2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be

Végel László
Végel László
A  Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be

Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit gondol, abba nincs betekintésem. Az intézményekben a középnemzedék gyakorolja a hatalmat, ők diszkrét csendben maradnak, hallom, egyik-másik titokban zsörtölődik is, megértem őket, nincs más választásuk, amennyiben meg akarják őrizni a tisztségüket, csak nagy titokban zsörtölődhetnek. Ugyanaz ismétlődik meg, amiről a Wittgenstein szövőszékében írtam: művelt, érzékeny, tehetséges emberek felelőtlenül behódoltak a hatalomnak, s közben áldozatnak tüntették fel magukat, mert nem éltek vissza teljesen vele. Ez a jobbik eset, hiszen legalább fellelhető a lelkiismeret-furdalás nyoma. A pártkatonákról nincs kedvem szólni, évek óta nem veszek róluk tudomást. Lehet, hogy a régiek nyugdíjba vonultak, s újak foglalták el a helyüket. A legfiatalabb nemzedék még keresi a helyét a nagy bizonytalanságban. Nekik sem könnyű. Végel László:

  • 2023. november 21., kedd
  • Esős szomorkás nap Budapesten. Nagyon várom, hogy visszatérjek Újvidékre. Az utóbbi időben egyre idegenebb  vagyok Budapesten. Sok barátom nincs többé az élők sorában, néhány számomra kedves fiatalabb barátomból pedig reményvesztett túlélő lett, akik az íróasztal mellé menekülnek, az irodalom az egérútjuk lett, miközben azt is be kell látniuk, hogy az egérút elhagyatott. A fiatalabb írók iparkodnak, de nem tudom, mi célból és hová. Amilyen gyorsan felejtenek ők, olyan gyorsan felejtik el őket is.  Az újvidéki visszaút előtt még csak a Kis Jánossal  való  találkozás maradt hátra… Borongós időben a Széll Kálmán téren találkoztunk, majd leültünk egy közeli kávézóban. Gratulálok neki az életműdíjért. Régen láttuk egymást, ezért az újvidéki  életemről kérdez. Elmondtam neki, hogy eléggé elszigetelten élek. Természetesen itt is a Fidesz testvérpártja, a VMSZ uralkodik. Még olyasféle kritikai szellemiség sincs, amely Budapesten mégis felbukkan, legalább a szociológusok, a filozófusok és a hírlapírók között. Az írók között kevésbé. A  Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be. Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit gondol, abba nincs betekintésem. Az intézményekben a középnemzedék gyakorolja a hatalmat, ők diszkrét csendben maradnak, hallom, egyik-másik titokban zsörtölődik is, megértem őket, nincs más választásuk, amennyiben meg akarják őrizni a tisztségüket, csak nagy titokban zsörtölődhetnek. Ugyanaz ismétlődik meg, amiről a Wittgenstein szövőszékében írtam: művelt, érzékeny, tehetséges emberek felelőtlenül behódoltak a hatalomnak, s közben áldozatnak tüntették fel magukat, mert nem éltek vissza teljesen vele. Ez a jobbik eset, hiszen legalább fellelhető a lelkiismeret-furdalás nyoma. A pártkatonákról nincs kedvem szólni, évek óta nem veszek róluk tudomást. Lehet, hogy a régiek nyugdíjba vonultak, s újak foglalták el a helyüket. A legfiatalabb nemzedék még keresi a helyét a nagy bizonytalanságban. Nekik sem könnyű. Aztán Jánossal a magyarországi helyzetről beszélgettünk. Az újabb tapasztalataim eléggé nyomasztóak: soha még az a baráti kör, amellyel rokonszenvezem nem volt ennyire csüggedt, mint ezekben a hónapokban. Szerinte ez a legutóbbi parlamenti választásokkal magyarázható. Ez döntött romba minden reményt. Mindenki tisztában van azzal, hogy nehéz lesz az új építkezés.
2023. december 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább