Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Bingó
jól jönne valami nagyívű szakrális-szimbolikus gesztus, olyasféle, mint amit Kirill moszkvai pátriárka adott elő a minap, amikor a Gyengédség Istenanyja ikonját a város utcáin végighordozta. Nekünk a Szent Koronát kéne bevetnünk, úszni már úszott, most esetleg repülhetne a város fölött. Korona a koronavírus ellen, similia similibus curentur, azaz homeopátia. Azt mondják, nem használ, de nem is árt, egyébként pedig tudja a fene. Ha mégis bejönne, akkor miniszterelnök urunknak már csak azt kéne eldöntenie, hogy mit emeltessen önmagának, diadalívet vagy piramist. Szóba jöhetne még egy össznemzeti, legalább tizenötmillió férőhelyes stadion is. Azért ennyire nagy, mert hála őneki, mind vadabbul szaporodunk. Váncsa István:
Járványról ennyi bőrt soha még le nem nyúztak. Járványokról bőrt lehúzni valójában nem is igazán szokás, pusztul a nép, világunk nagy mellényű direktorai bambán nézik, de hát tőlük ennél többet aligha várhatunk. Az emberi tudat ősformája az idő hordalékaira való báva rácsodálkozás, kivált oly esetekben, aminő például a cunami, a földrengés, a pestis meg a hasonlók, melyekre a köznép borzadva tekint. Fölülemelkedni rajtuk csak a zseni képes, ő ugyanis azonnal felteszi azt a magától értetődő és számára egyedül releváns kérdést, hogy tudniillik nekem ebből mi hasznom lesz. Sőt nemcsak felteszi, de üstöllést meg is válaszolja, kidolgozza a stratégiát, akcióba lép, és mielőtt mások kettőt pislantanának, minden az övé.
Legyünk tárgyilagosabbak: nem azonnal. Miniszterelnök urunk a koronavírus által tálcán kínált lehetőségeket az elején észre se vette, inkább a régi, megszokott műcsontjához ragaszkodott. A történelmi kihívás továbbra is a migráció, mondta a rádiójában február végén, amikor a lakosság már rég a vírustól rettegett. Evvel együtt be kell látnunk, hogy miniszterelnök urunk látszólagos rugalmatlansága nagyon is megérthető. Járt utat a járatlanért, ez ugyan földszintes bölcsesség, de tapasztalatok hosszú sora igazolja. Ráadásul ez a kérdés egyik oldala csupán. A másik az, hogy idejön ez a vírus vagy akármi, a közfigyelmet magához ragadja, tematizálni kezdi az egész médiát, ami égbe kiáltó arcátlanság. Oly mérvű, hogy miniszterelnök urunk napokig csak hápogni tudott. Nyilván nem véletlen, hogy a köztévé még április elsején, vagyis a felhatalmazási törvény elfogadását követő második napon is migránsokkal iparkodott riogatni a nagyérdeműt, igaz, most már epidemiológiai megközelítésben, rámutatva, hogy a migránsok vírusokat hoznak-visznek. Nagy sikert nem aratott vele, sőt a nézők némelyike egyenesen a bolondok napjára asszociált, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
A lényeg az, hogy miniszterelnök urunk aránylag gyorsan összekapta magát, és úgy rántotta elő a felhatalmazási törvényt a kalapjából, mint bűvész a kisnyulat. Vagyis helyre tolta a kizökkent időt, elannyira, hogy napszálltakor még a vírusról volt szó mindenütt, napkeltekor viszont már a törvényről, és nemcsak itthon, hanem globálisan. Nem feltétlenül magasztalták, hogy finomak legyünk, de nem is ez volt a cél. Biztosra vehető továbbá, hogy a törvénynek valójában nem is célja volt, hanem inkább oka, utóbbi pedig abban állt, hogy az udvaroncok hovatovább jobban féltek a vírustól, mint a főnöküktől, tehát ideje volt szorosabbra húzni a gatyamadzagot. Persze a csúcs nem maga a törvény volt, hanem annak a rekontrája, vagyis a huszárvágás, amikor kormányunk helyeslően írta alá a belga, dán, finn, francia, görög, holland, ír, luxemburgi, német, olasz, portugál, spanyol és svéd kormányok nyilatkozatát, amely egyértelműen őt, a mi apostoli kormányzatunkat simfeli. És mintha még mindig nem volna elég, a megtelt szekérre különféle potentátok újabb és újabb villa szénát hajítanak. „Magyarország az éltanulók között van azokban a kérdésekben, amelyeket a levélírók megfogalmaztak”, mondja az egyik, „a magyar kormány nem hagyja, hogy ilyen súlyos időszakban bárki éket verjen a tagállamok közé és örömmel csatlakozik az idézett nyilatkozathoz”, írja a másik. Újólag szemléltetve, hogy a magyar guvernementális nyelv és mondjuk a szamárordítás között érdemi különbség nemigen detektálható.
Ennyi volt a nyitány, amelyből megtudhattuk, hogy miniszterelnök urunk felfogta, merre hány lépés, tehát akcióba fog lendülni, és nyilván kifacsar a járványból mindent, ami abból kifacsarható. Hogy ez konkrétan miben is áll, azt közrendű személy nemigen látta előre, benne ugyanis még mindig maradhatott valami civilizációs gátlás, erkölcsi aggály vagy szimpla emberi jóérzés, ami a tisztán pragmatikus megközelítést nem teszi lehetővé. Vele ellentétben a szabad szellem nem ismer effajta aggályokat, vagy ha mégis, tekintetét magasabb szempontokra, értsd a sajátjaira szegezi.
Avval kell szembesülnie, hogy hatalmának kristálypalotája még most sem tökéletes. A rendszer működik ugyan, de inkonzisztens, vannak bele nem illő elemek, és most természetesen nem az ellenzéki pártokra gondolunk. Rájuk szükség van, ne feledjük, hogy többpártrendszer a proletárdiktatúra idején is létezett. Nálunk nem, de Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK-ban igen. Ami akkor bevált, az most is megfelel. Pénzük fele el lesz vonva, majd túlélik valahogy. Önkormányzatok viszont nem voltak a létező szocializmusban, most ellenben vannak, rendszeridegen maradványként egzisztálnak a csaknem hibátlan struktúrán belül. Már a puszta létezésük is impertinencia, velük kell leszámolni mielőbb. Kiéheztetéssel, az nem látványos, viszont hatni szokott. Tanúság erre a tizennégy fővárosi ellenzéki polgármester nyilatkozata, mely szerint a kormány „veszélyezteti, helyenként ellehetetleníti az önkormányzatok járvány elleni védekezését és szociális válságkezelését. A forráselvonás megnehezíti az egészségügyi ellátásban, az idősgondozásban, a gyermekétkeztetés biztosításában végzett munkát.” Bingó, a cél pontosan ez volt, nem egyéb. A lakosság előbb-utóbb felfogja, hogy az önkormányzattól semmit se kap, és ez lesz az a pillanat, amikor miniszterelnök urunk csöpögtetni kezd neki valamit. Jóval kevesebbet, mint amennyit az önkormányzattól kapott, de többet a semminél. Ráadásul azt tapasztalja, hogy jóságos miniszterelnök urunk eltörölte a parkolási díjat, amivel a helyi polgármester a világ teremtése óta sarcolja őt, a többit kitalálhatjuk. Miniszterelnök urunk tántoríthatatlan híve lesz, faluja polgármesterét, jegyzőjét meg a többieket pedig fejszével hajkurássza a rekettyésben, amíg rá nem un, illetve amíg újra ki nem épül a régi jó tanácsrendszer, ami egyszer már olyan jól bevált. Akkor majd megnyugszunk valamennyien.
Miniszterelnök urunknak persze közben is lesznek ötletei, hiszen az élet meg nem áll. Tanúsítja ezt egyebek között az a jó hír is, mely szerint Mészáros és Tiborcz közös vagyonkezelője kikötőfejlesztésre kétmilliárd forint állami támogatást kapott. Ebben nyilván nem az a rongyos kétmilliárd játszik, amit az érintettek valószínűleg nem is vesznek észre, hanem a rendezettség, a mindennapi rutin jelenléte, a hétköznapiság, ami azt sugallja, hogy mennek a dolgok a maguk útján, nagy baj tehát nem is lehet. Kiegészítésképp jól jönne valami nagyívű szakrális-szimbolikus gesztus, olyasféle, mint amit Kirill moszkvai pátriárka adott elő a minap, amikor a Gyengédség Istenanyja ikonját a város utcáin végighordozta. Nekünk a Szent Koronát kéne bevetnünk, úszni már úszott, most esetleg repülhetne a város fölött. Korona a koronavírus ellen, similia similibus curentur, azaz homeopátia. Azt mondják, nem használ, de nem is árt, egyébként pedig tudja a fene. Ha mégis bejönne, akkor miniszterelnök urunknak már csak azt kéne eldöntenie, hogy mit emeltessen önmagának, diadalívet vagy piramist. Szóba jöhetne még egy össznemzeti, legalább tizenötmillió férőhelyes stadion is. Azért ennyire nagy, mert hála őneki, mind vadabbul szaporodunk.
(Élet és Irodalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >