Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyolcvan éve szól az Eszéki Rádió
Az a rádió, amelyik az egykori Jugoszláviában elsőként sugárzott magyar nyelvű adást. Egy Vécsei vezetéknevű magyar partizán fordult először a hallgatókhoz – az akkori időkre jellemző mondattal: Halál a fasizmusra, szabadság a népnek! A rádió 8 évtizeden át fenn tudott maradni, még a délszláv háború idején sem szüneteltette a műsorait. Amikor ilyet hall az ember, képtelen nem gondolni arra, hogy a vajdasági magyarságot kiszolgáló adók közül a legtöbbnek nem volt ilyen szerencséje, mert nálunk egymás után hallgattatták el a nagyobb városok, községek rádiót, köztük a szabadkait, a nagybecskerekit, a zomborit, a temerinit… Szabó Angéla:
Sok munkatárs megfordult az eszéki szerkesztőségben (olyan nevek is, mint Lábadi Károly vagy Vujity Tvrtko) és a magyar adás időtartamát is többször változtatták. A 60-as években került oda Kovács Irén, abban az időben, amikor mindössze tíz percig tartott a déli 12 órakor kezdődő magyar műsor. Ő nyilatkozta egyszer, hogy a magyar nyelvű adás mindig gondot okozott a horvát szerkesztőségnek. Azt mondták, hogy ha az adás elejére teszik, akkor az emberek nem keresik az eszéki rádió hullámhosszát, ha félidőben kerül rá sor, akkor pedig elkapcsolnak. Ezért gyakran változtatták a magyar műsor sugárzásának időpontját, ami kedvezőtlenül hatott a hallgatóságra.
A 70-es évek második felében új munkatárs érkezett, a vörösmarti Krómer József, néhány évvel később pedig a gombosi Hózsa Gál Gizella, és akkor már 3 külsős is erősítette a csapatot. A műsoridő 25 perces lett, a hétvégi adás pedig félórás. Úgy tartják, hogy ez az időszak jelentette az Eszéki Rádió fénykorát, ami a háború kirobbanásáig tartott. A harcok idején az épület bejáratát találat érte, jelentős kár keletkezett, de emberéletet nem követelt. A portás és a zenei szerkesztő megsérült.
– Láttam a napokban az egyik horvát nyelvű lapban, hogy írtak a 80 éves rádióról. A fényképekből ítélve, valamilyen ünnepségféle is lehetett, amire engem nem hívtak meg. Emiatt sértve is érzem magam, mégiscsak ledolgoztam ott 35 évet, az volt az első munkahelyem és egyben az utolsó is, onnan mentem nyugdíjba. Nem tudom, mi okból „feledkeztek meg” rólam, talán azért, mert se az igazgatónőm, se a főszerkesztő asszony nem kedvelt – mondja Krómer József.
– Ifjú munkatársként kerültem a rádióba, és szép lassan végigjártam a szamárlétrát. Én nem választanék ki egy időszakot, amikor az eszéki magyar rádiózás a fénykorát élte, talán volt ilyen, talán nem, egy biztos, hogy amikor már elértük azt, hogy 3 állandó munkatársa lett, akkor jó volt ott dolgozni. Egy mondatban úgy foglalnám össze az ott eltöltött 35 évet, hogy nem volt könnyű, de kitartottam.
A háború idején nem dolgoztam, mert Baranya megszállt területnek számított, és nem lehetett átjárni a Dráván. Itthon maradtam, de mivel nem akartam fegyvert venni a kezembe, elvittek 100 napig tartó kényszermunkára, lövészárkot ásattak velem végig a Dráva menti településeken. A lápos, mocsaras Kopácsi-réten volt a legkeményebb a munka és a harcok miatt ott volt a legveszélyesebb, akkor le is lőttek egy árokásó batinai srácot. Azt az időszakot a legszívesebben elfelejteném. Nagyon nehéz volt, de túléltük – a 3 apró gyerekkel. Akkoriban a magyar rádióműsornak különösen fontos szerepe volt, általa üzentek egymásnak a szétszakított családok tagjai, így tartották egymással a kapcsolatot. Ha például gyerek született, vagy meghalt valaki a rokonságban, így adták hírül, álnéven, de ügyelve arra, hogy akinek szól, az megértse.
Egy ideig fenntartották a munkahelyemet, de végül mégis felmondtak, és csak 1996-ban vettek vissza. Emiatt hiányzott is néhány munkaévem a nyugdíjaztatáshoz. Viszont amikor felkínálták, hogy egy szerény végkielégítéssel korábban nyugdíjba mehetek, megragadtam az alkalmat.
A rádióban eltöltött 35 év alatt sokfelé megfordultam, maradtak nagyon kellemes emlékeim. Imádtam Kórógyra járni, szerettem az ottani embereket és az ő ízes beszédmódjukat, külön élmény volt abban a környezetben riportozni. Magyarországon is vendégeskedtünk különféle rendezvényeken, az ott élő horvátokkal kiváló kapcsolatot ápoltunk.
A magyar adás mostani készítői – Golub Mária és Danijel Kutin – akkor még külsősként dolgoztak, és mellettünk tanulták a szakmát. Évek óta nem hallgatom az Eszéki Rádiót, elvből nem hallgatom, ha véletlenül odatévedek, akkor gyorsan tekerek egyet az állomáskeresőn.
– Én azt sem tudtam, hogy létezik-e Eszéken rádió vagy sem, az ottani Pedagógiai Akadémián tanultam magyar nyelven, osztálytanítói szakon. Egy nap az egyik tanárunk azzal jött, hogy elviszi az osztályt a rádióba, mert szeretnének bennünket meghallgatni. Kiderült, hogy sürgősen egy új munkatársra van szükségük, és a próbák alapján engem választottak. Így kerültem a rádióhoz 1985. december 16-án – meséli Hózsa Gál Gizella.
– Gombosról jártam be a munkahelyemre, ez 38 km egy irányban. Egészen addig, amíg nem figyelmeztettek, hogy a parkolóban hagyott zombori rendszámú kocsim esetleg szúrhatja a szemét valakinek, ezért jobban járok, ha hazaviszem és otthon hagyom. Onnantól busszal közlekedtem. Megjegyzem, hogy1990 őszétől nem dolgoztam, táppénzen voltam, és csak a kollégáktól értesültem arról a vandalizmusról és barbarizmusról, ami akkor már megkezdődött. A következő év júniusában kerültem vissza a rádióba.
Emlékszem a pontos dátumra, augusztus 15-e volt, Nagyboldogasszony napja, amikor már lehetetlen volt eljutni Eszékre. Az Erdőd–Bijelo Brdo–Szarvas útvonalon nem lehetett közlekedni, hanem Baranya felé kellett menni. Bezdánig elvitt a busz, átmentünk a hídon és Batinánál vártuk a csatlakozást, és vártuk a híreket, mert akkor már arról értesültünk, hogy Csúzán és Hercegszöllősön úttorlaszok vannak. Utána a kihirdetett hadiállapot miatt a Vörösmartról utazó kollégámmal együtt megkaptuk a felmentést, nem szűnt meg a munkaviszonyunk, csak nem kellett bejárni.
Szerettem a rádiózást, jó munkatársaim voltak. Hétfőtől péntekig krónikaszerű műsort készítettünk, a hétvégi adások viszont inkább szórakoztató jellegűek voltak. Nem a szerkesztőségben ücsörögve készítettük az anyagainkat. A terepi munkám során eljutottam Verőcére és Csáktornyára is, ott is felfedeztem magyarokat. Akkoriban elég sokan hallgatták a magyar műsort, bármerre jártunk, kaptunk visszajelzést. Sokáig tartottam a kapcsolatot a kollégákkal, de most már én magam sem hallgatom az adást. A szülőfalum általános iskolájában dolgozom, 61 éves vagyok, még néhány évem maradt a nyugdíjba vonulásig.
Következő cikk: New York Times: az orosz fél robbantotta fel a kahovkai erőmű gátját
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >