Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nem Orbán, és nem is Rákosi miatt lett nagyszerű a magyar futball
A magyar futball 45-ig terjedő történetéből az is kiderül, hogy képes volt előkelő, sőt vezető szerepét jó tíz év leforgása alatt elveszíteni. Igaz, a második világháború után, az Aranycsapattal, még egyszer vissza tudta venni ezt a pozícióját. Csepregi Botond (Átlátszó)
Ritkán jutni olyan magyar futballkönyvhöz, amely egyszerre tárgyilagos és olvasmányos. Szegedi Péter szociológus-sporttörténész nemrég megjelent könyve, Az első aranykor viszont pont így tárja elénk a magyar labdarúgás első fél évszázadának a történetét. Ebből leginkább az derül ki, hogyha bármilyen jelenséget is egyedinek vagy újnak szeretnénk feltüntetni a focinkkal kapcsolatban, az teljesen hasztalan, mert biztosan megtaláljuk az előzményét.
Szegedi Péter: Az első aranykor – A magyar foci 1945-ig
Akadémia Kiadó, 2016, 505 oldal
Nehéz az elmúlt években viszonyulni a magyar futballhoz, és ez az elmúlt hetekben, hónapokban talán még nehezebbé vált. A focink a rendszerváltás után rohamosan veszítette el mozgósító erejét, vonzerejét, vonatkoztatási pont jellegét, és lett valami marginális, alig működőképes szórakoztatóipari melléküzemággá. Aztán jött Orbán Viktor és második nekifutásra visszahozta a színre ezt a közeget: nagyon-nagyon sok milliárd közpénzből most újra ezrek biztos megélhetését biztosítja és ennek köszönhetően újra a közbeszéd tárgya is lett.
Persze nem a sikerek okán, hanem azzal, hogy érthetően sokakból váltott ki hatalmas indulatokat az, hogy egy elvileg magánüzletként, szórakoztatóiparként működő ágazatot tömnek állami forrásokkal – nyíltan és bújtatva egyaránt. Eközben meg a társadalmunk működéséhez elengedhetetlennek tartott rendszerek pedig fuldokolnak a pénzügyi és ennek okán egy ideje az emberi forráshiánytól is.
Ennek a helyzetnek adott egy újabb gellert az a spontán eufória és váratlanul jött közösségi élmény, amelyet a futballválogatott előre megjósolhatatlan nagyszerű szereplése a nemrég véget ért Eb alatt váltott ki az országban. Zavarba ejtő, többeknek kifejezetten dühítő volt, hogy a fröccsöntött téeszelnök-diktátor ócska játékszerének tekintett labdakergetés ilyen érzelmeket tud kiváltani és – szemben valóban fontos ügyekkel – embereket tud „kivinni az utcára”.
Mondhatnánk, hogy érdemes megnézni a magyar futball múltját és akkor egyértelmű lesz, hogy mekkora mozgósító erővel tudott hatni ez a sportág korábban is.
Csakhogy a Kádár-kor és főleg a Rákosi-diktatúra focijára sem tudunk önfeledt lelkesedéssel, példaként tekinteni, ha nemcsak az eredményeket, hanem azt körülvevő miliőt is hozzávesszük.
Sőt, a focira a mostani hatalom eszközeként, hobbijaként tekintők épp Rákosihoz szokták méregetni az Orbán-rendszer aktivitását ezen a téren. Hiszen Orbán és köre nem egyszer nyíltan és gátlástalanul próbálja lenyúlni azt az örökséget, amelyet az Aranycsapat és a köré szőtt mítosz jelent. (…)
A szerző által bemutatott történetből azonban is kiderül, a foci már ezekben az első évtizedekben sem tudott meglenni külső támogatás nélkül. Fontos különbség a későbbi korokhoz képest azonban, hogy egészen a 30-as évek végéig ez nem az állami támogatásokat jelentette.
A fasizálódó Magyarország azonban a sport terén is hozzákezdett az árjásításba és ezáltal az állam szerepének folyamatos növelésébe – amiből azóta is csak időszakokra szabadul t ki, és ha ez meg is történt, mint például a 90-es években, akkor a totális káoszt hozta el.
A magyar futball 45-ig terjedő történetéből az is kiderül, hogy képes volt előkelő, sőt vezető szerepét jó tíz év leforgása alatt elveszíteni. Igaz, a második világháború után, az Aranycsapattal, még egyszer vissza tudta venni ezt a pozícióját. A pozícióvesztés még egyszer megtörtént, annak viszont kevés az esélye, hogy a magyar focinak újra akkora legyen a hatása a világra, mint korábban volt.
A könyv témáján és tartalmán kívül Szegedi Péter abban is nagyszerűt alkotott, hogy egyszerre adott ki a kezéből érdekes és közérthető könyvet. Elkerülte azt az ostoba lelkesedést, a pátoszt és nosztalgiát, amely általában jellemzi a magyar foci témájú könyveket, és letisztultan, a sportos paneleket teljesen mellőzve írta meg a terjedelmes munkát.
Következő cikk: Egy város, egy korszak, két hely
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A téboly felé tartva
„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >
The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára
Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >
Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre
Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >
Az elnök halála és hatalmi harc
Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >
Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében
Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >