Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ki hogyan értékelné az államfő történelemtudását?
Cinizmusnak lehet nevezni a szerbiai államelnök kijelentését, hogy „…mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek…”, hiszen elég csak a legextrémebb példákat megemlíteni: az 1944/45-ös magyarirtást vagy a németek elüldözését, illetve a nem szláv népesség nagyarányú mozgósítását az 1990-es évek balkáni háborúiban – ezek pedig mindent elárulnak az illető és a realitás kapcsolatáról. Balla Lajos:
Aleksandar Vučić november 22-én, a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy Vajdaság Szerbiához való csatolásának századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz. Ezután történelemtudását csillogtatva
kijelentette:
„…Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot Szerbiához csatolják…” „…Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, akik békében élnek itt, és a hazájuknak tekintik ezt az országot…”
Akkor nézzük a tényeket: 1918. november 18-án összeült egy testület, az azonban nem Nagy Nemzetgyűlésnek (Velika narodna skupština) nevezte önmagát, hanem a Bánátban, Bácskában és Baranyában elő szerbek, bunyevácok, valamint egyéb szlávok nagy nemzetgyűlésének (Velika narodna skupština Srba, Bunjevaca i ostalih Slovena u Banatu, Bačkoj i Baranji). A testület összetétele: a 757 (ki tudja, hogyan, de biztosan nem demokratikus úton megválasztott) küldöttből 578 szerbnek, 84 bunyevácnak, 62 szlováknak, 21 ruszinnak, 6 németnek, 3 sokácnak, 2 horvátnak, 1 pedig magyarnak vallotta magát. Figyelemre méltó a terület is, ahonnan a gyűlés tagjai érkeztek. A felsorolt városok között megtalálható Baja, Mohács, Pécs, Temesvár, Lugos és Resicabánya is, Szerémséget azonban még csak meg sem említik (még a testület nevében sem), így felmerül a kérdés: Mi köze ennek a későbbi Vajdasághoz? (Tekintsék meg a mellékelt térképet!) Úgyszintén
érdemes összehasonlítani a küldöttek összetételét e terület nemzetiségi összetételével.
Az összehasonlítás nem teljesen hiteles, hiszen a trianoni határmódosítással a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolt terület nem egyezett meg a mellékelt térképen látható területtel. A másik ok, hogy a békeszerződéssel lehetővé tették a Délvidéken élő magyaroknak, hogy ha akarnak, költözzenek át Magyarországra, a Magyarországon élő szerbeknek pedig az új államalakulatba való áttelepülést. Mindez azt hozta magával, hogy 1921-ig a (trianoni) Vajdaságban a magyarok száma több tízezerrel csökkent, a szerbek száma pedig pár ezerrel megnövekedett.
Amint látható az összehasonlításból, az egész kvázi demokratikus döntés semmilyen legitimitással nem rendelkezett. Nagy baj volt a jogszerűséggel is, hiszen egészen a trianoni békeszerződésig – hiába esett szét a Monarchia – a terület a Magyar Királysághoz tartozott, azaz az 1918 októberében bevonuló szerb hadsereg megszálló volt, hiába hozták létre Újvidéken a Szerb Nemzeti Bizottságot, amivel az itt élő szerbek átvették a terület feletti igazgatást. Hasonlóan lehet értékelni a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1918. december 1-jén történt kikiáltását is.
Igencsak furcsa a „Nagy Nemzetgyűlésre” hivatkozni, mivel azt nemzetközileg senki sem ismerte el. Ehelyett megszületett a trianoni békeszerződés, amely meghatározta a Magyar Királyság határait az új „birodalommal”, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal:
„42. cikk. Magyarország a maga részéről lemond a Szerb–Horvát–Szlovén Állam javára a volt Osztrák–Magyar Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. cikkében megállapított határain kívül esnek, és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a Szerb–Horvát–Szlovén Államhoz tartozóknak ismer el.”
Igaz, ennek átültetése a gyakorlatban nem ment egyszerűen, több kisebb-nagyobb módosítást is végrehajtottak, így alakult ki az 1921-es állapot, ezután következett be az első hivatalos népszámlálás. A lényeg, hogy semmilyen nemzetközileg elfogadott dokumentumban nincs még utalás sem arra, hogy ezeket a területeket Szerbiához csatolták, hiszen a békeszerződésből eredő minden egyes szerződésben, megállapodásban csak a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot találjuk megállapodó félként.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a trianoni békeszerződésben van egy rendelkezés, amely közvetve kapcsolatos a jelenlegi államelnök kijelentésével:
„44. cikk. A Szerb–Horvát–Szlovén Állam Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy a Szerb–Horvát–Szlovén Államban a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek.”
Ezt a kötelezettséget az új állam soha nem tartotta be, hiszen 1918-ban, de még azután is szerb katonákból toborzódott bandák raboltak, gyilkoltak a Délvidéken, 1921 után beindult a „gyarmatosítás”, kolonizáció, hiszen több tízezer „önkéntes (dobrovoljac)” érkezett ide, főleg Likából, továbbá a nem szerb vagy szláv lakosság nagy problémákkal találkozott az oktatás, a nyelvhasználat stb. területén.
Illene már szembenézni azzal is, hogy először a bécsi döntésekkel, majd a II. világháború utáni békeszerződéssel hatályát veszítette a trianoni békeszerződés, így ma már teljesen felesleges arra hivatkozni.
Cinizmusnak lehet nevezni a szerbiai államelnök kijelentését, hogy „…mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek…”, hiszen elég csak a legextrémebb példákat megemlíteni: az 1944/45-ös magyarirtást vagy a németek elüldözését, illetve a nem szláv népesség nagyarányú mozgósítását az 1990-es évek balkáni háborúiban – ezek pedig mindent elárulnak az illető és a realitás kapcsolatáról.
Az írás a Családi Kör 2017. november 30-ai számában jelent meg.
Következő cikk: Újabb fejezeteit nyitották meg a szerb és a montenegrói EU-csatlakozásnak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >