Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Újrahasznosított szegények
„A politika nagy vívmánya, hogy ezeket a szegényeket is lehet hasznosítani, mert ha munkásként már nem is, szavazóként még mindig működhetnek.” Para-Kovács Imre blogjából (Amerikai Népszava):
„Szerencsés az az ország, melynek saját szegényei vannak, mert nézzük csak meg az Egyesült Államokat vagy Németországot, ahová Mexikóból, illetve Törökországból kell szegényeket importálni, hogy elvégezzék a mocskos munkákat. Magyarország azonban nem szorul ilyesmire, dús legelői és barátságos városai bő szegényterméssel szolgálnak évről évre, és csak néha-néha kell kormányzati beavatkozás, hogy a szegények száma az elvártra növekedjen.
Természetesen szegényekre csak addig van szükség, amíg hasznos munkát végeznek: feltöltik a polcokat az áruházakban, lemossák a kocsit, takarítják az utcát, vezetik a villamost, azonban a felvilágosodással reánk szabadított fertő, meg az úgynevezett demokrácia csapdába terelte a társadalmakat, mert a munkaképtelen, öreg vagy csak makacs és lusta szegényeket nem lehet megetetni a medvékkel vagy farkasokkal, hanem bámulni kell a rusnya pofájukat, amíg aztán az elégtelen táplálkozás, vagy a kivéreztetett közegészségügy jóvoltából fel nem veszik a néhai nevet, ami nem ritkán ötven, sőt hatvan évet is jelenthet.”
„Mindez a rohadt liberálisok miatt.”
„A politika nagy vívmánya, hogy ezeket a szegényeket is lehet hasznosítani, mert ha munkásként már nem is, szavazóként még mindig működhetnek, így legalább nem hiába habzsolják a nyugdíjat, szociális segélyt vagy a közkutakból az ingyenvizet.” (…)
„A választások közeledtével a politika felveszi a kapcsolatot a szegények képviselőjével, aki szintén szegény, de úgy érzi, hogy tartogat még számára valamit az élet. Az öltönyös ember megérkezik, elmondja, hogy mi lenne a feladata. A feladat általában az, hogy a szegények szavazzanak az öltönyös ember pártjára. Pénzért. Tűzifáért. Iható vízért. A szegényeknek tök mindegy, hogy az öltönyös ember pártja nyeri-e a választásokat vagy nem, de mivel csak négyévente kapnak pénzt ingyen, örömmel megígérik, hogy szavaznak.
Ekkor jön egy másik öltönyös ember, és felhívja a szegények figyelmét a választási csalás rettenetes mivoltára, majd pénzt ígér, ha lebuktatják az előző öltönyös embert. Ha elég ostoba, kamerát is ad. A szegény nem hülye, ezért első körben elfogadja a pénzt a szavazatáért, második körben pedig azért, hogy leleplezze, hogy első körben pénzt fogadott el, nem fog itt hülyéskedni, elvégre ki tudja, lesz-e még az ő életében választás, az öltönyös emberek pedig örülnek.”
Az öltönyös emberek hülyébbek, mint a szegények. Fontos tudni, hogy ha az öltönyös emberek azzal állítanának oda, hogy olyan filmet szeretnének, amin Orbán Viktor egy földönkívüli csápos űrutazót elégít ki orálisan, akkor a szegények estére szállítanák a bizonyító erejű fölvételt, ha pedig olyat, amin Elvis Presley pingpongozik a Nagylábúval, akkor azt.”
„Ebben a történetben mindenki hibátlanul elvégzi a feladatát, mindenki ésszerűen cselekszik, senki sem hibáztatható, ám a végén mindenki ráfarag, és mindenki idióta marad, de ez senkit sem érdekel.
Ami rémisztő az egészben, hogy akadnak olyan öltönyös emberek, akik a pénzért szállított dokumentumfilmeket komolyan veszik, bizonyítva ezzel, hogy csak és kifejezetten csalással kerülhettek ebbe a pozícióba, holott helyük a piramis alján lenne, tűzifa és iható víz nélkül. Nyilván az ufókat és Elvist is elhinnék, ha a főnökük azt mondaná nekik. Bár, ha jobban belegondolok, az ufókat akkor is, ha nem mondja.”
„Szórakoztató folyománya az eseményeknek, hogy a lebukást követően minden szereplő felháborodik, csalást kiált, ellenfele örökös eltiltását követeli a politikától, feljelentést tesz, nyilatkozik, és úgy forgatja a szemét, mint egy epilepsziás kaméleon. Aztán akinek van főügyésze, az nyer, akinek meg nincs, az veszít. A szegények persze minden esetben vesztenek, és ha nem lenne a várható átlagéletkoruk olyan kellemetlenül alacsony, minden bizonnyal előbb-utóbb észrevennék, hogy sorsuk így is, úgy is bukás. Szerencsére ezt a felismerést már nem érik meg.”
Következő cikk: A magyarországi médiában megszűnt az ellenzék
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >