Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az életünk lassan már kicsordul
Az Európai Unió válaszúton áll. Az elmúlt negyedszázad hozott gazdasági felzárkózást Kelet-Európában a Nyugathoz, de nem társadalmi és politikai konvergenciát. Az egységesülő Európának vagy sikerül elősegítenie, hogy a kelet-európai tekintélyelvűen kormányzott – magyar, lengyel –, és kaotikus kormányozatlan – román, bolgár, cseh, szlovák, szlovén – rendszerek európai liberális demokrata és kormányzóképes irányba fejlődjenek, vagy meg kell tőlünk szabadulniuk. A német, közös Nagy-Európa politika bent tartana minket, a francia, holland, fejlett Mag-Európa elképzelés kiejtene. Esterházy Péter írta valahol, hogy Kelet-Európa rozsdás fürdőkádjából kihúzták a dugót és most bugyborékolva lefolyunk. Adja Isten, hogy ne így legyen! Lengyel László:
Iványi Gábornak ajánlom.
Ha emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus - írta Benedek Elek Testamentumában.
Jézus tanítványa
A védtelenek és gyengék oltalmazója, Iványi Gábor mellé állni, igaz, becsületes és jogos küzdelem. A szegények Jézusának tanítványa, követője ő, aki egész életét szánta a megalázottak és megszomorítottak felemelésére. S mindig sikerül kivívnia ebben a harcában a hatalmasok haragját, üldözését. Üldözik, mert hatalmasokká és gazdagokká lettek, miközben ő és az övéi hatalom nélküliek és szegények. Az állam ellenségének kiáltják ki, mert nemzetüket kirabolták, mert saját maguk, fiatal eszméik Júdásai lettek, s erre fennszóval figyelmeztet. Ráküldik szolgáikat, kik a hatalmasok rablott vagyona előtt reszketve hajlonganak, de a szegények menedékeiben nem restellik kioltani a fényt. Kinek ne jutna eszébe Arany János keserű átka: „Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte.”
Szeptember 11: húszéves zsákutca
Húsz évvel ezelőtt csapódtak repülőgépek az ikertornyokba New Yorkban, s mintha réges-régen lett volna, annyira megváltozott a világ. A világ legerősebb nemzete és nyomán az egész nyugati világ akkor és ott azt hitte, hogy ennél súlyosabb katasztrófa nem érheti. Ki gondolt akkor a világ jövendő nagy katasztrófáival: a brutális társadalmi egyenlőtlenség következményeivel, a klíma-katasztrófával, a menekültválságokkal a világjárvánnyal? Amerika és a Nyugat politikai, katonai és gazdasági hatalma megkérdőjelezhetetlen volt, s Amerika volt a világ naprendszerének egyetlen napja.
Ma már, az iraki, szíriai és az afgán háborús összeomlások és a Nagy Recesszió után világosan látjuk, hogy Amerika és részben az egész Nyugat, húsz év alatt eljátszotta esélyét, hogy a világot szabadabbá és egyenlőbbé, demokratikusabbá és biztosabbá tegye. Ez Amerika és Európa hatalmasainak igazi történelmi felelőssége népeik és a világ népei előtt. Ehhez képest másodlagos, hogy a Nyugat versenyelőnyét is elvesztette Kínával szemben. (Ugyan kit érdekel, hogy kinek volt versenyelőnye vagy hátránya a harmincas években, ha az egész világfolyamat a szörnyű háborúhoz és népirtáshoz vezetett?) Az Egyesült Államok 2300 milliárd dollárt költött el az afgán és 1000 milliárd dollárt az iraki háborúra. Mindennek a társadalmi haszna: a 38 milliós afgán nép 90 százaléka ma is a szegénységi küszöb alatt él, országa lerombolva, akár Irak és Szíria. És halottak és halottak, sebesültek és sebesültek, menekülők és menekültek. Ugyan mi lesz ezekből az országokból? Mi mindenre lehetett volna hasznosabban felhasználni a 3300 milliárd dollárt, mint a terrorizmus elleni elhibázott háborúra?
Szeptember 11-e a gyász és az emlékezés napja, de ugyanakkor a szembenézésé is. Felelőtlen és alkalmatlan politikusok – gazdasági, szellemi és média-elitek által támogatva – Amerikát, s vele a világot húszéves zsákutcába vezették. Nem a liberális demokrácia bukása ez, hanem tévúton járó politikusoké. A kivonulás Irakból, Szíriából, Afganisztánból egy zsákutcából való kihátrálást jelent, de hasonló felelőtlenség jellemzi, mint a bevonulást: káosz, cserbenhagyás, árulás. De lássuk be, hogy a kivonulás Trumplandból, a trumpi Amerikából nem megy se könnyebben, se szebben: a Capitolium elfoglalása, káosz, napi kínlódás. Az európai kivonulás Orbán, Kaczyński, Fico, Salvini, Le Pen és társaik világából, a magyar, lengyel, szlovák stb. zsákutcákból pokolian nehéz, szinte lehetetlen: s káosz, félelem, reménytelenség követi.
Újra főúton?
A reményt az adja, hogy Amerika, Európa és az ázsiai demokráciák visszatértek a történelmi főútra. Tetszik, nem tetszik, ez mindenekelőtt a béke útja. A béke nem kivonulás és bezárkózás. Amerika Vietnám után is pontosan meghúzta befolyásának határait, ahogy most is megteszi. Biden ígérete Európának, hogy a NATO-n keresztül megvédi Európát, nem üres szó. Ugyanígy világossá tette Oroszországnak és Kínának, hogy Ukrajna és Tajvan bírja Amerika biztonsági garanciáját. S Amerikának szüksége van Európára, Japánra, Indiára, az ázsiai demokráciákra a Kínával folytatott békés versenyben.
Kína pragmatikus és cinikus nagyhatalmi magatartása az 1979-es vietnámi kaland óta, hogy soha sehol nem háborúzik. A két harcias világhatalom – Szovjetunió/Oroszország és Amerika – bukásából megtapasztalta, hogy a háború veszteség, a békés fejlődés nyereség. Kína Amerikával szemben megnyerte a békés versenyt. Anélkül hatolt be a világba kereskedelem, fejlesztés révén, hogy egyetlen katonát kellett volna küldenie. Ma Kína több országnak a legnagyobb kereskedelmi partnere, mint az Egyesült Államok.
Az új hidegháború zsákutca. Trump hagyatéka és a kínai „harcosfarkas”- politikusok zsákmánya. A világ rosszul jár vele. Kína nem a Szovjetunió. Diktatúra, de nem katonai-ipari állam. Nem fog fegyverkezési versenybe és nem száll meg senkit. Kínát nemzetközileg nemigen lehet megszorítani. Saját belső problémáinak a foglya, igazán ezzel van elfoglalva. De Amerika se győzhető le egy új hidegháborúban. Ugyanakkor kijózanodva mindkét nagyhatalom tudja, hogy az igazi verseny már nem ez, a múlt háborúját vívják. A jövő versenye környezeti verseny, ki és mikor tudja élhetővé tenni nemcsak magát, hanem a bolygót. Az új közjavak a zöld, az egészségügyi védekezési-megelőzési programok, az oktatási, a kutatási-fejlesztési rendszerek versenyéből, illetve az új globális és regionális környezeti, egészségügyi, kereskedelmi, fejlesztési, menekültügyi szerződésekből adódnak. Ki és hogyan reagál a Kínában és Európában beköszöntő demográfiai télre, milyen menekült-befogadási, -integrálási programot talál ki?
Nemcsak Amerika, de Európa és Kína hatalmasai egyaránt felfogták, hogy a társadalmi egyenlőtlenség minden veszélynél nagyobb veszélyt jelent, hogy a szélsőséges jövedelmi, vagyoni, illetve egészségügyi, oktatási, környezeti, infrastrukturális és háló szolgáltatási egyenlőtlenség új állami és nemzetközi intézményi rendszert kíván. Ki, milyen gyorsan tudja átalakítani katonai-ipari vagy kereskedő-fejlesztő államát szolgáltató-fejlesztő állammá, föderációvá, amely vezérelni képes a szolgáltatások fejlesztését egy területileg és rétegződésileg egyenlőbb és igazságosabb társadalmi szerkezet felé? A Biden-csomagok és az európai újjáépítési program, akár Hszi próbálkozásai mind-mind ebbe az irányba mutatnak. A kérdés az: mikor, milyen feltételekkel lesznek képesek egymással hiteles megállapodásokat kötni.
Az elmúlt húsz év nagy tanulsága, hogy nemzetet és nemzetállamot, demokráciát és jogállamot minden nemzet csak maga építhet. Ez az építés a mi felelősségünk és feladatunk, akik újra meg újra másoktól ránk kényszerített vagy magunk alkalmazta diktatúrákban találjuk magunkat. Demokráciát nem lehet demokraták nélkül csinálni. A nagy demokráciáknak példát és segítséget kell nyújtaniuk: a szabad sajtó, a szabad szellem működéséhez. De az nyújtaniuk kell. Nem helyettünk, nem nélkülünk építeni intézményeket, amelyeket nem tudunk belakni, hanem velünk közös intézményeket.
Az Európai Unió válaszúton áll. Az elmúlt negyedszázad hozott gazdasági felzárkózást Kelet-Európában a Nyugathoz, de nem társadalmi és politikai konvergenciát. Az egységesülő Európának vagy sikerül elősegítenie, hogy a kelet-európai tekintélyelvűen kormányzott – magyar, lengyel –, és kaotikus kormányozatlan – román, bolgár, cseh, szlovák, szlovén – rendszerek európai liberális demokrata és kormányzóképes irányba fejlődjenek, vagy meg kell tőlünk szabadulniuk. A német, közös Nagy-Európa politika bent tartana minket, a francia, holland, fejlett Mag-Európa elképzelés kiejtene. Esterházy Péter írta valahol, hogy Kelet-Európa rozsdás fürdőkádjából kihúzták a dugót és most bugyborékolva lefolyunk. Adja Isten, hogy ne így legyen!
(Népszava)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >