Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Sziszüphosz joga
Végel László
Választottunk, mondhatjuk, mire ezek a sorok megjelennek. De nem leszünk nyugodtak.
Bizonyos vagyok abban, hogy mélységes aggodalommal lépett az urnák elé még az is, aki éveken át a többpárti választásokról álmodozott Sokféle utópia fogant meg bennünk, de éppen a legegyszerűbb tény tűnt a legabszurdabbnak. A libertinus képzeletnek keserves kerülőutakat kellett megtennie, hogy felismerje a magától értetődő tényeket. Az út még ismeretlen volt, de rohanni kellett rajta, mert fergeteges gyorsasággal pergett az idő. Gyermekded játékok, karneváli hangulatok és veszélyes csatakiáltások - erre emlékeztettek az első szabad választások. Az emberek plakátokat ragasztottak és plakátokat téptek le. A falakra felháborító káromkodásokat és szellemes kommentárokat írtak. A csendes éjszakai hószállingózásban egyetemi tanár baktat, táskája teli van választási propagandaanyaggal, amelyeket a polgárok postaládájába dob be. Arra biztatja őket, hogy reá szavazzanak. Az utca másik oldalán az ellenpárt jelöltje, a kollégája kapkod, az ő táskája a konkurens párt röpirataival van teli. Ezekben a jelenetekben hol a naivan bájos, hol pedig a vészterhesen villogó vonások kerekednek felül. A pártok legtöbbje még szegény, így hát a képviselőjelöltek nyakukba veszik a várost. Nem baj. Legalább megtanulják, hogy az utcák piszkosak, a tömbházak bejáratait nem világítják meg. A pártállami „küldöttek" ezekre a tapasztalatokra nem tettek szert De ha az utcán lövés dördül el, akkor az ember riadtan az ablakhoz fut és a sötétbe bámul: nem tudja, hogy a gyermeke születését ünneplő apa rakoncátlankodik-e, vagy pedig politikai leszámolásra került-e sor. Akik nyugtalankodnak, tudják, hogy a neheze csak ezután következik, de bármi következzék is, nem lehet olyan rossz, mint amilyen volt az idő, amely ezt a rosszat kitermelte. Remélem, hogy ezeknek az elkeseredett optimistáknak lesz igazuk, nem a katasztrófa mondja ki a végső szót.
Aggodalomra nemcsak a zűrzavaros helyzet ad okot. A többpártrendszerű demokrácia a totalitárius antidemokrácia méhében született, s még ha ennek tagadásaként akarja is megpillantani a napvilágot, a vajúdás hosszantartó, kínjai torzak. A napi politikai tényezőn túl valószínűleg mélyebb lelki és szellemi átrendeződésre, az egzisztencia szelíd reformjára is szükség lesz.
Az átrendeződés jellegét, abszurditás-élményét az egyik legilletékesebb közép-kelet európai értelmiségi, Vaclav Havel határozta meg legjobban, amikor saját tapasztalatát annak a Sziszüphosznak élményéhez hasonlította, aki egy nap megáll a hegy csúcsán, és döbbenten veszi észre: a sziklatömb nem hull vissza. Sziszüphosz lelkileg nem volt felkészülve erre a helyzetre. Élete elvesztette eddigi értelmét, új értelmet azonban még nem nyert. Lényét új érzés keríti hatalmába: a jövőtől való félelem. „Ellentétben a totalitárius korszakkal, amikor a jövő nyomorúságos volt ugyan, de biztos, ma sokan úgy érzik, hogy felettébb bizonytalan", írja Havel.
Képzeljük el a mi Sziszüphoszunkat a hegy csúcsán. Itt és most. A sziklatömb mozdulatlanul áll, és őt ürességérzet és félelem fojtogatja. És mindenekfelett a rossz lelkiismeret. Nemcsak arra nincs bizonyossága, hogy a kő nem gördül vissza, hanem még arra sem emlékezik pontosan, hogyan kapaszkodott fel a hegyre. O még a sziszüphoszi történelmet sem ismeri. Tehát nemcsak a reménytől fosztották meg, hanem az emlékezőképességtől is. Legfeljebb az utolsó néhány lépésre emlékezik, a rogyadozó térdekre, de mivel azoknak sincs előtörténete, semmire sincs megbízható magyarázat. A teljes viszonylagosság korában él. Arra sincs bizonyíték, hogy a sziklatömb valóban sziklatömb, s valóban a hegycsúcson van-e. Rossz lelkiismeretét azoknak az örömujjongása is növeli, akiknek kezét semmiféle szikla nem horzsolta fel, hanem nyugodtan sétáltak le-fel a hegyoldalon. A pártállam csalogányai röpködnek, ők semmi rosszat nem tettek, csak énekeltek. A morális különbségek elmosódnak, mert a nemzedékek megbilincselt emlékezettel élik az életüket A mai huszonévesek nem tudják, nem volt szabad tudniuk, mi történt itt a hatvanas évek végén, sejtelmük sincs a hetvenes évek elején zajló tisztogatásokról. Köztük rengeteg értelmiségi is akad, a jelennel elégedetlenek, de sejtelmük sincs a közvetlenül mögöttük levő időkről. A mai negyvenéveseknek nincs betekintésük az ötvenes évek represszióiba. A mai ötvenévesektől hét lakattal zárták el a negyvenes évek megtorló intézkedéseire vonatkozó dokumentumokat Akik a hatvanon túl vannak, azok már annyira reménytelenek, hogy majdnem mindenről hallgatnak. Folyamatos ellenállás nem alakulhatott ki, csak a represszió volt töretlen ívű. A legcsendesebb NEM-nek is botrányszaga volt A történelem cenzúrája hasonlatos volt a művészi szabadság elnyomásához: az áldozatok beleszédültek a hiány kényelmébe. S a pártállam atyai jóindulattal jutalmazta a se hideg, se meleg odaadást: ez volt az a biztos jövő, amiről Havel beszélt A csalogányok kora volt ez.
A nemzedékek nem hagyományozhatták egymásnak hiteles tapasztalataikat, csak a félelmet, a traumákat, de végeredményben mind elölről kezdte tévedéseit. A libertinus, a demokratikus hagyomány illuzórikus, vagy pedig marginális lett. A történelemtől megfosztott idők hiteles sorsdokumentumait, a titkos jegyzőkönyveket, a jelentéseket a pártállami oligarchia páncélszekrényei őrzik Mivel a legfontosabb döntéseket a nyilvánosság kizárásával hozták, a rendszer fokozatosan elszemélytelenedett. A bűnt mindenki elismeri, de nincsenek bűnösök. Megnyílnak-e ezek a páncélszekrények még az új ezredforduló előtt? S marad-e bennük néhány megsárgult papírszelet, vagy pedig - miként azt néhány apró példa bizonyítja - kilopkodták a tettesek? Lesz-e ereje az első lépések nehézségein áteső többpárti parlamentnek megszereznie ezeket a kulcsokat amelyeket ügyesen elrejtettek a hatalmi elit tagjai, akik azt bizonygatják, nem álltak a szétesett rendszer vezérlő posztjain. Ha őket hallgatja az ember, akkor az az érzés támad fel benne, hogy ez a hatalom több mint négy évtizeden át vezérkar, elit nélkül működött. A totalitarizmus bukását mindenképpen az autentikus tényadatok, dokumentumok, „magnetogrammok" hozzáférhetősége bizonyítja. Csupán azért, hogy csendesen kimondjuk, hogyan ölte meg Káin Ábelt, hogyan temette a dogmatizmus a demokráciát Hogy az emberek megszabaduljanak a félelemtől. A történelemre való jogról van tehát szó: minden nemzedéknek joga van a saját és az előző nemzedékek történelmére.
E jog nélkül a Havel által megidézett Sziszüphosz saját mozdulatlan sziklatömbjéhez lesz láncolva. A tények, a „krónika" feltárása nélkül - attól tartok - a megbékélés örökösen elodázódik, s elmarad az egzisztencia katartikus értékű szelíd reformja. A demokratikus vágyakat minden pillanatban megsemmisítheti az erdőtűzhöz hasonlatos gyűlölködés, a bizalmatlanság, a gyanakvás, amelyet eloltanak az egyik ponton, ám a parázs felizzik máshol, és újra lángba borul az erdő. A jövőtől való félelem tehát csakis a múlt teljes ismeretének birtokában fog elcsitulni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >