Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pásztor után megint Pásztor
Meddig tart ki a VMSZ, mint a Szerb Haladó Párt kihelyezett fiókja?
Bozóki Antal
Pásztor Bálint – az észak-koreai diktátor-gyakorlathoz hasonlóan – az apja politikai örökségébe (is) lépett. Ennek az örökségnek a felméréséhez szükséges a történelmi távolság is, de nem lehet elkerülni a tényekkel való tárgyilagos elszámoltatást. Súlyos, megszépíthetetlen adat lesz ebben, hogy az utóbbi 11 évben 69.457-el (27,36%) lettünk kevesebben! Pásztor István több mint másfél évtizedes (2007. május 5-e óta tartott) egyeduralmi, önkultusz-építő propaganda-politikája – aminek lényege a kényszerítő hatalmi hegemónia, amelyet elsősorban családi pillérekre és protezsálásra-zsarolásra épített – tarthatatlan lesz. A vajdasági magyar közösséget politikai impotenciába taszította, de a VMSZ jövőjét maguk a Pásztor István által megkötött, összeférhetetlen értékeket egyesítő, vajdasági magyarságot eláruló kompromisszumok fogják szétrombolni. Bozóki Antal:
Pásztor István, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ/ВМС), a Tartományi Képviselőház és a Palics Park Kft. Közgyűlésének elnöke, stb. „rövid, súlyos betegség után 67 éves korában”, október 30-án elhunyt.
Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség Intézőbizottságának elnöke a Pannon RTV október 31-ei Híradójában jelentette be, hogy „ideiglenesen dr. Pásztor Bálintot bízta meg a Vajdasági Magyar Szövetség vezetésével a párt Tanácsa”. Hozzátette, hogy „a testület egyhangú döntést hozott és mindenki támogatásáról biztosította a VMSZ alelnökét”.
– Az egyhangú döntés mögött az az egyértelmű álláspont van, hogy a VMSZ Tanácsa (elnök Vicsek Annamária – B.A.) Pásztor Bálintban látja annak a biztosítékát, hogy folytatjuk a megkezdett munkát. Folytatni tudjuk azt a hozzáállást, amelyet a VMSZ eddigi elnöke folytatott a vajdasági magyar közösség érdekében (?? – B.A.) – nyilatkozta Juhász Bálint.
„A Pannon RTV Közügyek című műsorában elhangzottak szerint dr. Pásztor Bálint („ideiglenes¨ – B.A.) megbízatása a párt következő közgyűléséig szól”.
A VMSZ legfőbb szerve a Közgyűlés, amely „évente legalább egyszer ülésezik” és „a Tanács hívja össze” (Alapszabály 21. szakasz). Vicsek Annamária a junior Pásztorral való egyeztetés nélkül nem fogja összehívni a Közgyűlést (hiszen ő is a Pásztor apuka által került államtitkári pozícióba), ami azt is jelentheti, hogy a junior Pásztor legalább egy évig lehet a VMSZ ideiglenes vezetője.
Mikor ülésezett és miért volt szükséges a VMSZ Tanácsának ilyen sürgősen dönteni az „ideiglenes pártvezetőről”? (A testület „50, a Közgyűlés által megválasztott tanácstagból áll” – VMSZ Alapszabály 27. szakasza.) A bejelentést miért az Intézőbizottság elnöke és miért nem a Tanácselnök tette meg? Miért nem nyilvánosak a VMSZ testületeinek az ülései?
A párt Alapszabálya 35. szakaszának utolsó bekezdésében azt írja, hogy „a VMSZ Elnökét – akadályoztatása esetén – az általa kijelölt alelnök helyettesíti”.
A pártnak három alelnöke is van, Kovács Elvira, Pásztor Bálint és Vicsek Annamária. Lehetséges, hogy a néhai elnök nem jelölte volna ki az utódját, annak ellenére, hogy egy ideje már bizonyára tudatában volt az egészségügyi állapotának? Egyik alelnököt sem tartotta volna megfelelőnek a tisztségre?
Kovács Elvira (Nagybecskerek, 1982. július 18.), okleveles közgazdász, a VMSZ (a „legdrágább”, az „orgiáról” elhíresült) köztársasági parlamenti képviselője, frakcióvezető-helyettese, a szerb parlament alelnöke stb.
Pásztor Bálint (Szabadka, 1979. január 3.), Pásztor István volt pártelnök fia, jogász, rendkívüli egyetemi tanár, politikus, a VMSZ szerbiai parlamenti frakcióvezetője, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke, a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány Igazgatóbizottságának elnöke, az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagja stb.
Vicsek Annamária (Szabadka, 1973. február 9.), az Eötvös Loránd Tudományegyetem speciális pedagógia szakán szerzett mesterdiplomát, az Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium államtitkára, a VMSZ Tanácselnöke, a párt Újvidéki Városi Szervezetének elnöke stb.
Normális az, hogy ezek az alelnökök ennyi tisztséget töltenek be?! Lehet-e ennyi poszton tisztességesen helytállni?
A hirtelen kinevezés magyarázata talán Juhász azon szavaiban kereshető, miszerint „a VMSZ Tanácsa Pásztor Bálintban látja annak a biztosítékát, hogy folytatni tudja a megkezdett munkát”, vagyis az eddigi pásztori politika, a „pásztorvilág” építésének folytonosságát.
Pásztor István a pártelnöki pozícióba kerülése után rögtön megalapozta azt a törő-zúzó, gátlástalan, „bátor” stílust, amit később magas szintre fejlesztett a VMSZ-ben. Így lett kizárva a pártból Kasza József előző elnök, Bunyik Zoltán alelnök, később még 82 másként gondolkodó párttárs, ezzel „lefejezvén” a VMSZ értelmiségi rétegét. Magas funkciókat ajándékozott viszont Lovas Ildikónak, aki az élettársa volt és az egész vajdasági kultúrélet leigázásáig számtalan botrányt keltett, önmagának számtalan díjat osztatott ki a vajdasági magyar intézmények lakájaival.
Pásztor az ellenzéki Magyar Mozgalom tagjait addig üldözte, amíg el nem lehetetlenítette. A mozgalmat is. „Örömmel” élte meg minden ellenzéki szerveződés kiirtását, mert szerinte „a politika az egy harc” és az általa vezetett párt legyőzött minden ellenlábast, ami azt jelenti, hogy az ellenzékiek nem dolgoztak és nem volt életképes érdekérvényesítő koncepciójuk.
Az érdekérvényesítést ő a vajdasági magyar érdekek elárulásával érte el, jelenleg a VMSZ-nek már vannak olyan jelöltjei, akik a Szerb Haladó Párt (SNS) és a Radikális Párt (SRS) közös képviseletében szerepelnek a december 17-ei belgrádi választási listán.
A junior Pásztor (Bálint) 2000. évi választások során, 21 évesen került be a politikai életbe, mint „a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) belgrádi központi kampánystábjában a VMSZ képviselője”.
Minden érdem nélkül olyan funkciókat kapott – lett az MNT Intéző Bizottságának elnöke, a VMSZ Elnökségének tagja, 2007. február 14-től (!!) köztársasági parlamenti képviselő és csaknem egész idő alatt frakcióvezető, az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagja stb. –, ami az apai szemérmetlen protezsálás ékes bizonyítéka volt a vajdasági magyar politikai életben. Korábban ilyen nem történhetett meg.
Köztársasági képviselősége alatt számos, a vajdasági magyar közösség számára fontos döntés meghozatala történt a szerbiai és a vajdasági képviselőházban.
2006. április 17-én elfogadásra került az első, majd 2011. december 5-én a jelenleg is hatályos rehabilitálási törvény. Az elkobzott vagyon visszaadásáról és a kárpótlásról szóló törvény meghozatalára 2011. szeptember 26-án került sor.
Mindkét törvény végső megszövegezésében Pásztor Bálintnak meghatározó, az Igazságügy-minisztérium államtitkárával való egyeztető szerepe volt. Ezekből a törvényekből azonban a magyar közösségnek alig, vagy szinte semmilyen haszna nem származott. A rehabilitálást sokan nem is kérték, másokat elutasítottak, a vagyon-visszaszármaztatás máig nem fejeződött be és nem is hozta meg a várt eredményt.
A VMSZ tartományi parlamenti képviselői is megszavazták a Szerb Haladó Párt minden javaslatát, függetlenül attól, hogy az a vajdasági magyar közösség érdekében volt-e az vagy sem.
Így, például, a párt képviselői 2018. június 19-én megszavazták a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünnepeljük november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket (Trianon gyászolása helyett); kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor ment végbe a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően stb.
Ezeket – a vajdasági magyarság számára traumatikus dátumokat – nem lett volna szabad bevezetni a multietnikus Vajdaságban, hiszen irritálják a polgárok egy részét, uszító hatásuk van. A VMSZ képviselői azonban mindent megszavaztak, még csak nem is tiltakoztak a (nagy)szerb nacionalista indulatok ellen.
Az állami és közhivatalokban meghirdetett részarányos foglalkoztatásból sem lett semmi. A magyarok részaránya ezekben nem, hogy javult volna, hanem rosszabbodott. A tartományi és az önkormányzati egységekben a magyarok alkalmazási részaránya már csupán 4,52 százalék a magyar (az összlakosságban viszont 10,47% a magyarok jelenléte).
A párt képviselői (Pásztor Bálint is) a köztársasági parlamentben nem az anyanyelvükön, hanem szerb nyelven szólalnak fel, annak ellenére, hogy jogukban lenne magyar nyelven beszélni.
Pásztor Bálint október 26-án a hivatalos Facebook oldalán azzal kérkedett, hogy továbbra is a VMSZ dönt a magyar tájékoztatásról.
– Ma ismét sikeresen megvédtük a már korábban kivívott autonómiánkat a tájékoztatást illetően. Újra el akarták venni azt a jogunkat, hogy a nemzeti kisebbségek választott testületei (értsd: az VMSZ-es Magyar Nemzeti Tanács – B.A.) döntsenek saját tájékoztatásukról. Minden évben immár 20 éve vissza kell vernünk ezeket a próbálkozásokat és sem az EU, sem az EBESZ nincs velünk ebben a kérdésben, sőt! – írja a frakcióvezető bejegyzésében.
Ténylegesen arról van itt szó, hogy a VMSZ – az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ajánlásai ellenére – a Szerb Haladó Párttal való partnerségét kihasználva, a vajdasági magyar sajtó irányítója maradjon, megszűnjön a szerkesztőségek minden önállósága, egypárti maradjon a tájékoztatás. Folytatódik tehát a silány pártközlöny-szint, a médiasötétség! Miközben Deli Andor Fideszes/Véemeszes Európai Parlamenti képviselő (akit egyesek „egy másik megoldásként” látnak a VMSZ élén) és Kovács Elvira, a szerb parlament integrációs bizottságának elnöke bel- és külföldön is Szerbia mielőbbi és feltétel nélküli uniós csatlakozást követeli!
November 2-án az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett szabadkai megemlékezésen Pásztor Bálint – már kinevezett pártvezérként – arra is felhívta a figyelmet, hogy „a magukat ellenzékinek nevező, és a politikai színtéren másként érvényesülni nem tudó, egyes liberális csoportosulások most fasisztának neveznek bennünket (mármint a VMSZ-t – B.A.), mert mi azt mondjuk, minden, hangsúlyozom, minden ártatlan áldozat emléke előtt tisztelegni akarunk (…), mert minden igazságtalanságot, önbíráskodást, kegyetlenséget elítélünk, bárki követte is el” .
A burkolt fogalmazásban azonban csúsztatás van. Arról van ugyanis szó, hogy a VMSZ Újvidéken – a közösség elvárásaival szemben – olyan „se nem magyar, se nem Makovecz” emlékművet akart emelni „az összes áldozatra vonatkozó” lista alapján (amelyen együtt szerepelnek az áldozatok és a bűnözők is), és nem az 1944. évi újvidéki „második razzia” magyar ártatlan áldozatainak.
A tervezett emlékmű a mai napig nem épült meg, az újvidéki polgárok és civil szervezetek tiltakozásai miatt, és mivel fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz.
Pásztor Bálint – az észak-koreai diktátor-gyakorlathoz hasonlóan – az apja politikai örökségébe (is) lépett. Ennek az örökségnek a felméréséhez szükséges a történelmi távolság is, de nem lehet elkerülni a tényekkel való tárgyilagos elszámoltatást. Súlyos, megszépíthetetlen adat lesz ebben, hogy az utóbbi 11 évben 69.457-el (27,36%) lettünk kevesebben!
Pásztor István több mint másfél évtizedes (2007. május 5-e óta tartott) egyeduralmi, önkultusz-építő propaganda-politikája – aminek lényege a kényszerítő hatalmi hegemónia, amelyet elsősorban családi pillérekre és protezsálásra-zsarolásra épített – tarthatatlan lesz. A vajdasági magyar közösséget politikai impotenciába taszította, de a VMSZ jövőjét maguk a Pásztor István által megkötött, összeférhetetlen értékeket egyesítő, vajdasági magyarságot eláruló kompromisszumok fogják szétrombolni.
Stephen Bozhen ennek a politikának az örökségét tömören így foglalta össze:
„Oktatás? Romokban, mint Pompeii.
Kultúra? Meggyalázva, mint a szűz lány az első éjszaka jogán.
Tájékoztatás? Egy nagyon rossz vicc, tele csúszómászókkal.
Nyelvhasználati jogok? Otthon, a négy fal között.”
A junior Pásztor eddig apukának köszönve ült be szófogadó (kis)fiúként a fotelokba – érdemtelenül hosszú mandátumokra. Ő örökölte most a fenti állapotokat, neki kellene fehérre festeni a feketét. „Lehetetlen küldetés”! Vajon meddig sikerül neki a VMSZ-t a Szerb Haladó Párt vajdasági magyar kihelyezett fiókjaként működtetni?
Következő cikk: Amint vége a háborúnak Izrael és a Hamász között, mélyebb viszály fenyeget
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >