Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Megvilágosodások
„Nemhogy a szokásosan megjósolt „forró ősz” marad el, hanem alighanem az ősz is.“ Simkó János (Galamus):
Nem a választások másnapján, hanem jó fél évvel a választások előtt valószínűsíteni lehetett a választások eredményét. Már akkor, amikor a Simon-ügynek még a gyújtózsinórja sem égett, meg akkor is, amikor a tetszőleges mezbe bújtatott kampányretorika kötelezően a győzelmet sulykolta, és akkor is, amikor sokakban tiszteletreméltóan élt a remény, hogy hátha. Azt viszont nem csak nagy valószínűséggel, hanem teljes bizonyossággal lehetett tudni, hogy az eredmények ismeretében az ellenzék vezető politikusai megvilágosodnak, és egymás után mondják meg a tutit, hogy miért is nem sikerült, sikerülhetett a fordulat. Természetesen arról, ami a valódi politikusi eszköztár része lenne, hogy ugyanis mit kellett volna másképp csinálni, egy szó sem esik, csak arról, ami magától értetődően rossz, szánalmas és csapnivaló volt. Olyan ez, a szokásosan sántító hasonlattal, hogy azt tudjuk, a repülőgép lezuhant, de hogy ez miért történt, az annak a bizonyos fekete doboznak a titka, amelyet lázasan keres mindenki. Persze, lehet erre azt mondani, hogy na ja, megint kampány van, uniós választások jönnek, és most külön-külön mérhető lesz a pártok – mije is? – mondjuk kampányteljesítménye, csak hát úgy tűnik, nincs az a katasztrofális vereség, amely a pártházakban kicserélné a moralitás elfüstölt biztosítékait.
Nem foglalkozom Orbánékkal, mert a pártgenetikus hazudozók nem megvilágosodtak, hanem igazolva látnak minden igazolhatatlant, nemzeti akaratnak kiáltják ki a szavazóik a többség akaratát, vagyis tényleg ott folytatják a hazugságdömpinget is, ahol abbahagyták. Stadionról stadionra. „Hol van az a Barcelona?” – harsogta Kósa polgármester a debreceni stadionavatón, Orbán vigyázó szeme és megerősítése kíséretében, aki nagyjából azt mondta, hogy ez a mi munkánk és nem is kevés… És ebben a kihívó, hőbörgő, kivagyi, aránytévesztő és manipulatív retorikában ott van minden, amit erről a politikáról tudni lehet és tudni érdemes. Most a Jobbik retorikáját is mellőzném, de erre hivatott társadalomkutatóknak bőven kell hogy adjon tennivalót az elfekélyesedés diagnosztizálása és az esetleges terápiához vezető utak felvázolása. (És akkor mi van? – kérdezhetnénk cinikusan. Semmi. Egyelőre semmi. De nem lehet nem dokumentálni, kutatni, elemezni mindazt, ami velünk történik. Akkor is, ha ez pusztán vegetációnak tűnik. Kilégzés, belégzés.)
Schiffer LMP-je a nagy csapda. A korábban is Gyurcsány (a balliberális oldal) és Orbán közé egyenlőségjelet tevő Schiffer kvázi-önállóság melletti döntése és önálló indulása a választásokon a legújabb kori politikatörténet extrém gyávasága. Természetesen az LMP-vel sem nyert volna a tessék-lássék összefogott ellenzék, de Schiffer, miközben álságosan azt hangoztatta, hogy le kell váltani a kormányt, úgy döntött, hogy Orbán a kisebbik rossz. A reményt vette el százezrektől, miközben tudnia kellett, mit művelt és még mit fog művelni ezzel az országgal Orbán. Természetesen joga van azt tenni, amit tesz, joga van cinkosnak lenni, azzal a nem túl veretes szöveggel, hogy hosszú távon majd az idő őt igazolja, meg se egyik, se másik, stb. A moralitást, a tisztességet nem az eltelt idő hitelesíti. Erre a zöldségre nincs és nem is lehet mentség, napláne, hogy kicsavarta magából a „kormányt nem váltó nem összefogás” kudarcáról szóló megvilágosodást is, meg azt, hogy „Kelet-Közép-Európa történetében először fordul elő, hogy egy ökopolitikai, globalizációkritikus párt egymást követő két cikluson keresztül önálló frakcióval részese legyen a törvényhozásnak”. Az viszont nem először fordul elő Kelet-Közép-Európa történetében, hogy egy 3,4 százalékos támogatottságú párt vezetője nettó hülyeséget beszél. Mert hát ugye az előbbi mondatnak kb. annyi az értelme, mint annak, hogy „az igazi kihívás az”, hogy jelen tudjanak lenni az ország minél több pontján. Kelet-Közép-Európa, meg Nyírbátor. Hát nem más (a politika), hanem hasonmás. Lehetett volna, de nem lett.
Bajnai is megvilágosodott. Értem én, hogy permanens kampány van, és a bukás után kell valamit mondani, de azért azok a mondatok, hogy „a kormányváltó erők nem értették meg pontosan, mit akar az ország, nem tudtak elszámolni a múltjukkal, így nem tudtak hitelesen beszélni a jövőről sem, ezért – mondta – tartalmi, szervezeti és személyi változásokra, új politikára és új csapatra van szükség a demokratikus ellenzéki oldalon” – legyünk nagyvonalúak, fáradtságról tanúskodnak. Püff. Hát ehhez nem kell Szigetvári Viktor, lássuk be, ez nem egy szellemi Rubik kocka. Vagy tessék rendesen üzenni (odamondani) Mesterházynak, Gyurcsánynak vagy… mindegy, biztos jó szándékkal mondta, csak hát ilyen laposakat egy másik alakzat vezetője szokott előremenet közben mikrofonba mondani. Kérdés továbbá, hogy akkor, ha ilyen általános a konklúzió, ez miért nem vonatkozik a saját alakulatra? Bajnai a kampány hajrájában személyesen igen jól szerepelt, csak hát ennél gyengébb szakértői stábja alighanem csak az MSZP-nek volt. Nem elég technokratának lenni, annak is kell látszani.
Gyurcsány világos, tiszta víziót, hihető szándékot vázol a Népszabadságban Európai Egyesült Államokat! című írásában, a kampányban is korrekt és magával ragadó volt, ez az ő világa… Ha egyszer nyócévmúlva különválasztható lesz a miniszterelnöki és a pártelnöki feladatkör, akkor erős politikai vezetője lehet a DK-nak. Csak azt mondatot tudnám felejteni, hogy „Attila olyan erényeket mutatott meg a tárgyalások során, amely meggyőzheti a szavazókat, hogy jó miniszterelnöke lesz az országnak”. Most persze hagyjuk a csudába, hogy Attila belső tárgyalásokon mutatott erényeit sajnos nem tapasztalhatták meg a szavazók, de Gyurcsány komolyan azt gondolta, hogy Mesterházy jó miniszterelnök lesz? „Egy csudát” – hogy klasszikust idézzek. Aki néhány hónapja még kétharmados győzelmet sem tartott kizártnak, majd néhány napja, az ő tudtával, pártja ajánlatot tesz az LMP-nek, hogy ugyan, jelöljék már ők a főpolgármestert Budapesten! Miközben képtelen volt egyet hátralépni a miniszterelnök-jelöltségért folyó versenyben az egész egyszerűen más súlycsoportot képviselő Bajnai érdekében. Erények és arányok. Na, ne! „Felszántjuk az országot!” – mantrázta Mesterházy az apparátusi zsargont, miközben tájolásai során csak a saját fanklub közé ment be az eke a nagyvárosok sportcsarnokaiban – egyetlen „kihozható”, jól megjegyezhető mondat nélkül. Nemhogy nem tudta a történelem szemétdombjára küldeni Orbán kormányát, de ez a szemétdomb tovább növekedhet, ki tudja meddig. Ma már – rajta kívül – mindenki tudja, hogy mennie kell. Vagy maradnia. Mindegy. (...)
The show most go on (The Show Most Go On, Queen, 2001): épül a szobor a Szabadság téren, Kishantos már senki sem érdekel, az új, kényelmesebb parlamentben már megtörtént a nagy helyosztás, Mesterházy egyhangú szavazással frakcióvezető lett, keményen szembeszáll majd Orbánnal, miközben Simon finom árnyéka a szoci széksorokra vetül. Uniós választások jönnek, az MSZP listáját egy olyan ember vezeti, aki azt állítja, hogy „két ciklusban gondolkozom az EP-ben, de úgy, hogy egy vadiúj kultúráját akarom megteremteni az európai képviseletnek, ami szorosan kötődik a választókhoz”. (Nyilván a marxista választókhoz, akikről persze a Kapitánynak fogalma sem lehet.) Majd így folytatja: „Még nem tudom, melyik szakbizottságba ülök be, de lehet, ez akár ki is marad, annyi dolgom lesz a hazai visszacsatolásokkal.” Mielőtt azzal vádolnának, hogy a fenti ostobaság a szövegkörnyezetből kiemelt, kontextusait mellőző manipulatív részlet, tessék elolvasni az Indexnek adott teljes interjút (Szanyi Tibor: Hajajajajaj!), és ez után szavazzanak, arra, akire akarnak.
Mármost, ami a helyzetünket illeti, nemhogy a szokásosan megjósolt „forró ősz” marad el, hanem alighanem az ősz is. Tarlós álmában csönget egy picit. Egyetértek Szanyival: Hajajajajaj!
Következő cikk: Miképpen mi is megbocsátunk a szkinhedeknek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >