangúság formája pedig a köztársaság. Az albánok erről nem mondanak le. Az összetűzés mindaddig fog tartani, míg az egyenrangúság meg nem valósul.

Puccs nem lesz

Koszovói szerbekkel beszélve azt hallhattam tőlük, hogy a rendőrség teljes mértékben ellenőrzi a helyzetet. Hogy szavaikat idézzem: „megszorongatták az albánok torkát. Miért ilyen biztosak ebben?

– Azért hiszik ezt, mert szeretnék, ha így lenne. Önámítás az életük. Mert azt látják, hogy a helyzet nincs rendezve. Mindenki, aki képes politikusán gondolkodni, tudja azt, hogy ha a rendőrségnek és a katonaságnak kell beavatkoznia és a rendet fenntartania, az egyenlő a katasztrófával.

Ön engem leláncolhat, és azt mondhatja, hogy megoldotta a problémát, de ez nem lesz igaz. Ha valaki komolyan azt hiszi, hogy minden rendben van, mert a rendőrség megszorította az albánok torkát, nos, az semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik. Ez egy rövid ideig eltarthat. De ha az albánok úgy döntenek, hogy letépik láncaikat, akkor azt huszonnégy óra alatt végre is hajthatják.

Ezt azonban nem vállalják az albánok, mert ezzel egy olyan folyamatot indítanának el, amelynek csak a kezdetét ismerjük, a végkimenetelét nem. Higgye el, ha az albánoknak fegyverekkel kell kiharcolniuk a köztársaságukat, nem fogadják el, hogy egy államban éljenek a többiekkel.

Azok, akik azt hiszik, hogy ezt erőszakkal kell megoldani, és ez a megoldás így jó, nem ismerik az együttélés alapjait sem. Ez az állapot pedig csak nagyon rövid ideig tartható fenn.

Ön szerint mekkora egy katonai puccs valószínűségé?

– Amióta létezik ez az ország, mindig a hadseregé volt az utolsó szó. Soha sem éltünk igazi demokráciában. Az ország vezetőit nem a nép választotta. A hadsereg és a rendőrség által vették át a hatalmat. A bürokrácia mindjárt az elején működni kezdett. A nép akarata sohasem érvényesült. Nem létezett valódi néphatalom. Most semmi új sem történik, csak a rendőrség és a hadsereg által akarják meghosszabbítani ezt a tarthatatlan állapotot. Ezért nem hiszek az államcsíny­ben, hiszen épp a hadsereg kezében van a hatalom. De a hadsereg már az utolsókat rúgja. A katonaság semmit sem képes megoldani: mert ha képes lenne, akkor már megoldotta volna Dél-Amerikában.

A Kommunista Szövetség – Mozgalom Jugoszláviáért mekkora veszélyt jelenthet?

– Ez is a hatalom megtartásának kísérlete. Nem véletlenül pont a hadsereg hozta létre. Ezzel is a nép akaratát akarták megkerülni, és erőszakkal megoldani a problémákat. Azonban, szerintem, erre már nincs idejük.

1991. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább