Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Péntek
Bódis Gábor
A háború utáni első (kicsit) többpárti szerb parlament első ülésezése engem Péntekre emlékeztetett.
Távolról sem amiatt, mert éppen pénteken ültek le a Képviselőház nagytermének bőrüléseire az újdonsült honatyák, hanem a nagy jelentőségű ülés irodalomtörténeti remineszcenciái miatt. Emlékeznek még bizonyosan Robinson Crusoe társára, Péntekre, akit a lakatlan szigeten rekedt fehér ember megmentett az emberevőktől, utána pedig megtanította a civilizáció néhány csínjára bínjára. Nos, január 11-én, Belgrádban a Tito Marsall utcai épületben a kisszámú szerb ellenzéknek jutott Robinson szerepe. Azzal a különbséggel, hogy a Péntekek sokkal többen vannak. Legalábbis egyelőre.
Kezdjük azonban a kezdet kezdetén.
Az a szerencse ért, hogy Pál pátriárkával egy időben érkezzek a szerb képviselőház elé. A fotóriporterek hada vette körül a szerb egyház fejét, aki hivatalos gépkocsival érkezett A hátam mögött megszólalt egy hang, ami a nem éppen vallásos érzelmű Belgrádot idézte fel bennem, azt a Belgrádot, amelynek erkölcsi kategóriarendszerében a tekintélytisztelet nem játszik túl nagy szerepet A csintalan hang szóról szóra a következőket mondta: „Őt is azért választották meg, mert más, öregebb már nem volt Germánnál”. Ennyi és semmi több. Ezek után én viszont felteszem a kérdést: ugyan csodálkozni kell-e azon, hogy nem a „keresztes hadjaratot“ folytatott Szerb Megújhodási Mozgalom nyert Belgrád szívében, hanem a Demokrata Párt?
Éppen ennek' a pártnak a „belső hármasa” (Mićunović, Đinđić, Koštunica) játssza majd a főszerepet a szerb képviselőházban. A kezdetből erre lehet következtetni. De ismét elkanyarodtam. A pátriárka után beballagtam az épületbe és jelentkeztem a portásnál, aki csodák csodájára (úgy látszik ezek előbb kezdték a szakmát, mint vajdasági kollegáik) megtalálta a nevem az akkreditált újságírók kőzött és kedélyesen beinvitált az épületbe. Mielőtt azonban ez megtörtént volna hirtelen hatalmas tolongás támadt körülöttem, aminek okát közismert vaslogikámmal azonnal megfejtettem: megjött a Nagyfőnök. Utána jött a körmenet.
Röviddel később, amíg Slobodan Milosevic még a vakuk fényében állt, besétált Borisav Jović, a jugoszláv államelnökség elnöke. Szinte észrevétlenül. Őt a Képviselőház eddigi elnöke, Zorán Sokolović és utóda, Slobodan Unković követte. És ekkor következett a megható jelenet: betipegett a „vajdasági” küldöttség. Dragutin Zelenović, Stanko Radmilović, Jugoslav Kostić és végre egy magyar: Ádám Bokros Verona. A meghatódottságból felocsúdva töprengeni kezdek a magyar politikusnők sorsdöntő szerepéről a háború utáni Jugoszlávia történetében. Kezdem magamban felsorolni őket és belém nyilall a felismerés: mi történt volna, nélkülük ezen a tájon? Rossz még rágondolni is. A gondolat azonban rakoncátlanul továbbpereg és a magyar nőkről errefelé alkotott általános képnél akad meg. Eva Ras évekkel ezelőtt az akkor még televíziónak számító Újvidéki TV-ben kijelentette, hogy a „madjarica” szerep egy cseppet sem' zavarja. Kár, hogy nem lett belőle politikus.
Az első hahotát az újságírói karzaton a legidősebb képviselőként elnöklő Batric Jovanovic váltotta ki, akit egyébként Mićunović ellenzéki vezető „megdicsért” eddigi érdemeiért, amikor a képviselőket elvtárs uraknak nevezte. Utóbb kiderült, hogy a derék honatya igen derekasan tud küzdeni az állampárt érdekeiért.
A szünetben, amíg a verifikációs bizottság végezte a dolgát, a képviselőházi alagsorban, érthetőbben: az étteremben sommáztuk az alig történteket. Közben alkalmam volt fellélegezni is: képviselő elvtárs-uraink nem fognak éhen halni. Olvasom az étlapot és az árakat. A legdrágább étel, a borjúszelet 60 dinárba kerül. És ha netán meg is szomjaznának, nem kell költségvetési kiigazítást kérniük, hiszen a skót whisky is csupán 21 dinár.
Erről jutott eszembe, hogy a pénznek nincs szaga és, hogy az SZSZP-t miért nem érdekli a külföld veteménye. Egyszerű: a Nemzeti Banktól akkor „kérnek” kölcsönt, amikor éppen eszükbe jut, vagy, amikor kiköltekeznek a választásokra és a szavazók lefizetésére. Minek nekik Világbank vagy a Valutaalap?
Belső oldalainkon többet foglalkozunk magával az ülés menetével; ezért én csak az ott támadt gondolataimra szorítkoznék továbbra is. Néztem és hallgattam a vitát és rájöttem egy axiómának is beillő igazságra. Miről lehet-felismerni a szocialista képviselőt? Arról, hogy három számmal kisebb inget hord, amit még a régi rendszerben vásárolt és a mai napig sem sikerült elnyűnie. Továbbá arról, hogy a kigombolt ingnyakon egy hevenyészve összegubancolt nyakkendőnek titulált cipőfűző lóg. Két ilyen „pali” jött mellettem az ülés után, kifelé, s egymást dicsérték .Szerencsére a „kölcsönös, bókok; nem az öltözékre vonatkoztak, hanem a magasröptű felszólalásokra. Az egyik közülük a Demokrata Párt elnökét (Mićunović) Draškovićnak nevezte az ülésen és ezzel. kivívta az újságírókarzat osztatlan hahotáját. Mindenesetre ők ketten meg voltak elégedve magukkal.
Sikerélményeimet tovább gazdagítva, felfedeztem a második sorban szeretett kormányzónkat. Egy katonatiszt mellett ücsörgött révetegen. A második sorban. Egy rosszmájú megjegyzést engedek el fülem mellett: „Biztos elkésett és már nem volt hely az első sorban”. Hát olyan lenne ő?
Ha már a rossz nyelveknél tartunk, el kell mondanom egy teljesen valótlan történetet. Egyik jeles közgazdászunknak egy külföldi képviselet tagja állítólag azt mondta; „Rendben van X úr, hogy ennyit nyal a jelenlegi hatalomnak, de azért cuppogni nem kellene hozzá!”.
Kifelé jövet egy dolog, reménnyel töltött el, egy pedig gondba ejtett. Először mondom a jó hírt: Belgrádban a parlamenti ülés tiszteletére 18 fok meleg volt. Most jön a feketeleves: az elvonuló, vajdasági csoportban nem láttam Ádám Bokros Veronát. Ott tartották volna?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >