Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Itt mindenkinek csak az attribútuma, az esszenciája van jelen. Kútszéli Stílus:

Kosztolányi Édes Anna című regényéről beszélve, sok tudor évtizedek óta nem tud közös nevezőre jutni abban, hogy epikusság és drámaiság milyen arányban vegyül benne. Emellett kedvenc témáik közé tartozik a színháziasság motívumának levezetése. Kosztolányi ugyanis feltűnően sok színházi hasonlattal él, a szereplők mintha egy porondon (Vizyék lakásában) játszanák le kis előadásukat az elbeszélő figyelő szeme előtt (lásd erről Bónus Tibor és Dobos István tanulmányait).

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata a regénynek mintha éppen ezt a jellemzőjét domborítaná ki úgy, hogy az adaptáció közben a regény epikusságát emeli át. Ezzel az adaptációk között nincs egyedül, jellemzően a kétezer-tízes évektől születnek olyan Édes Anna-feldolgozások, melyek kimondottan a regény elbeszélő elemeire építenek, azokat narrátor vagy a szereplők szájába adják. Ilyen volt 2013-ban Závada Pál feldolgozása Tatabányán (rendező: Hargitai Iván), ott a szomszédság és a cselédség görög kórusként narrálta a központi alakokkal történteket, vagy a tavalyi évad csíkszeredai előadása (r.: Lendvai Zoltán), amelyben „eltartó modorú”, kicsit ironikus narrátor beszéli el a történteket, miközben a színészek eljátsszák azt. Az előadás adott pontján a narrátor Báthory, a kéményseprő szerepében kísérletet tesz Anna kezének elnyerésére. Mi ez, ha nem fricska a rendező részéről, hogy ti. ez csupán egy kósza, de tulajdonképpen alaptalan gondolat?

Ezekben a kísérletekben a drámaiság háttérbe szorul. Nem pergő ritmusú, drámai feszültséggel telített előadás a cél, mely a néző figyelmét lebilincseli, hanem egyfajta értelemre fókuszált intellektuális játék, amelyhez a regény képekkel illusztrált pszichológiai, viszonybeli fojtottsága szövegszerűen igazolódik. Vannak itt is fokozatok. A tatabányai előadás szövege még hasonlított egy színdarabra, a központi alakok megélhették a saját drámájukat, és még a csíkszeredaiban is voltak jelenetek, melyekben erre mód nyílt. A szabadkaiak azonban nem kímélik a nézőt. A regény prózarészleteit szétosztották a szereplők között, akik hol saját magukra, hol a többiekre reflektálva mondják fel azokat. A koncepció szándékosan megy szembe a drámai feszültségkeltés és a nézői átélés lehetőségével.

Ez már a színlapon is látszik. Az Édes Annát, a Vizynét játszó színésznő, a Vizyt játszó színész, stb. áll rajta. A porondszerű színpad két oldalán a regény korát jelző jelmezekben ülnek a színészek, háttérben egy felnagyított fiókos szekrény látható, mely ki-behúzható elemekből áll. Ezek, továbbá néhány vödör és egy szintetizátor adják a díszletet, a kellékeket. Mindent fakó szürkeség fed be. A szereplők számát alakkettőzésekkel lecsökkentik, a Vizy házaspáron, Annán és Jancsin kívül Katicát, az előző cselédet, Ficsorékat (a házmesteréket), a Moviszter házaspárt, Tatárékat, Báthoryt, a kéményseprőt, valamint a ház többi cselédjét (Etelt és Stefit) és Elekest, Jancsi barátját idézik meg.

Anna másmilyen, mint általában. G. Erdélyi Hermina Annája idősebbnek tetszik, mint ahogy azt a feldolgozások ábrázolni szokták, és alkatra sem a megszokott alacsony, rövid hajú. Ruhája szürke, szedett-vedett rongy. Vizyné és Vizy megfelel a szokásos ábrázolásnak, Vizynén kék estélyi ruha, Vizyn frakk és cilinder. Itt mindenkinek csak az attribútuma, az esszenciája van jelen. A szerepeket játszó színészek nem esnek ki az esszenciahordozó alapállapotukból, nem civilek akkor sem, amikor csak oldalt ülnek. Ennek megfelelően amikor kilépnek a porondra, nem vesznek magukra semmit az alaphelyzethez képest. Használnak kellékeket és stilizált bútorokat, jelmezfoszlányokat, ilyen például egy boa, egy vödör. De soha nem pontosan az történik, ami elhangzik, és soha nem éppen akkor. Semmi nem az, aminek látszik. Azt mondják például, hogy Anna tizenkilenc éves. Nem annyinak néz ki. Azt mondják, bejött pepita ruhájában, de csak néhány másodperccel később a saját ruhájában jön be. Mikor Vizyné megnézi Anna batyuját, akkor sárga gumikesztyűt húz, és egy vödörben matat. Anna a szöveg szerint barna lélekmelegítőt kap, de szürke mellényt vesz fel. Jancsi magzatelhajtás céljából forró lábvizet ajánl, Anna erre az üres lavórt lefelé, a lába felé fordítja. Anna kezében késsel lép be Vizyékhez, ám Vizynét megfojta, Vizyt meg csak szimbolikusan megérinti a késsel, húz rajta egy csíkot.

A porondszerűség a színház a színházban effektussal is párosul. Az egyik vendégségjelenetben, amikor elhangzik az ominózus piskótapéldázat, a szomszédok és Vizyné felállnak egy emelvényre, és torzított arckifejezéssel, túlzott hangsúlyokkal, ének és énekbeszéd között egy-egy állítást nyilatkoztatnak ki mikrofonba saját cselédeikről. Az utolsó jelenetben, a gyilkosság előtti házi rendezvényen, amikor Vizyt ünneplik, karneválszerű hangulat kerekedik. Ehhez Jancsi női jelmeze nagyban hozzájárul. A szerepeket játszó színészek szerepüket jelző maskarában körbe-körbe táncolnak, haláltáncukat járják, a regény „porondszerűsége” – a formai újítások ellenére – ennyire adekvátan talán még sosem jelent meg színpadon.

Alaposan végiggondolt koncepciózus előadásról van tehát szó, mely a politikai felhangokat a Tanácsköztársaság bukásának jelzésével, a fehérterrorra utaló géppisztolylövéssel idézi meg, és azzal, hogy a háttérben végig leng egy, a kommün idejéből származó transzparens „1919. május 1-je” felirattal. Ott maradt. A Ficsor házaspár aztán, a maga rendje és módja szerint a nemzetiszínűre cserélt vörös zászlót komótosan szétvagdossa a háttérben.

A stilizált játékmódból adódóan a színészek helyzetmegoldó képessége, karikírozó kedve és mindent kifordítani tudó ügyessége kiemelkedik, ezt követeli meg ez a játékstílus. Ezzel együtt a címszerepben G. Erdélyi Hermina csupán jelenlétével is képes hatni, a dermedt légkörön még a Katicát játszó Pámer Csilla tud áttörni. Vizy és Vizyné szerepe gúnyos és ironikus felhangot kap, az őket játszó színészek, Csernik Árpád és Vicei Natália a koncepció áldozatul esnek: Vizy karikírozó ábrázolása, mellyel például jelzi saját kinevezése felett érzett örömét, valamint Vizyné hisztérikus természete, mely kitörni soha nem tud, bezárul a helyzetbe. A két embernek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz, egész házasságukat boldogtalanságban töltötték, elidegenedtek egymástól. A Vizyné és Anna közötti párjelenetek nem a szokásos alá-fölérendeltségi viszonyban zajlanak, hanem kibomlik bennük Annának, az áldozatnak, a kiszolgáltatottság megtestesítőjének a példázata. Az ő imájával kezdődik és záródik az előadás. A végén mi, nézők (az előadás szerinti vizsgálóbírák) is felállunk, akik előtt ez a történet lezajlott, amiért mi magunk is felelősek vagyunk. Anna lelkéért szól az ima.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Díszlet- és jelmeztervező: Gadus Erika m.v, Zeneszerző: Lakatos Róbert m.v. Dramaturg: Gyarmati Kata. Konzultáns: Forgács Miklós. Súgó/ügyelő: Bíró Tímea. Rendező: Czajlik József m.v.

Szereplők: G. Erdélyi Hermina, Vicei Natália, Csernik Árpád, Mezei Zoltán, Szilágyi Nándor, Sziráczky Katalin, Pálfi Ervin, Pámer Csilla.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |