Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az arány csökkenése van, ahol lassabb – Szlovákiában harminc év alatt 10,8-ról 7,7 százalékra, Romániában 7,1-ről 6 százalékra. És van, ahol gyorsabb – Szerbiában 4,4-ről 2,8 százalékra, a lélektani kétszázezres határ alá. A Kárpátalján élő magyarok száma körül sok a budapesti varázslás, Orbán még (már) 2015-ben azt mondta Putyin látogatásakor, „kétszázezer érvünk van amellett, hogy Ukrajnában béke legyen”, de ez blöff, sohasem volt ennyi. A 2001-es népszámlálás szerint a létszám 156 566. Egy 2017-es felmérés szerint ez 131 000-re csökkent. És a háborús elvándorlás miatt valószínűleg már százezer alatt van, ám az elvándorlást a kettős állampolgárság intézménye is megkönnyíti, akárcsak Szerbiában, hiszen a magyar állampolgároknak schengeni útlevelük van. Az ukrán kisebbségpolitika nemzetközi egyezményeket sért, ez tény; de kétséges, hogy az ott maradók helyzetét javíthatja-e a magyar kormány látványosan oroszbarát és ukránellenes külpolitikája, a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával bezárólag. Összefoglalva: a budavári politika eredményeként a határon túli magyar pártok, s ezzel az érdekérvényesítés lehetőségei gyengülnek, a népességfogyás viszont nem áll meg, sőt van, ahol gyorsul. Lehet, hogy ócskán kormányoznak, de ehhez legalább értenek, ugye. Széky János (Élet és Irodalom):
Jövő szombaton választások lesznek Szlovákiában. A legnagyobb magyar politika erő, a Budapestről – pontosabban a budavári „Karmelitából” – is favorizált Szövetség támogatottsága a közvélemény-kutatók zöme szerint három százalék körül van. Stabilan a bejutási küszöb alatt. Jósolni nem célszerű, de ez azt jelentené, hogy a szlovákiai magyar kisebbséget (aránya majdnem nyolc százalék) az újabb ciklusban nem képviseli a parlamentben egyetlen párt sem.
Romániában leghamarabb 2024 végén lesznek parlamenti választások. A hatszázalékos magyar kisebbséget képviselő – és Budavárából kontrollált – RMDSZ támogatottsága öt százalék körül inog. Eddig valahogy mindig sikerült átvinnie a küszöböt, de az „eddig mindig” egyrészt nem garancia rá.
Másrészt éppen a választások közeledtével a mostani nagykoalíció román pártjai úgy döntöttek, nem hasznos a magyarok kezén hagyni a fejlesztési és környezetvédelmi tárcát (sok pénz, „láthatóság”, lásd George Jiglău politológus interjúját a Transtelexen, 2023. június 15.), úgyhogy az RMDSZ kilépett a kormányból. Lehet, hogy taktikailag jól tette, de a nettó eredmény az, hogy a magyar közösségnek megint nincs szava Románia kormányzásában.
A hazai közvélemény mindkét térfelén, nem csak a kormánypárti oldalon, erős a meggyőződés, hogy ha Orbán köre valamihez nagyon ért, az a „nemzetpolitika”, vagyis a határon túli, újabb hivatalos terminussal a külhoni magyarokról való gondoskodás. Így kell ezt csinálni, ezek aztán értenek hozzá, mi meg hibát bűnre halmozunk. Ha pedig így kell csinálni – vélik némely ellenzéki körökben –, akkor a leghelyesebb, ha másoljuk ezt a politikát, persze a magunk kifinomultabb ízlésével, és bánjuk a balliberális elődök bűneit.
De valóban így kell-e csinálni? Nincs-e véletlenül köze a budapesti irányításnak a szlovákiai Szövetség vergődéséhez, az RMDSZ kiszorulásához? Dehogy nincs.
A Szövetség elég áttekinthetetlen programjában megtalálhatjuk – ha keressük – az ottani magyarság szempontjából fontos témák némelyikét, például a kettős állampolgárság büntetésének vagy a Beneš-dekrétumok alkalmazásának megszüntetését, vagy éppen a dél-szlovákiai kétszer kétsávos autóutak építésének felgyorsítását. A budavári útmutatás azonban forrásaim szerint úgy szólt, hogy a sikeres kampányhoz a migráns- és a homoszexuális-kérdést kell nyomatni. Történesen azt, ami Robert Ficónak is vezértémája. Ha a magyar etnikai párt így is bejut a parlamentbe, tiszta haszon, de fontosabb cél, hogy a maffiaügyekben többszörösen beszennyeződött, autoriter, oroszbarát Fico legyen újra a szlovák miniszterelnök. Feledhető, hogy a kettős állampolgárság tilalma az ő nevéhez fűződik, vagy hogy miként viselkedett a Hedvig-ügyben.
Az RMDSZ országos viszonylatban kis párt, nem érdeke, hogy ujjat húzzon a nagyobbakkal, csak két dolog világos. Az egyik, hogy a Budapesttől való teljes függése nem a legjobb ajánlólevél a mai romániai politikában, ahol alapelv az euroatlanti hűség. A másik az, hogy nem hajlandó szóba állni a ténylegesen liberális, jelenleg ellenzéki USR párttal. És egy harmadik egyre világosabb: a vészesen erősödő, szélsőséges nacionalista AUR párt – a szokásos menet: első a család, a keresztény hagyomány, plusz nem szabad belekeveredni a megtámadott Ukrajna védelmébe – ugyan ellenzi a székely autonómiát, de politikája sok mindenben párhuzamos a budapesti kormányéval, olyannyira, hogy vezetője, George Simion egyszer ki is nyilatkoztatta: „Én vagyok Románia Orbán Viktora!” Az RMDSZ az AUR párttal sem áll szóba – de ha ez utóbbi tovább erősödne, netán kormányközelbe kerülne, akkor a „Karmelitának” újabb szövetségese lépne színre a térségben, és akkor ugyanolyan kevéssé lenne szüksége a kisebbségi érdekeket képviselő parlamenti pártra Romániában, mint Szlovákiában.
Nem mintha ezek az érdekek akár Romániában, akár Szlovákiában, Szerbiában vagy Ukrajnában ne szorulnának hathatósabb képviseletre. Orbánék célja azonban nem ez, hanem egy mély félelmet és egy ugyancsak mély belső késztetést burkolnak kisebbségjogi nyelvezetbe és bürokratikus cselekvésbe.
Hogy milyen félelem? Amivel a másik oldal rendszerint nem számol: Magyarországon mindennél erősebb ideológia a sérelmi etnonacionalizmus. Ennek középpontjában pedig Trianon, pontosabban a Trianon visszafordíthatatlansága miatti frusztráció áll. A félelem, hogy az „elszakított nemzetrészek” megszűnnek, beolvadnak. Ebből a szemszögből nézve a többségi etnikummal minden együttműködés: nemzetárulás, mert az asszimilációt gyorsítja meg. Ez a gondolkodásmód magyarázza az undort, amivel például Kövér László házelnök többször is nyilatkozott a Bugár Béla-féle, sokáig sikeres Most–Híd pártról, vagy Szlovákia magyar miniszterelnökének, Ódor Lajosnak a látványos semmibevételét a magyar nemzeti ünnep alkalmával. Vagy Erdélyben a párhuzamos társadalom kiépítését, ahol a lényeg „a kisebbségi és a többségi társadalom közötti határ fenntartása” – mint Toró Tibor politológustól hallhatjuk az Atlatszo.ro oldalon (Sipos Zoltán: Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz, 2021. február 26.).
A belső késztetés pedig nem más, mint a vágy a maximális hatalomkoncentrációra. Ne legyen olyan magyar politika, amit nem Orbán ellenőriz.
Hogy mindez mennyire eredményes? Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az arány csökkenése van, ahol lassabb – Szlovákiában harminc év alatt 10,8-ról 7,7 százalékra, Romániában 7,1-ről 6 százalékra. És van, ahol gyorsabb – Szerbiában 4,4-ről 2,8 százalékra, a lélektani kétszázezres határ alá. A Kárpátalján élő magyarok száma körül sok a budapesti varázslás, Orbán még (már) 2015-ben azt mondta Putyin látogatásakor, „kétszázezer érvünk van amellett, hogy Ukrajnában béke legyen”, de ez blöff, sohasem volt ennyi. A 2001-es népszámlálás szerint a létszám 156 566. Egy 2017-es felmérés szerint ez 131 000-re csökkent. És a háborús elvándorlás miatt valószínűleg már százezer alatt van, ám az elvándorlást a kettős állampolgárság intézménye is megkönnyíti, akárcsak Szerbiában, hiszen a magyar állampolgároknak schengeni útlevelük van. Az ukrán kisebbségpolitika nemzetközi egyezményeket sért, ez tény; de kétséges, hogy az ott maradók helyzetét javíthatja-e a magyar kormány látványosan oroszbarát és ukránellenes külpolitikája, a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával bezárólag.
Összefoglalva: a budavári politika eredményeként a határon túli magyar pártok, s ezzel az érdekérvényesítés lehetőségei gyengülnek, a népességfogyás viszont nem áll meg, sőt van, ahol gyorsul. Lehet, hogy ócskán kormányoznak, de ehhez legalább értenek, ugye.
Következő cikk: A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >