Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A megújult Amerikai Népszava
Néhány cikket válogattunk a megújult Amerikai Népszava hír- és véleményportálról. Bartus László, Markó Beáta, Para-Kovács Imre:
Orbánt a FIFA-ba
Tulajdonképpen mindig ezt szerette volna, másodsorban. Ha nem lehet magyar király, akkor FIFA elnök lett volna legszívesebben. Itt a nagy lehetőség. Ebbe a FIFA-ba rendes ember úgysem ül be. Most az elmúlt húsz év bűnözőit elviszik és jön az újabb csapat. A FIFA pontosan úgy működik, mint a NER, egy maffia irányítása alatt. A vesztegetési pénzek már nem is asztal alatt cserélnek gazdát. Moszkvában már Putyinnal együtt nyithtná meg a vb-t.
Orbán itt igazán otthon érezhetné magát. Harcolhatna az UEFA ellen, átírhatná a futball szabályait, a milliárdnál többet lopott fideszesek között szétoszthatná a Real Madridot, a Barcelonát, a Manchester Unitedet és a Bayern Münchent, Tarsoly Csaba kapná Izland bajnokát, a többit megkaphatnák azok, akiknek nem jutott se trafik, se föld, se kaszinó. Felcsútra költöztethetné az Arsenalt, lefedethetné az egész falut. A következő harminc világbajnokságot eladhatná előre a közép-ázsiai volt szovjet diktatúráknak, a baltás gyilkost kinevezhetné a Fair Play bizottság elnökének.
A vasárnapi meccseket megtiltanák, amit Semjén és Harrach törvénybe iktatna, Lázár pedig a titkárnőjével körbe repülne, hogy ellenőrizze a rendelkezés betartását. Semjén a stadionok VIP páholyából lövöldözhetne a játéktér fölé merészkedő madarakra. Amelyiket eltalálja, az már nem megy a mennybe. Habony megkapná valamennyi tévéközvetítési jogot, Vajna kaszinót nyithatna az összes stadionban. Rogán táskákat árulna a Wembleyben, Orbán pedig Dani Alves fodrászához járhatna, ahol külön parkolója lenne. Az Aranylabda és az Aranycipő elnyerésére közbeszerzési pályázatot írnának ki, amelyen Tiborcz István már indulhatna, mert a cégeit csak Magyarországon adta el. Arról nem volt szó, hogy aranylabdás nem lehet. Orbán Ráhel pedig az Aranycipóben állhatna a saját lábán.
A Bajnokok Ligáját kissé át kellene szervezni, mert a multikulturalizmus veszélyezteti a keresztény labdarúgást, ezért a magyar NB I. első négy csapata jutna a BL elődöntőkbe. A többiek az alacsonyabb helyezésekért játszanának. Pénztárforradalom esetén a bevétel fele a FIFA-elnök alapítványát illetné, ahova a csapatok szponzorai is befizetnének, hogy támogassák az egészséges életmódot, és a fiatalok sportolását. Bevándorlók sajnos nem játszahtnának egyik csapatban sem. C. Ronaldo megélhetési bevándorlónak vissza kellene mennie Portugáliába.
A FIFA alapszabályát Szájer kissé átírná az iPad-jén a Budapest és Brüsszel közötti a vonaton. Nincs szükség az állandó vitákra, a hatékonyság jegyében a közgyűlést megszüntetik, és költségtakarossági okokból legközelebb harminc év múlva tartanak tisztújítást.
XXX
Megélhetési bevándorlók
A magyar miniszterelnök az elmúlt heteket az idegenek elleni uszítással töltötte itthoni apatikus vagy egyetértő közönsége és a strasbourgi Európai Parlament döbbent hallgatósága előtt. Kifejtette, hogy Magyarország soha nem volt multikulturális és az országot szeretné megtartani magyarnak. Ezt a klasszikusan náci mondatot talán érdemes lenne újra megfontolnia a magyar miniszterelnöknek, aki diplomás ember, tanulmányaiból ismerhetné, hogy az aradi vértanúk közül alig volt néhány magyar, Liszt Ferenc sem igen beszélt magyarul, mégis magyar zeneszerzőként tartjuk számon, s a Petrovicsról magyarosított nevű költőnk az egyik legnagyobb magyar lírikus – csak hogy néhány példát említsünk.
Napjainkban is sokat fáradoznak hazánk felvirágoztatásán az egykori megélhetési bevándorlók leszármazottai: politikusok, elemzők, újságírók, művészek – mind-mind a maguk területén – gyöngyöző izzadságcseppekkel a homlokukon munkálkodnak népünk szebb jelenéért és még boldogabb jövőjéért. Erőfeszítéseiket a magyar miniszterelnöknek is illene jobban megbecsülnie.
Schmitt Pál
Áder János
Szájer József
Rogán Antal
Wittner Mária
Stumpf István
Deutsch Tamás
Navracsics Tibor
Kubatov Gábor
Simicskó István
Harrach Péter
Rubovszky György
Hoffmann Rózsa
Sneider Tamás
Staudt Gábor
Volner János
Lenkovics Barnabás
Bayer Zsolt
Stefka István
Fricz Tamás
Schmidt Mária
Mráz Ágoston Sámuel
Dörner György
Blaskó Péter
Schlecht Csaba
Simicska Lajos
Listánk persze közel sem teljes, kívánságunk csupán annyi: több tiszteletet a magyaroknak.
XXX
Világraszóló magyarok
Mit adott nekünk a demokrácia? – tették fel a kérdést a magyarok már 1994-ben, amikor a dölyfös és komikus Antall- majd Boros-kormány dicstelen kísérlete totális kudarcba fulladt, ám a darutollas demokrácia mégiscsak létrehozott valami, megfelelő távolságból normális országra emlékeztető alakulatot, mivel a kezdeti nehézségek biztos tudatában az MDF képes volt elfogadni az SZDSZ segítségét és együttműködését, így aztán elsőre nem lett az, ami mostanra igen: operett díszletek közt egy kizárólag hülyéknek felépített rezervátum, nemzeti dohányboltokkal és röhejes lovagrendekkel.
A bérek azonban nem érték el az osztrák minimumot, megjelent a munkanélküliség és állandósult, a terülj, terülj nem terült, csak a meló és a csóróság, ilyeténképpen a bevezetőben feltett kérdésre a magyarok jelentős többsége azt válaszolta, hogy semmit, ide veled megszokott szocializmusunk, gyere vissza, Horn Gyula, és hozd magaddal vissza a kádárizmus akolmelegét!
Horn Gyula visszajött, de az SZDSZ megint bezavart, így aztán még a gazdaság sem omlott reá a hirtelen újra népszerű Magyar Szocialista Pártra, a munkanélküliség és a csóróság maradt, a magyarok tehát megint csak elgondolkodtak, és a kérdésre, miszerint mit adott nekünk a második majdnem szocializmus?, azt válaszolták, hogy semmit, és mentek tovább.
Az illiberális demokrácia első kísérlete szintén megbukott, talán nem volt elég a nemzetiszínű pántlika a viszonylag normális, eleinte Chikán Attila által irányított gazdaságon, aztán a metadinamikus Medgyessy Péter, a baloldal rendszeresen megújító Gyurcsány Ferenc, és jelenünkhöz érve, a teljes fényében pompázó illiberális Orbán Viktor. Most tehát éppen azt kérdezik maguktól az egyre fáradtabb és megviseltebb magyarok: no, de mit adott nekünk az illiberális demokrácia?
Nem arról van szó tehát, amiről egyes elemzők értekeznek, hogy a nép mindig elköveti ugyanazokat a hibákat, újra és újra belepisil ugyanabba a folyóba és belelép ugyanabba a filozófusba, hanem éppen ellenkezőleg: kíváncsisága és kísérletező kedve által hajtva, hajszolva, megy előre, egyre csak följebb, de nagyon. Előre és följebb.
A határ a csillagos ég, ami néha vörös csillagos, néha kaszás keresztes, néha az Unió csillagai ragyogják be, néha a fordított pentagramma, de a mozgás letagadhatatlan. Megyünk bele a jövőnkbe, ami csak a miénk.
Ennek ellenére is érezhető egy furcsa várakozás a haladó értelmiség és a vele szövetséges baloldali munkásság részéről, hogy ezúttal másképp lesz, mert a tömegek bölcsessége majd nem előre, hanem egy kicsit visszalép, hogy aztán onnan előre, de nagyot. Konkrétan: a Fideszből kiábrándult szavazók a szocialistákat és szövetségeseiket választják, mert rájönnek, hogy a Fidesz rossz, de az MSZP nem annyira rossz, hiába próbálkoztak velünk már háromszor, hiába építettek sok kilométernyi autópályát, óvodát és tizenharmadik havi nyugdíjat. De a nép haladni akar, a történelem kerekét forgatni a megfelelő irányba.
Nem jött be a demokrácia, a szocializmus, a majdnem demokrácia, a majdnem szocializmus, de még az illiberális demokrácia sem, mert túl liberális volt, jöjjön tehát az egyáltalán nem liberális, nemdemokrácia, azt majd biztos tök jó lesz, meg nem is próbáltuk mostanában.
Lopnak a politikusok, mert túl nagy a szabadság.
Valahogy ez a tétel ragadt be a szavazók agyába, tökéletesen félreértelmezve a jelent, jövőt és múltat. Nem azért rossz nekünk, mert szabadságunk folyamatos csorbítása mellett az elit saját szabadságát folyamatosan növeli, de úgy, hogy olyat még nem láttak az EU-ban, hanem azért rossz nekünk, mert még mindig túl szabad a másik, a szomszéd, a meleg, a cigány, a bevándorló, a nő, a drogos és az egyetemista, és ha majd nekik rosszabb lesz, akkor nekünk jobb, mert mi magyarok vagyunk, nem melegek, cigányok, egyetemisták, drogosok, nők, hanem büszke magyarok, akikért már nem áll ki senki sem ebben az Európai Unió által terrorizált országban, csak a szélső jobb. De ők aztán nagyon.
A demokrácia átláthatatlan, mindenféle bizottságok, szervezetek és pártok, állandóan csak a szócséplés, a széthúzás, a vita, bezzeg a diktatúrában egyszerűség és szépség uralkodik, csak egy segg van, nem kell taktikázni.
Van, aki mindig rosszul választ. A nő, aki mindig olyan férfihez megy feleségül, aki veri. Van, aki megpróbál fejlődni, mindig újabb és újabb, de változatos csapdákba lép. A legritkábban az történik meg, hogy valaki a második kudarc után úgy dönt, hogy visszamegy az elsőhöz, mert ugyan a Béla kicsit kövér és elég keveset keres, de mégiscsak vannak pozitív tulajdonságai, például szép a szeme. Na, az az, ami nem lesz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >