Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Budapest a modernitás gettója lett
„Este elvittük sztriptízbárba. Így kezdődtek a magyar–magyar irodalmi kapcsolatok.“ Vári György (Népszabadság):
A vajdasági magyar irodalom és esszéírás egyik legtekintélyesebb képviselőjével, Végel Lászlóval beszélgettünk Újvidéken imádott városáról, a legendás Új Symposion folyóiratról, a kisebbségi irodalom esélyeiről, a regényéből készült színdarab zajos balkáni sikereiről.
– Mikor volt Csoóri Sándor sztriptízbárban Újvidéken?
– Ötven éve. 1965-ben.
– Már akkor is volt itt sztriptízbár?
– Hogyne, a városközpontban. 1948 után a Tito és Sztálin közti ellentét miatt el voltunk vágva Magyarországtól. Csak az újvidéki Dózsa György Kultúrotthonban voltak a háború előttről első kiadású Illyés- és Németh-könyvek, csak ezeket olvashattam. Viszont fordítási láz dühöngött Szerbiában, a nyitottság eufóriája, az amerikai, német, francia irodalomból mindent követhettünk.
Csoóri volt aztán az első magyar író, aki Újvidéken járt, a SZOT-hajóval érkezett, hogy felkeressen minket, az Új Symposion kezdő munkatársait.
Este elvittük sztriptízbárba. Így kezdődtek a magyar–magyar irodalmi kapcsolatok.
– Az, hogy egyszerűen szerb író lesz, eszébe sem jutott?
– Fel sem merült, hogy ne kisebbségi író legyek. A legöntudatosabban városi magyar író, Márai Sándor emigránsként is mindig közel állt hozzám, könyvet is írtam róla. Az emigráció és a kisebbségiség mélyen rokon helyzetek. Ezért nem lehet nosztalgikus kisebbségi irodalmat csinálni Budapesten áttelepültként. Aki nem szembesül az idegen nyelvi tér napi tapasztalatával, hogy minden dolognak legalább két neve van, elveszíti a kisebbségi stílust.
– Mi hozta össze a vajdaságiaknak az egész magyar irodalmat megújító nemzedékét, a symposionistákat?
– Az egyetlen közös célunk a provincializmus elleni fellépés volt.
„Jugoszlávságot”, valamiféle kozmopolitizmust vetnek a szemünkre, holott a lap annak a magyar irodalomnak adott helyet, amely Magyarországon nem tudott érvényesülni.
Ha pedig Jugoszláviát egyfajta ígéretként értjük, olyan föderális államként, amelyben minden nemzetiségnek azonos jogai vannak, ezt kisebbségi magyarként tényleg támogatom.
– A magyar irodalom egyik leginkább „nagyvárosi” írója, lényegében egész írói élete Újvidék bűvöletében telt el.
– A szerb propagandával szemben a magyarok a Bácskában jobbára zsellérek, földmunkások voltak, Szenttamáson ez a magyar réteg el is vált a szerb középosztálytól. Zárt világ volt, amelyből szinte mind elvágytak, akiket gyerekként ismertem. Amikor kiültek a kispadra az öregek, nem a falusi élet tisztaságáról beszélgettek, hanem arról a nagyvilágról, amelyet – leginkább világháborús katonaként – megadatott bejárniuk. Még Óbecsére is ünneplőben mentek át, nemhogy Újvidékre, ami az én gyerekálmaim mesevárosa volt. Mikor odakerültem gimnáziumba, nagyon megnőtt az ázsióm az utcánkban: nagyvárosi ember lettem.
Azóta is nevetek a nagyvárosi írók sóhajtozó falunosztalgiáin.
Hát ki akadályozza meg őket, hogy odaköltözzenek, ha akarnak? Magyarországon van valódi nagyváros Budapesten kívül? Újvidéket 400 ezren, Debrecent feleannyian lakják. Trianon egyik legnagyobb vesztesége, hogy az ilyen típusú városok vesztek el: Újvidék, Kassa, Várad, Kolozsvár. Gyáni Gábor pontosan mondta: Budapest elárvult és a modernitás gettójává lett Magyarországon.
Márai nem szerette igazán Pestet, úgy érezte, nincsenek szerves polgári tradíciói.
A magyar urbanitás majdnem minden gyengesége erre vezethető vissza.
– Német, zsidó nincsen már Újvidéken, magyar is alig. Nemcsak emlék már a sokkultúrájú városi tér?
– A nyomaik megvannak. Ha ezeket történetekké egészítem ki, akkor az az én városom lesz, Márainak is így lett-maradt Kassája a világ másik felén is. Az író így hódítja meg a városokat. Az itteni szerb értelmiségnek fontos a Monarchia hagyománya, Pesten elfelejtették, Újvidék mellett már csak a montenegrói Kotorban éreztem eleven emléknek.
– Megírta Újvidék regényét, a Neoplantát. Mi jöhet ezután?
– Most fejeztem be a regényciklust. Első része, a Bűnhődés alulnézetből, jugoszláv vendégmunkások perspektívájából mutatja be Európát, egy autóbuszkalauzt tettem benne Vergiliusommá. Aztán jött a Neoplanta, amelyből most eléggé jól futó előadást rendezett Urbán András. Voltak kritikusok, akik féltek, ha ennyire bírálja a szerb nacionalizmust is, akkor baj lesz belőle, de nagy siker a szerb közönség körében is, sok komoly elismerést gyűjtött be, játsszák az egész régióban. Elkészültem nemrég a zárókötettel is – Schlemihl, avagy a balkáni szépség –, amely reményeim szerint mindezt új megvilágításba helyezi és lezárja.
Következő cikk: Holt lelkek. És azokat is eladták
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >