Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (1.)
A mai Jugoszlávia területén több mint kétezer éve élnek zsidók. Egyesek már az időszámításunk előtti IV. században települtek a Balkán-félszigetre, Macedóniai Nagy Sándor uralkodása idején.
Bevezető
Az időszámításunk II-III. századából Solin és Muć, valamint a III. századból Sztobi, Duklja, Senj és Mursa térségéből származó régészeti leletek tanúsága szerint ez idő tájt már szervezett közösségekben éltek zsidók e területeken. Egyes görög feliratú, a IV. századból származó pannóniai sírfeliratok arra utalnak, hogy ide is eljutottak romanoita-zsidók a Balkán-félsziget déli részeiből.
Ami a mai Vajdaság területét illeti, a csébi (Čelarevo) nekropolisz VIl. (X. ?) századból való leletei között olyan töredékek is találhatók, amelyeken menórák és más zsidó szimbólumok és jelek láthatók. Ezekről ugyan a mai napig nem tisztázódott, mely néptől származnak, de nyilvánvaló, hogy nem lehetett tőle idegén a zsidó vallás.
Arra, hogy Sirmiumban, Cusumban vagy más vajdasági településeken a törökök előtti időkben nagyobb számú zsidóság élt volna, nincs bizonyíték.
Egy a códobai kalifátus idején, 953-ban, III. Abd ar-Rahmán udavarában élt, Chászdái ibn Sáprut nevű zsidó orvos és miniszter és II. József kazár kagán közötti, horvátországi, magyarországi, oroszországi és bulgáriai zsidók közvetítésével folyt levelezés bizonysága szerint akkoriban már éltek zsidók a nevezett országokban, és köztiszteletben álltak udvari körökben is.
A magyar királyság területén 890-ben már éltek zsidók, egyes vélemények szerint már korábban, a hunok és az avarok ideérkezése előtt is. I. László a szabolcsi zsinaton 1092-ben zsidóellenes törvényeket hozott.
Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy Ivan Alexandar bolgár császár (Dusán cár sógora) a szép zsidó Sára-Theodorát vette el feleségül, Mara nevű lányuk pedig Andronikosz Palaiologosz bizánci herceg felesége lett. Legidősebb lányukat, Tamarát I. Murát vette feleségül (Bajazid nem ebből a házasságból született).
A XVI. sz. elején az oszmán hatalom előretörése jelentős változásokat hozott az e területeken élő lakosság életébe. A mohácsi csata, azaz 1526 után Bácska is török fennhatóság alá került. Az osztrák és magyar hatóságokkal ellentétben a törökök jóval toleránsabban viszonyultak a zsidókhoz, és megengedték nekik, hogy kereskedelemmel foglalkozzanak. Feltehető, hogy ezekben az időkben kisebb zsidóvándorlásokra is sor kerülhetett a török birodalom határain belül. Valószínűnek tetszik, hogy ez idő tájt érkezhetett egy kisebb csoport zsidó Nándorfehérvárból (Belgrád) Péterváradra, s telepedhetett meg az akkori katonai táborerőd tövében.
A törökök kiűzetése idejéből (1683-1699, amikor Bácska felszabadítására is sor kerül) származó adatokban a zsidók hadiszállítókként és kantinosokként szerepelnek, és állandóan nyomon kísérik az osztrák császári sereget.
A rendelkezésünkre álló fenti adatok birtokában sem állíthatjuk azonban, hogy a nevezett időben Vajdaság területén bármilyen nagyobb zsidó település vagy közösség létezett volna. A zsidók inkább a nagyobb központokban, Budán, Pozsonyban, Nagyszombatban, valamint Morvaország kisebb településeiben ütöttek tanyát, és elkülönített negyedekben, gettókban éltek.
A mai Jugoszlávia területén három zsidó etnikai csoport élt a múltban.
A romanioták Bizánc területén éltek már az antik időkben. Beszédnyelvük a görög volt. Szerteszóródtak a nagyvilágban, Pannóniába is került belőlük. Idővel beolvadtak a zsidóság egyéb csoportjaiba, leginkább a szefárd közösségekbe. Mára a romanoitákból csak néhány vezetéknév (Papo, Romano stb.) maradt fenn.
A szefárdok (héberül: Sz'farad, a. m. Spanyolország) a XV. században Spanyolországból és Portugáliából száműzött zsidók leszármazottai. Beszédnyelvük a ladino (judeo-espanol), az archaikus spanyol és a héber nyelv keveréke. Volt belőlük Szerbiában, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, a dalmát városokban és Dubrovnikban is, kisebb szórványokban az ország egész területén. Az askenáziktól beszédnyelvükön kívül abban különböznek, hogy másként ejtik a héber szavakat (a magánhangzókat), helyenként más az imádságrendjük és eltérőek a vallási szertartásaik dallamai, valamint az öltözködésmódjuk is. A szefárdok és askenázik egyaránt a négyszögletes héber írásmódot és a kurzív, úgynevezett Rasi-betűt alkalmazzák.
Az askenázik (héberük Askenaz, a. m. Németország) többnyire Közép- és Kelet-Európában telepedtek meg, de föllelhetők úgyszólván az egész világon. Beszédnyelvük a jiddis (az archaikus német és a héber nyelv keveréke, szláv jövevényszavakkal). Sokan éltek közülük Horvátország, Vajdaság, Bosznia-Hercegovina területén, és Belgrádban.
Letelepedés
A zsidóság tömegesebb vajdasági jelenlétéről az első török vereségek és az oszmán sereg visszavonulása idejétől számítva beszélhetünk csak. Az újonnan felszabadított területekre az egyéb nemzetiségű telepesekkel együtt zsidók is érkeztek az Osztrák Császárság más területeiről. Egyes városokban és a bányavidékeken nem engedélyezték a letelepülésüket, úgyhogy inkább a kisebb helységekben és a latifundiumokon ütöttek tanyát.
Feltételezhető, hogy a török idők előtt itt élt zsidókból is fennmaradt néhány család, amely idővel elvegyült az újonnan jött zsidó telepesek között.
Vajdaság területe gyéren lakott vidék volt akkoriban, a császári hatóságok tehát igencsak szorgalmazták a betelepítését. Jelentősebb számú szerb telepes érkezett 1690-ben, magyar 1718-ban, német 1712 és 1716 között, szlovák 1740-ben, örmény 1739-ben. Az első zsidó családok 1693-ban telepedtek le, mégpedig Rácfaluban (Racko selo), a leendő Újvidéken. A megyék 1713-ban fel is panaszolták, hogy a péterváradi katonai hatóságok védelmükbe veszik az idegeneket, még a zsidókat is.
Budán 1725-ben ismét létre jött a Királyi Helytartóság (lat: Regium lokumentalis; ném.: Statshalterei), amely nehézségeket gördített a zsidók betelepülése elé, és elrendelte a zsidó lakosság összeírását.
Fordította: Szilágyi Károly
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (2.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >