Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tájkép csata után
Korábban nem volt nyilvánvaló, hogy az orosz államfő ennyire szembefordul majd elődje, Gorbacsov hagyatékával, ám ma több, mint döbbenetes az az igyekezete, hogy a történelem inkább egy Slobodan Miloševićet lásson benne, annak nacionalista eltökéltségével és tömeggyilkosi megátalkodottságával együtt. De a volt Jugoszláviát a nagyszerbek ósdi lázálma emésztette szét, Oroszországot viszont az a tévhit, hogy sikerült egy modern civilizáció igényeihez felnőnie. Nem sikerült. Ara-Kovács Attila:
Bár az oroszok ukrajnai vesszőfutása túl sok ideje tart már ahhoz, semhogy ne lehetne abból levonni bizonyos következtetéseket, mégis tanácsos óvatosnak maradni. Más megnyerni és más elveszíteni egy háborút, teljesen kimeríteni az ellenfelet vagy feláldozni az utolsó tartalékokat. És megint más ész nélkül rombolni, ahogy azt sok esetben épp Ukrajnában láttuk, illetve a megelőző években az orosz katonai elvetemültséget megtapasztaló Szíriában.
Mindemellett számot lehet vetni az oroszokra mért aktuális vereségek sorával; és azzal is, hogy jól látható: Putyin rendszere a háborútól távol, a hátországban sem tudja igazán kézben tartani a dolgait. Szinte annyi kellemetlen, néha szörnyű meglepetés éri őket otthon is, mint amennyit a fronton kénytelenek elszenvedni.
Oroszország akkor is szörnyű jövő előtt áll, ha megnyeri a háborút, s továbbra is Putyin foglya marad arra az időre, amíg kiürül az éléstár és végképp elszáll a közmondásos jobbágyi türelem. És akkor is garantált a szörnyű jövő, ha elveszíti a mostani, ukrán játszmát. Van különbség a két kimenet között, de az előbbi megoldás annyival tér csak el az utóbbitól, hogy mások szenvedése is lesz annyira fájdalmas, mint az oroszoké. Csekély vigasz…
Mindezekkel együtt felsejlik egy olyan jövendő Oroszország-kép is, ami egyéltalán nem hasonlít a maira, s ami elől nem csak az orosz elnök és a politikai elit, de tulajdonképpen az egész világ reménytelenül menekülni próbál. Milyen lesz tehát Oroszország, ha elveszíti ezt a háborút, s hogyan fog erre reagálni a világ? Az ukrán győzelmet leszámítva, talán mindennél fontosabb kérdések ezek mostanság.
Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ adnunk, mi lesz Ukrajnával, ha onnan az oroszok kitakarodnak? Az már ma sem kétséges, hogy az ukrán hadsereg győzelmei nagyot, ha nem épp óriásit nyomnak majd a latba. Az ország felvétele a NATO-ba, a háború megkezdése óta már nem csak ukrán, de eminens európai érdek is. Az is nyilvánvaló, hogy a háború alaposan átformálta az ukrán társadalmat. Ám Zelenszkij elnöknek nem lesz egyszerű egy olyan hadsereggel együtt élnie, mely aktuálisan Európa leghadrafoghatóbb, legprofesszionálisabb haderejévé nőtte ki magát. Egy ilyen hadsereg helyet kér magának az európai nap alatt, s több helyet kér majd hazájának a kelet-európai újrakezdés és átrendeződés majdani lázas hónapjaiban. Sokkal többet.
Egy ukrán falu visszafoglalása az oroszoktól
A transznyisztriai orosz bábállam végérvényes eltüntetése lesz az első ilyen következmény. De gondoljunk arra is, hogy az ország délnyugati peremén élő magyarok és románok biztonságpolitikai megítélése is egyedül attól függ majd, milyen politikát folytatott Kíivvel szemben Budapest és Bukarest. És Budapestnek és Bukarestnek jó ideig nem lesz beleszólása abba, ami határon túl élő kisebbségeivel történik. Nem lesznek szövetségeseik, akik ebben támogatnák őket. Különösen Budapest nélkülözi majd az efféle szövetségeseket.
Az orosz bukás megpecsételi a fehérorosz Alekszandr Lukasenka sorsát is, s országa majd ugyanazon logika alapján sodródik el Oroszország mellől, mint annak idején a balti államok. Hogy mikor kap NATO-státuszt az ország, az egyedül attól függ majd, hogy a vereség bénultságának időszakát kihasználva milyen gyorsan írja alá a minszki ellenzék azt a hivatalos okiratot, mely a NATO-hoz való csatlakozás egyértelmű szándékának ad hangot.
Mindez olyannyira felpörgeti majd a centrifugális erőket Ázsiában, hogy a térség öt államának (Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán) a kínai befolyás által már ma is meghatározott politikája tovább sodródik a pekingi folyamatok farvizén.
Nagy kérdés, hogy mi lesz az úgynevezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetével? Feloszlik-e, ha annak fő kezdeményezője, Oroszország képtelen lesz megfelelni a nagyhatalmi kihívásoknak? Vagy csak csöndben átveszi helyét Peking, s a szervezet figyelme ezzel a tálib kérdésre, illetve a Dél-kínai-tenger biztonsági helyzetére fókuszál majd?
Hogy most ne fecséreljünk szót a Dél-Kaukázusra, ahonnan Moszkva gyorsan kiszorult, miután figyelmét nem tudta megosztani az ottani konfliktusok és a szíriai szerepvállalás között.
Nehéz nem látni a párhuzamot és egyben a különbséget Oroszország jövendő kálváriája és az 1989-1991-es évek birodalmi felszámolódása között. Csakhogy akkor Gorbacsovnak, s részben az inkompetens Jelcinnek köszönhetően, sikerült úgy feladni mindent, hogy ezzel együtt megőrizhették még a látszatot – egy birodalom emberi búcsújának látszatát. Most viszont úgy megy veszendőben minden, hogy Moszkvának már a látszat vigasza sem adatik meg, hisz emberséges arc helyett csak egy törpe maszkja bámul vissza ránk egy nevetségesen hosszú asztalvég távolából…
Végső soron ezt Putyin igazi örökségének lehet nevezni.
Korábban nem volt nyilvánvaló, hogy az orosz államfő ennyire szembefordul majd elődje, Gorbacsov hagyatékával, ám ma több, mint döbbenetes az az igyekezete, hogy a történelem inkább egy Slobodan Miloševićet lásson benne, annak nacionalista eltökéltségével és tömeggyilkosi megátalkodottságával együtt. De a volt Jugoszláviát a nagyszerbek ósdi lázálma emésztette szét, Oroszországot viszont az a tévhit, hogy sikerült egy modern civilizáció igényeihez felnőnie. Nem sikerült.
Következő cikk: Az diktatúrában mindenki gyanús – még a besúgó is
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >