Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ha nem dolgozzuk fel a múltat, a történelem megismétli önmagát!
„Semjén Zsolt nyilatkozatát Németországban a tankönyvekben tanítják – mint olyan gyűlöletbeszédet, amely a holokauszthoz vezetett.” Marsovszky Magdolna elemzéséből (Galamus):
Ha azt akarjuk, hogy a történelem ne ismételje önmagát, fel kell dolgoznunk a múltat. Ezzel kapcsoltban érdemes Németországra kitekinteni, mert e tekintetben nagy utat tett meg. Annak a németországi folyamatnak, amelyet múltfeldolgozásként szoktak jellemezni, az Adorno és Horkheimer nevével fémjelzett Frankfurti Iskola filozófiája az alapja. A Frankfurti Iskolában született kutatások és javaslatok nyomán alakult ki az a demokratizáló automatizmus, amelyet „múltfeldolgozás” néven Magyarországon is nagy elismeréssel emlegetnek. Az én megítélésem szerint azonban egyelőre Magyarországon még nem észlelődik a maga nyilvánvalóságában, hogyan is pragmatizálódtak Németországban a Frankfurti Iskola teóriái. (...)
Magyarországon a rendszerváltás után egyre többen érzik magukat áldozatnak, áldozati mítoszok tömkelege lát napvilágot, miközben a mitscherlichi értelemben vett gyász csak kis mértékben tapasztalható. Beindult ugyan a rendszerváltás után némi történelmi önreflexió, de mára – úgy tűnik – maga alá gyűrte a kollektív viktimizáló akarat.
Az ezzel együtt járó kollektív ellenségkép gyártás messze nem csak a „jobboldalra” jellemző, hanem a sokkal demokratikusabb „baloldalon” is előfordul. A „balszélen” ráadásul elég széles az a sáv, amelyben a Magyarországon antifasisztaként deklarált csoportok ideológiája található. Ez az ideológia anticionista, Izrael-ellenes, illetve antikapitalista és a „tőke” ellen harcol, s nem reflektál arra, hogy ezzel a goebbelsi tőkeellenesség („finánctőke = zsidó karvalytőke”) jelenkori folytatója, s ezzel nemhogy nem segíti elő a társadalom reflexív demokratizálását, hanem antifasizmus néven épp azt az ellenségkép gyártást folytatja, amely egyszer már a holokausztban végződött. Arra, hogy a tőkeellenes „fasizmuselmélet” önmagában is összeesküvés elméletes, magyarországi kutatásokban már régen rámutattak, így Erős Ferenc már 1986-ban [8]. A fasizmus térnyerése is releváns kutatási téma Magyarországon. Így például 1994 óta háromszor került sor Enyedi Zsolt és az imént említett Erős Ferenc szociálpszichológusok vezetésével olyan felmérésekre, amelyek a Frankfurti Iskola módszereinek segítségével az ún. F-skála relevanciáját vizsgálták egy társadalmon belül, vagyis azt, hogy mekkora az adott társadalomban a fasizálódás lehetősége (az F betű itt a fasizmust jelenti) [9].
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, nem sikerült a rendszerváltás után a reflexív történelemszemléletet és a kollektív történelmi felelősségtudatot beágyazni a társadalomba, hiszen a népnemzeti felfogásnak a „baloldalon” sem volt igazán demokratikus alternatívája. Ezért kerülhetett idővel többségbe, 2010-ben pedig kormányra az a gondolat, hogy a magyar nemzet kvázi a történelme során mindig is áldozat volt. Az áldozati mítoszok gyártása – szakkifejezéssel a viktimizálás – Magyarországon sem más, mint pszichikai szintű kollektív védelmi mechanizmus, amellyel a társadalom mindennemű tettesi mivoltát tagadja. A kollektív ártatlanság vélelme a „saját bűn” vagy „bűntudat” hárítását jelenti, és segítségével a bűntudat átformálható. A viktimizálásban a bűnök átvetítődnek a „másik”-ra, az „idegen”-re, tehát végső soron ellenségkép gyártáshoz vezet.
A magyarországi társadalom nagy része ma önmagát az áldozat szerepében látja. Hol az EU, hol a Nyugat, hol a kapitalizmus, hol a neoliberalizmus áldozatának a szerepében. Adorno (marxista) kifejezésével élve a társadalom elidegenedett önmagától, önmagától elidegenedett társadalommá vált, amelyben az összeesküvés elméletek nagy szerepet játszanak. Ezek a konstrukciók, paranoid kivetítések ma már konkrét kirekesztésekben, rasszista szociálpolitikában, antiszemitizmusban, anticiganizmusban és homofóbiában manifesztálódnak.
A kormány immár a (hírhedt antiszemita) „hátbaszúrásos összeesküvéselméletet” (Dolchstoßlegende) hívja segítségül ahhoz, hogy kvázi felülírja a holokausztot. Azt a kitétel, hogy „Trianonban nem külső ellenségeink, hanem belső ellenségeink szúrták hátba az országot” (Semjén Zsolt) Németországban a tankönyvekben tanítják – mint olyan gyűlöletbeszédet, amely a holokauszthoz vezetett (Németországban a „Versailles-i békediktátum” címszó alatt uralkodott ugyanez a nézet a két világháború között).
Lassan, de biztosan a „magyarság szenvedéstörténete” kerül a középpontba, s így kezd a holokauszt jelentősége – mint kvázi egy „rajtunk kívül álló” kisebbség, a „zsidóság szenvedéstörténete” – csökkenni, felülíródni. Gulag és Auschwitz vagy Trianon és Auschwitz állnak kvázi szemben egymással, s relativizálják a világ legnagyobb ipari méretű népirtásában, a holokausztban betöltött bűnrészt. Ebben a logikában a „zsidók” az ártatlanok szerepéből lassan, de biztosan átkerülnek a bűnösök oldalára, miközben a saját etnikai „nemzet” (pl. a „magyarság”) „zsidó tettesek” áldozatává válik. Így cserél helyet egymással a tettes és az áldozat. A tettes-áldozati reláció megfordítása tehát a holokauszt relativizálásához vezet, de nem áll meg itt, ugyanis az emlékezet hárítása újabb antiszemitizmus forrásává válik.
Ez a Mitscherlich házaspár kifejezésével „infantilis”, tehát önreflexió nélküli kollektív magatartás vezet Magyarországon is az ellenségképgyártásos gyűlöletkultúrához, amely a fasizmus veszélyének fő forrása. És amikor az összeesküvéselméletek gyakorlati és adminisztratív szinten védelmi mechanizmusokat vonnak maguk után, akkor közel van az összeomlás, a kataklizma. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >