Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Sértődött hazafiság
Balla Kálmán (Pozsony)
Igen nagy bőségben vannak a nemzeti és kisebbségi hazafias megnyilvánulások a szlovákiai magyar társadalomban és közéletben 1989 novembere óta. Nem csoda, hiszen több mint fél évszázadot vártunk a sajtó- és szólásszabadságra.
Nemcsak bírálni és védekezni, de a puszta tényeket elmondani sem volt módunk vagy ötven évig. Fájdalmas igazság ez, de fájdalmasabb – mai szemmel – e torz öt évtized sok súlyos következménye. Talán a legveszélyesebb ezek közül, hogy nem alakultak ki kisebbségünk körében a nemzeti öntudat és a társadalmi magatartás korszerű, a XX. század végének Európájához illeszkedő változatai.
A sajtónkban és közéletünkben magyarkodók egy része bizonyára konjunktúrát szimatol vagy önmaga tisztára mosását végzi. Ám, ha velük nem kívánunk törődni, akkor is feltűnő marad az a sértődöttség, az a „magyar sérelmi” szemlélet, amely bizonyos motívumok gyakori ismételgetése miatt sebnyalogatásként hat. A kínos egyoldalúság, amelyet jó néhány publicistánk és közéleti tisztviselőnk tanúsít, amikor mindenről csak ugyanaz jut az eszébe, azért lehangoló számomra, mert hasonló sérelmi alapállást a szélsőséges – és tegyük hozzá: színvonaltalan – szlovák sajtótermékekben szoktam tapasztalni. S nemcsak a tünetek, de azt hiszem, az okok is rokoníthatók. A nemzetvédő értelmiség mindkét oldalon pótolni – vagy inkább kompenzálni – igyekszik azt a befolyást, amelytől a tiltás évtizedei megfosztották. A régi és újabb nemzeti sérelmek kölcsönös felhánytorgatása mögött azonban egyfajta hamis igazságosztói törekvést észlelek, amely tőkét, pontosabban: előjogokat és kiváltságokat akar kovácsolni a múltból. Partizán- és pártérdemek helyett nemzeti vagy kisebbségi sérelmekből. A szülők vagy nagyszülők „155-ösre” jogosító igazolása helyett – a szülők vagy nagyszülők üldöztetéséből.
A nemzeti és politikai türelmetlenség szinte mindenkinek sérelmeket okozott ebben az országban. De a mai kisebbségi és nemzeti sérelmi politika és publicisztika hangadói ismét és napról napra türelmetlenséget szítanak. Számukra ehhez bőven elegendő, hogy a kormány, a parlament – egyszóval a „hatalom” – nem teljesíti azonnal minden igényüket maradéktalanul. Az efféle demagógia mindig veszélyes, hiszen hamis, de ez különösen káros, mert a félretájékoztatott lakosságot a múlt zsákutcájába vezetheti – épp az indulatok, a türelmetlenség szításával. Mert zsákutca volna, ha elhinnénk, amit el akarnak hitetni velünk: hogy továbbra is „fölülről”, az államtól, a vezetőktől kell várnunk polgári és egyéb jogaink és lehetőségeink vagy éppen megélhetésünk biztosítását, gondjaink orvoslását.
Ha így volna, bizony semmi sem változott volna. A sérelmi demagógiák hirdetői azt kívánják sugallni, hogy a demokrácia s a jogállam alaptörvényei és játékszabályai fölöslegesek, továbbra is a „központ” felelős mindenért, továbbra is maffiák uralkodnak. Tény az, hogy a korrupció változatos formáira épülő érdekszövetségek, maffiák befolyása – nem annyira az újaké, mint inkább a régieké – sok helyen jelentős. De egészen más lapra tartozik az az igyekezet, amely az embereket a bukott rezsim alatti közérzetükben és magatartásukban akarja megszilárdítani: abban a mindent fölülről váró „kiskorúságban”, amely oly jellemző az antidemokratikus rendszerek közéletére.
A sérelmi szemlélet elfogadásából egyenesen következik a tétlenkedés, a befelé fordulás, a kapcsolatkeresők kiátkozása, a csoda- és messiásvárás, az üres frázispufogtatás és az általános defenzív és passzív magatartás. Mindezek a tünetek persze rég ismeretesek az elnyomó rendszerek kisebbségi társadalmaiból: „gettómentalitás” név alatt szokás őket összefoglalóan említeni.
Való igaz, hogy az évtizedek óta nélkülözött alapvető szabadságjogokat – a szólás, a sajtó, a könyvkiadás, az utazás, a gyülekezés, a szervezkedés, a vállalkozás, az oktatás, a vallásgyakorlás szabadságát – a szlovákiai magyarság tömegei nem fogadták kitörő lelkesedéssel, inkább tanácstalanul, bizonytalanul és bizalmatlanul. Nem is igen tudnak mit kezdeni velük... A beidegződött félelmeken s a bukott rendszer élősdijeinek nem szűnő ellenpropagandáján kívül bizonyára nagy része van ebben a hosszú ideig tartó elszigeteltségnek, a tájékozatlanságnak és szociális sajátosságainknak. (Nem a szegénységre gondolok, mert attól távol állunk!) Úgy vélem azonban, ma már a sérelmi gondolkodás kliséit ismételgető sajtótermékeink, szervezeteink és személyiségeink is felelősek a szlovákiai magyarság kelleténél további tartó elszigeteltségéért, befelé fordulásáért, az örökös múltidézésért. A kisebbségi magyar hazafiságnak ez a változata nem csupán hamis, rég elavult és bénító, hanem végtelenül káros, mert a döntő pillanatban, századunk utolsó évtizedében vakvágányra juttathatja kisebbségünket az új Európa hatalmas, nyüzsgő pályaudvarán.
Különösen lehangoló, hogy a félhivatalos magyarországi tömegtájékoztató fórumok – régebben szerzett itteni népszerűségük tudatában – sok tekintetben hasonló szerepre vállalkoznak. Ugyanazok a magyar kormányhoz közel álló sajtókörök, amelyek – odaát – kárhoztatják a pesszimizmust és a letargiát s annak leküzdésére új napilapot alapítanak, nos, ugyanazok a sajtókörök fáradhatatlanul sulykolják belénk a szlovákiai magyarság kudarcainak, sikertelenségeinek, nyomorúságának és árvaságának litániáját. Ám mint minden paradoxon, ez is csak látszólagos... Elhagyott és kiszolgáltatott nemzet – mondta a szlovákságról Markul úr, az általunk kevéssé kedvelt Matica-elnök. De ha magyarként mondja ezt magyar kisebbségünkről a Magyar Televízióban, akkor hiteles emberként prezentáltatott volna...
Csak egyet nem szabad soha: megsértődni – írta Márai Sándor, élettapasztalatait leszűrvén. És mennyivel inkább igaz ez történelmi távlatokban, népek és nemzetek viszonylatában! A sérelmek és sértődöttség elevenen tartása nemcsak a szomszédos népek viszonyát mérgezi meg, hanem elsősorban e népek saját lelkét.
Nem könnyű persze (és mindenképp külön írásba kívánkozik) megfelelni a kérdésre és kihívásra: milyen legyen a korszerű, európai, ezredfordulóhoz igazodó magatartás? Aligha találunk erre mintaképet a szlovákiai magyarság múltjában keresgélve. De vajon csak abban keresgélhetünk? Szabad ország szabad polgárai a múltunkban nem lelhetők fel. Ez mégsem lehet ok a duzzogásra, a végzet emlegetésére, ami úgyis mindig a kibúvás, az önfelmentés biztos jele. Szabad polgárnak lenni azért megtanulhatunk, bőven van hol és kitől. És legelső pontja e tanulmányoknak: udvariasan, de határozottan visszautasítani minden gyámkodást és vezérkedést, minden vádaskodást és önigazolást, minden siránkozást és rémisztgetést, fenyegetést és parancsolgatást, hazug ellenségképet és nem kevésbé hazug önsajnáltatást.
Már aki komolyan gondolja!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >
Trump bumeránghatást vált ki Európában
Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >