Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Tótágast
Kis jugoszláv aranyköpések külföldi megfigyelők és erre őgyelgők számára
Bódis Gábor
Mielőtt még a műszaki szerkesztőnket illetnék keresetlen szavakkal, bejelentem, hogy a fejtetőre állítás egy valóságos állapot, amely híven tükrözi mindazt, ami e volt országban körülvesz bennünket. Emiatt krónikásuk a szó mindenféle értelmében a feje tetejére állt. Az alábbi kis eszmefuttatás talán igazolja eme rendkívüli állapotot.
Várady
Jobb szótárakban a ClA-ügynök és szerbfaló címszavaknál található. Ezt a státust azzal érdemelte ki a szövetségi igazságügy-miniszter, hogy a Milošević-Šešelj ikerpár szekerét nem tolja. Ez azonban nem az egyetlen bűne, és ez kiderül a Szerb Radikális Párt (magyarul: Szelíd Rablók Pártja) minapi drámai hangú közleményéből. A megszeppent vajdáék tudatták a világgal, hogy lemondanak minden választási összejövetelt, mert alapos a gyanú: a szövetségi csúcs, elsősorban pedig Várady, rendbontásokkal akarja megfélemlíteni a szelíd martalócokat. Teszik ezt természetesen külföldi hírszerzőszolgálatok és hazaáruló pártok segítségével, Amikor elolvastam ezt a közleményt, arra gondoltam, hogy a szerencsétlen sorsú Rejtő Jenő most foroghat a sírjában, hiszen ilyen agyafúrt fordulatokat még ő sem találhatott ki halhatatlan kalandregényeiben. Továbbá magam elé képzeltem, amint a robosztus és agresszív vajdasági akadémikus két vizsla szimatú CIA-ügynökkel Szerbiát járják suttyomban, néhány füstölgő kézigránáttal és egy hatalmas handzsárral a fogaik között. És amint meglátják hogy a bárányszívű vajdahívek fehér elsőáldozó ruhában „Béké”-t suttogva gyülekeznek – odacsapnak.
Milentijević
Radmila keresztnévvel ellátva a Panić-kormány tagjai gyűjtőnév alatt lehetett megtalálni – mind az utóbbi napokig. Most ugyanis a szintén Amerikában tengődő szerb honhölgy benyújtotta lemondását a következő indoklással: mindeddig lojális volt honfitársához, aki ugyan eddig is badarságokat nyilatkozgatott, de most aztán betelt a pohár, mert az utazgató, tárca nélküli miniszter asszony rájött a lényegre. A lényeg pedig nem más, mint az, hogy Panić tényleg amerikaivá vált, és már régen fölhagyott a nyertnek kikiáltott vesztes csaták újraregélésének magasztos gyakorlatával. A hölgy pedig úgy vélte, hogy az üzlet az üzlet, aminek csak egy feltétele van: legyen szerb. Az Önök krónikása igen meglepődött (ilyen is előfordul), amikor Amerikából a miniszteri karosszékbe tartó Radmila asszony megállt annak idején Budapesten, és mint a Panić-kormány újdonsült tagja nagyobb pátosszal beszélt a szerbek globális veszélyeztetettségéről, mint a bárányszívű vajda. No, nem azon lepődtem meg, hogy az Egyesült Államokban is egzisztál a mélyszerb gondolat, hanem azon, hogy a hölgy hogyan került a csapatba. Most már tudom: ugyanúgy, mint Jovanović levitézlett külügyminiszter, aki szintén a szerb érdekek elárulásának a vádjával akarta leplezni ösztönös ragaszkodását a Vezérhez és Kertes poloskáihoz.
Apropó: Kertes
Mihalj bátyánk két lehallgatás közben időt és türelmet szakított arra, hogy ismertesse magasröptű gondolatait az itteni magyarságról. Meg is mondta Ágostonnak (aki azt merészelte állítani, hogy esetleg, talán, véletlenül, csak úgy út közben, a magyarok helyzete sem olyan rózsás, mint az albánoké Kosovóban, akik egyébként eléggé el nem ítélhető módon veszélyeztetik az ottani rohamrendőröket és katonákat): akinek van póthazája – mehet. Mert mi, madzsarok, udzse, nem félünk a szerbektől, annak ellenére, hogy azok igencsak rettegnek egymástól.
Košutić
Jobb helyeken csak úgy szokták emlegetni, mint izraeli nagykövetet. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor Budimir féléves jeruzsálemi ténykedése után végre hazatért megérdemelt pihenőjére. Nemcsak újbóli ittléte töltötte el végtelen örömmel az itteni polgárokat, hanem nyilatkozata is, amellyel egy csapásra véget vetett azon ellenzéki áskálódásoknak, amelyek szerint a zsidó államférfiak egész idő alatt arra sem méltatták, hogy fogadják. Nem fogadták ugyan – érvelt a született diplomata –, de azért elküldte nekik megbízólevelének a másolatait. Így hát, rossz nyelvek ide, rossz nyelvek oda, ő ott majdnem olyan volt, mint egy igazi nagykövet. Rendkívüli és meg nem hatalmazott. Pedig Rabinék nagyon sokat veszítettek azzal, hogy nem hallgatták meg Košutić eszmefuttatását a szerb nép ellen elkövetett népirtások végeláthatatlan történetéről.
Milošević
Szentségtörésre vetemedem, és számra veszem a nevét. Mert övé ismét a pálma és az Aranymedve. Ki más mondhatta volna ugyanis a hét legtalálóbb mondatát? SZSZSZSZ (Szelíd Szerbek Szépséges Sztálinja) ugyanis a következőt diktálta be a világirodalomba, egy nemzetközi veteránküldöttség idetévedt tagjai előtt: „Jugoszláviát a nacionalisták robbantották szét!”
Stimmel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >