2022. január 23. vasárnap
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vitatott szobor

Szabadkán a „felszabadító király”

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben támogatja, akármilyen káros javaslatát megszavazza, a hatalomban való részvétel és a vezetők tisztségének megőrzése, gazdagodásának folytatása érdekében. Nehezen képzelhető el, hogy I. Péter király szobrát, mit Bíró Károly szobrát – Pásztor Bálint szavaival – „a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül elfogadják a szabadkaiak”, hogy – az apja, Pásztor István pártvezér fogalmazása szerint – „az egymásra való odafigyelés jelképe lesz”, és hogy hozzájárul az itt élő nemzetek közeledéshez. Nem-e éppen inkább az egymástól való (el)távolodásukat fokozza? Bozóki Antal:

I. Péter „felszabadító király” szabadkai emlékművét a város emelte, 2021. november 25-én – Bácskának, Bánságnak és Baranyának a Szerb Királysághoz csatolása napján

Monumentális, csaknem 10 méter magas szobrot avattak november 30-án Szabadkán I. Petar Karađorđević szerb királynak 21,4 millió dinárból, „akinek egyébként semmi köze nem volt Szabadkához, még csak nem is járt ott”.

A szoboravatás nem csak, hogy növelte a magyar közösség megosztottságát és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) politikájával való elégedetlenséget, de rontotta a magyarok és a szerbek közötti viszonyokat is. Jó látható ez az eseményről készül írásokból és kommentekből is.

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” és VMSZ befolyása alatt megjelenő Magyar Szó nevű napilap a szoboravatásról szóló írásának elején ez olvasható:

– I. Petar Karađorđević rendkívül nagy népszerűségnek örvend a szerbség körében. A felszabadítóként és országegyesítőként számon tartott, 1921-ben elhunyt uralkodó hősiességéről, kitartásáról, műveltségéről és szerénységéről számos történet maradt fenn. A szerénysége miatt a szerbek Péter bácsiként (čika Pera) emlegetik. Az uralkodó szabadkai szobrának felállításáról még az előző összetételben döntött a városvezetés. A szoborállítás 21,4 millió dinárból valósult meg, amit a városi költségvetésből biztosítottak. A Zoran Ivanović szobrász által készített 4,2 méter magas, 1,3 tonna bronz szobor egy 5,6 méter magas talapzaton foglal helyet a Jadran épülete előtt – írja a napilap.

A Magyar Mozgalom (MM) a Facebook oldalán foglalt állás a szoboravatásról:

– Minden jóérzésű magyar embernek görcs áll a gyomrába, ha Szabadka központjában jár és látja az előkészületeket a Péter királyt ábrázoló megszállási emlékmű avatására. Ezzel a gigantikus szoborral a nacionalista szerb hatalom és annak szabadkai fiókintézete a VMSZ hathatós együttműködésével újra meggyaláz bennünket Trianon emlékével. A több mint 10 méter magas szobor, amely rátelepszik Szabadka központjára, minden pillanatban azt sugallja nekünk, hogy ez nem a mi földünk, nem a mi városunk, egyre kevésbé van itt keresnivalónk.

Szégyelljék magukat mindazok, akik ehhez tapsolnak. Reméljük a vajdasági magyarok áprilisban kétszer is meggondolják, hogy újra a magyarság érdekeit semmibe vevő, a nagyszerb ideológiát kiszolgáló családi vállalkozásra szavaznak vagy a változásra – véli az MM.

– Ha „Karađorđević Petar, a szerbek néhai (illegitim?) királya a más világról (gyehennából?) végignézi saját életpályáját, nem hisszük, hogy ő is találna benne csak egyetlen tettet is, amely érdemessé tenné arra, hogy szobrot emeljenek valahol is neki. Ha csak azt a véres drámát nem veszi alapnak, amellyel trónra jutott, vagy azt, hogy (agyon?)verte a feleségét, hogy 1912-ben csapatai kb. 120 ezer albánt lemészároltak, hogy a Fekete Kéz terrorszervezettel együtt terrorizálta a saját népét és 1914-ben az egész emberiséget belesodorta egy értelmetlen öldöklésbe, majd 1918-ban a Görögországból érkező csapatai (ahol a szerb hadsereg két évig „nyaralt”) – a francia hadsereg szárnyain – „berepültek”, megszállták Délmagyarországot és több mint 45 ezer magyart elüldöztek marhavagonokba zsúfolva. Mert mást igazán nem találhat.

Mégis nem akárhol, hanem a délvidéki magyarok és horvátok szellemi, kulturális és politikai központjában, Szabadkán, Darija Kisić-Tepavčević haladó párti szerb szociálpolitikai miniszter jelenlétében leleplezték a Délvidéket 103 éve megszálló, ám Szabadkát soha nem látó Karađorđević Petár szerb király egész alakos, 1,3 tonna súlyú köztéri szobrát.

Kétszeresen súlyos nekünk délvidéki magyaroknak ez a szobormonstrum, amit a szabadkai haladó-VMSZ-es rezsim ránk kényszerített, annál is inkább, mert mint „felszabadítót (lásd a feliratot a hatalmas márványtalapzaton!) ültetik a nyakunkba. […] Vajon kitől, mitől szabadította fel Szabadkát a véreskezű Petár? – kérdezi a DélHír portál.

„1921 és 1941 között majdnem minden községben szobrot állítottak Péter emlékének. Ezek a szobrok az elnyomás gyűlölt szimbólumai lettek”.

Újabban először Nagybecskerek központjában, a Szabadság Téren, 2006. január 17-én emeltek szobrot Péter királynak. Azon a helyen, ahol Kiss Ernő aradi vértanú, majd Žarko Zrenjanin néphős szobra állt, amelynek a helyére – miután áthelyezték – szökőkút került. Velebiten, az első világháború után betelepített szerb kolonista faluban, 2018. november 18-án Fejsztámer Róbert, Kanizsa véemeszes polgármestere avatta fel I. Péter szerb király emléktábláját. Újvidéken 2018. november 25-én, vagyis Bácskának, Bánságnak és Baranyának a Szerb Királysághoz való csatolásának századik évfordulóján, Aleksandar Vučić szerb elnök és Miloš Vučević, Újvidék polgármestere a Köztársaság téren (a város legszűkebb központjában) avatták fel I. Péter szerb király szobrát.

A szabadkai szoborállítás jól (bele)illeszkedik az Szerb Haladó Pártnak (SNP/SZHP) a „szerb világ” („srpski svet”) kialakítása néven elhíresült (nagy)szerb nemzeti egységesítési elképzelésébe, amit Aleksandar Vulin haladó párti belügyminiszter a magáénak vállalt.

A VMSZ, sajnos, ennek a pártnak a koalíciós partnere. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke, a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójának vezetője arra hivatkozik, hogy „az előző mandátumban döntött úgy a városi képviselő testület, hogy három szobrot fognak Szabadkán felállítani a három legszámosabb nemzet kérésére”.

Az ifj. Pásztor azt azonban már nem mondta, hogy a szabadkai városi képviselő-testület 2020. május 28-ai ülésén pártjának a Nágel János vezette képviselőcsoportja is megszavazta a határozatot, miszerint a város területén szobrot emelnek Petar I. Karađorđević szerb királynak, Bíró Károlynak, Szabadka egykori polgármesterének, és Ivan Antunović katolikus püspöknek.

A (vée)meszes képviselők nélkül aligha került volna sor ennek a szobornak a felállítására! A felelősség alól azonban Maglai Jenő Szabadka Polgári Mozgalmának képviselői sem menthetők fel, hiszen ők is rászavaztak.

A 21,4 millió dinárt éppen okosabb célokra is elkölthették volna! Vannak, akik „nagyon remélik, hogy megérjük azt a napot, amikor a város végre meghaladja a nemzeti frusztrációt és a központ összes ízléstelen szobrát a bajai temető mögötti pusztába száműzi”.

Az egykori Jugoszláviában a nemzeti viszonyok íratlan elve volt, hogy „nem kell a másik (nép) orra alá borsot törni/tormát tenni”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, kerülni kell az olyan intézkedéseket, amelyek más nemzeti közösséget, vagy annak tagjait ingerlik, történelmi sebeket nyitnak meg, vagyis örülni annak, ami másoknak tragédia. A SHP hatalom alatt – nem csak Szabadka esetében és nem csak szoborállítással – ennek éppen az ellenkezője történik.

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben támogatja, akármilyen káros javaslatát megszavazza, a hatalomban való részvétel és a vezetők tisztségének megőrzése, gazdagodásának folytatása érdekében.

Nehezen képzelhető el, hogy I. Péter király szobrát, mit Bíró Károly szobrát – Pásztor Bálint szavaival – „a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül elfogadják a szabadkaiak”, hogy – az apja, Pásztor István pártvezér fogalmazása szerint – „az egymásra való odafigyelés jelképe lesz”, és hogy hozzájárul az itt élő nemzetek közeledéshez. Nem-e éppen inkább az egymástól való (el)távolodásukat fokozza?

 

2021. december 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Kétféleképpen is lehet”?

Nem lehet „kétféleképpen”, hanem csak egyféleképpen. Ez pedig a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata – ahogy >

Tovább

Húsz év – semmi változás!

A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >

Tovább

„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”

A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >

Tovább

„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!

A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >

Tovább

A délszláv legenda

Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >

Tovább

Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!

A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >

Tovább

Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >

Tovább

Az alattvaló látomása

Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >

Tovább

Két malomkerék között

Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >

Tovább

Önreklámozás (2.)

Varjú Márta, főszerkesztő a Magyar Szó a fejléce alá tűzte, hogy a „vajdasági magyarság lapja”, ami >

Tovább

Önreklámozás

A fiatal „politikusnak” – akinek a hátrányos rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási törvényt is köszönhetjük –  még mindig >

Tovább

Tájékoztató csak szerb nyelven, cirill írással!

A referendum a nemzeti kisebbségi nyelven való nem teljes tájékoztatás szempontból, szerintem, már most megbukott! A >

Tovább