2024. május 12. vasárnap
Ma Pongrác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A forradalom felfalja gyermekeit

„A Pressburger-ügy azonban már rövid távon is jóval több volt az egyéni tragédiánál.” Dévavári Zoltán (Magyar Mozgalom):

(...) Pressburger Csabának a Magyar Szó éléről 2011. június 23-án való leváltása, illetve az aktív közéletben való ellehetetlenítése politikai döntés volt, melyet a VMSZ-t formálisan és informálisan is irányító két személy hozott meg. Mindaddig, amíg nem kerül sor a nyilvános bocsánatkérésre, nem lehet a vajdasági magyar közélet tisztulásáról sem beszélni. Én a magam nevében itt és most kérek bocsánatot tőle azért, mert a VMSZ elnökségi ülésén nem szavaztam az ellen a verdikt ellen, amely végül az eltávolításához vezetett.

A Pressburger-ügy azonban már rövid távon is jóval több volt az egyéni tragédiánál, ez az eset volt ugyanis az a Rubicon is, amelynek átlépése után a párton kívüli, de a párton belüli értelmiség is totális támadással és a legtöbb esetben ellehetetlenítéssel volt kénytelen szembesülni. A magyar értelmiséggel és intézményekkel szembeni kontraszelekció mögött nem egy esetben kizárólag vélt vagy valós, egyszersmind sokszor több évtizeddel ezelőtti egyéni, normális esetben az idő múlásával annullálódó sérelmek álltak. Az ellehetetlenítés különböző formái a legtöbb esetben nem frontálisan, hanem a kulisszák mögött, több síkon folytak. Kezdve az egyszerű leváltástól, áthelyezéstől a teljes elszigetelésig és a megfélemlítés különféle módszereiig. Külön formája volt ennek a karaktergyilkosság több kifinomult módja, mely elsősorban a suttogó propagandával és a jogilag megfoghatatlan kategóriába tartozó blogok (Pengetoll, Vajdasági Skaccok) létrehozásával és üzemeltetésével fejtette ki a hatását. A „persona non gratának” kikiáltott, munkahelyén megaláztatások sorát elszenvedő személy ezután mindenütt falakba ütközött, és szinte lehetetlen volt számára az érvényesülés, a kitörés az élet minden olyan területén, amelyre a rendszer létrehozóinak rálátása és ráhatása volt. Ezzel az egyéni mozgástér köre végleg bezárult. Azok közül, akik nem voltak hajlandóak a behódolást és a beletörődést választani, vagy a nem létező bűnükért az esetleges rehabilitációt kivárni, vagy csak egyszerűen összeomlottak a pszichológiai nyomásgyakorlástól, mára már sokan külföldre emigráltak. Vagyis az így formálódó rendszer következtében megindult egy olyan elvándorlási hullám, amely alapjában független az országban uralkodó gazdasági nehézségektől. Ezekben az esetekben egyébként mindvégig nem a valódi döntéshozók, hanem az erre a célra felhasznált személyek, végrehajtók álltak. A bennük részt vevők gondosan ügyeltek arra is, hogy ez a hír a nonformális csatornákon keresztül mindenkihez eljusson. A kirekesztés és a megbélyegzés így vált teljessé és visszafordíthatatlanná. Ezzel a technikával aránylag gyorsan sikerült az egész itteni magyar társadalomban elhinteni a félelem magvát, és kiépíteni a félelemre, a besúgásra és a hallgatásra épülő új társadalmi rendszert.

A polgári értelmiségnek a párton belüli kiszorítása a 2012. évi választási kampányban erősödött fel. A fajsúlyos kérdések tekintetében a döntéshozatal teljes centralizáción esett át. Ugyanez történt a releváns információk átadásával, illetve a politikai és a gazdasági kapcsolatrendszer birtoklása tekintetében is. Ennek következtében a párthierarchia az árnyékkormányzás irányába tolódott el. Innentől kezdve olyan személyeknek volt valódi hatalmuk és a folyamatokra való ráhatásuk, akik névlegesen nem töltöttek be, nem viseltek tisztséget (vagy éppen a párthierarchia alacsonyabb szintjén álltak), míg a párttisztviselők jó része teljesen kiszorult a döntéshozatali mechanizmusból és a kulisszák mögött folyó eseménysorozatokra való rálátás, ráhatás lehetőségétől. Mindennek hatására 2012 őszén az akkori ügyvezető alelnökkel közöltem az alelnöki tisztségről való lemondásomat, melyet végül nem fogadtak el.

Mindenki, aki ilyen vagy olyan, még a legmarginálisabb kérdések tekintetében is ellenvéleményt fogalmazott meg az úgynevezett kibővített elnökségi üléseken (melyek éppen a valódi munka ellehetetlenítését célozták meg), nyilvános megszégyenítésen esett át. Az így létrejövő rendszer alapjában a „több száz ilyen van, mint te”, vagyis az „egyszeri/többszöri használat után mindenki lecserélhető” elvére építve, elsősorban az egyéni döntéseket nem megkérdőjelező végrehajtókra és a hallgatás pszichológiájára korlátozódott. Ennek következtében valójában a Hannah Arendt által leírt rendszer valósult meg, vagyis az egyének „lemondván saját ítélőképességükről, arctalan alkatrészei lesznek annak a gépezetnek, amely velük is azt tesz, amit akar — hiszen ők maguk teszik lehetővé, hogy ez a hatalmi gépezet azt tegyen velük, maguk és mások ellen, amit akar” (Bővebben lásd: Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról In:Beszélő, 2008. szeptember).

Csakhogy a kérdés nélküli végrehajtás sem adott semmilyen garanciát a „túlélésre”, mivel azokban az esetekben, ha a szellemi erőfeszítést is igénylő feladat sikeres megoldása kizárólag a végrehajtó nevéhez, és nem a hatalom valódi birtokosaihoz kötődött, szinte kivétel nélkül megindult a fentebb már vázolt technikával az ellehetetlenítés folyamata, sokszor félbehagyva, lenullázva sikeresnek induló kezdeményezéseket is. Vagyis nem kizárólag az ellentmondás és az ellenvélemény hozhatott valakit a teljes közösségi ellehetetlenítés helyzetébe. Mindez előbb a párton belül, később pedig az intézményekben is az önálló cselekvés megbénulását, a szakértelem háttérbe szorulását és a szellemi restség eluralkodását eredményezte. Az idő előrehaladtával a spirál felgyorsult, és elkezdődött a történelemben már ismert effektus — a forradalom kezdte felfalni gyermekeit. (...)

2015. augusztus 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább