2024. május 4. szombat
Ma Mónika, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

In memoriam: Rácz József

In memoriam: Rácz József
Rácz József

Gyenge Ildikó megemlékezése felejthetetlen kollegánk halálának 10. évfordulóján.

„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.”

Rácz József, kiváló televíziós riporter, újságíró, Kishegyes egykori alpolgármestere, a Magyar Nemzeti Tanács tagja.

A kilencvenes évek elejétől nemcsak a vajdasági magyarok ismerhették, de a Duna Televíziónak készített riportjai révén az anyaország és a határon túli magyarok is megismerhették.

A Vajdasági Szent Mihály faluból indult útja, tanár lett, majd újságíró.

Magyar újságírónak lenni nem volt könnyű abban az időben, a Vajdaságban. Ő mégsem futamodott meg. A végsőkig kitartott hazája, és a haza emberei mellett. Munkahelyét, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségét el kellett hagynia, a milosevicsi Jugoszláviában, de Bánát és Bácska embereit nem. Ettől fogva a Duna televízión keresztül tudósított. Mindig értett minden ember nyelvén, kitűnő riportok születtek általa. Ki volt Rácz József?

Jó újságíró volt, de mindenekelőtt, kiváló ember. Nekem, csak Józsi bácsi. Ezt büszkén mondhatom. Apám legjobb barátja. Tudják, az az egy. Akivel beszélni és hallgatni is lehet, egyaránt. Tíz év távlatában sem tudom elfogadni, hogy már nem jön. Az az ember, akinek a rohanó világban is mindig akadt ideje megkérdezni: hogy vagy? És volt ideje, meg is hallgatni a választ. Kiváló férj és apa volt. Igazi példamutató. Sokat tanultam tőle. Az életről. Hogyan kell látni és hallani a dolgokat. És elfogadni. Nem tűnt el nyomtalanul. Hisz mindenki, aki szerette, és akit szeretett, visz belőle valamit tovább. Egy emléket, egy tanulságos sztorit, egy bölcsességet. Vigasztal, hogy boldog volt. Egyszer, mesélt nekem a boldogságról. Amikor a feleségével reggel leül az asztalhoz meginni a reggeli kávéját, és közben beszélgetnek, azt mondta az a boldogság. Tanulhatnánk tőle. Mindannyian. A boldogságról és a házasságról egyaránt. Apa volt, ki mindent megtett a gyerekeiért. És mindent meg is adott nekik-az idejét és a figyelmét adta. Minden emberben látta a különlegest, mindenkivel tudott beszélgetni. Kedvelte őt a földműves és a politikus, a szegény és a gazdag, a tanult és a tanulatlan, egyaránt. Örökké vidám volt, mosolygós, optimista. Szeretett főzni és kitűnően tudott is. Tudta, hogy honnan jön és merre tart. Soha nem panaszkodott, hanem tette a dolgát, őszintén és jó szándékkal, úgy, ahogyan az életet vállalni szabad. Mindenütt otthon volt, Szentmihályon, Kishegyesen, Maradékon és Budapesten is. Mindenhol megtalálta feladatait és mindig csak azt mondta, amit igaznak tartott. Az örök emberi értékek tisztelete mindig fontosabb volt a pillanatnyi érdekeknél.

Fáj, hogy elment, de jobban fájna, ha nem is lett volna. Egy ember, akinek élete nem volt hiábavaló. Nem tűnt el nyomtalanul. Örülök, hogy ismerhettem. Látom, ahogy a szeretettel főzött bográcsosból nekünk meri a legjobb falatokat… Nyugodjon békében, Józsi bácsi!

2014. január 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább