2024. május 3. péntek
Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az örök Rejtő

“A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.” Lemon:

Rejtő Jenő könyveit kötelezővé kéne tenni. Elképesztő életút, még elképesztőbb könyvek, amik hol elgondolkodtatnak, hol masszív röhögőgörcsöt okoznak.

“Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy: Stop!… Stop!… Stop!”

 

“Az élet olyan ,mint egy nyári ruha mellénye: Rövid és céltalan.”

 

“- Uram! A késemért jöttem!

– Hol hagyta?

– Valami matrózban.

– Milyen kés volt?

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?

– Kagyló.

– Hány részből?

– Egy darabból készült.

– Akkor nincs baj. Megvan a kés!

– Hol?

– A hátamban.

– Köszönöm…

– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.

– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…

– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.”

 

“A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.

Ilyent még nem látott a világ!

Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.

Ez egy furcsa halálraítélt!”

 

“A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.”

 

– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?

– Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen.”

 

“Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított.”

 

“Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.”

 

“A halottal véletlenül találkozott a hálószobájában, abból az alkalomból, hogy felfigyelt e néhai úr hortyogására, és amint benézett az ágy alá, ott látta a megboldogultat békében nyugodni, harsány álomba merülten.”

 

“A művelt emberiségnek üzenem: Mindenütt jó, de legjobb a Horchman-pneu és tömlő, ugyanott elsőrangú golyóscsapágy!”

 

“Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.”

 

“Nem az első eset, hogy a tudomány hosszú és fárasztó vargabetűvel egy távoli évszázadban találta meg azt a kis igazságot, amit a nagyképűség és a kapzsiság meghamisított iránytűje nélkül a szomszédos évtizedből könnyen kivehetett volna, mintha csak a szekrényében tartaná.”

 

“A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.”

 

“Maga jobban tenné, ha elmenne csomagot hordani, nagy, erős ember, hogy sülne ki a szeme, csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent.”

 

“A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.”

 

“– Feltűnő ismertetőjele nincsen?

– Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.

– Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő.”

 

“-Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.

– Értem. Ez a reklám.

– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.”

 

“- Hogy állunk az alibijével?

– A micsodámmal?

– Az alibijével! Van alibije?

A terménykereskedő rémülten hebegett.

– A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hozott-e… ilyesmit…”

 

“- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?

– De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?

Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.

– Istenem… Költő vagyok. Mit csináljak?”

 

“A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”

 

“- Kissé fejbe ütött – felelte végre csendesen. – Most hova akar menni?

A nő felvonta a vállát:

– Nem tudom.

– Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök.”

 

“Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

 

“- És ha… fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?

– Engem nem lehet megvesztegetni.”

 

Rejtő Jenő 1905. március 29-én született, Reich Jenőként zsidó családba, majd nevét Rejtőre magyarította. Fiatalon Berlinbe utazott, de dolgozott Franciaországban, végigcsavarogta fél Európát, még Észak-Afrikában is járt, sokszor nélkülözött. Dolgozott hajómunkásként, heringhalászként, mosogatóként, de Marseille-ben jelentkezett a Francia Idegenlégióba is, ahol a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte.

Rejtő Karinthy Frigyes hívására hosszabb időt töltött itthon, és írt, csak írt, nemcsak regényeket, de kabaré – és operettjeleneteket is. Három legnépszerűbb könyve 1940-ben jelent meg: A tizennégy karátos autó, A Piszkos Fred a kapitány és A három testőr Afrikában.

 

Idegrendszere meggyengült, betegen feküdt a nagykátai kórházban, amikor az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikkében nehezményezte, hogy a zsidó származású író nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Erre Rejtőt a kórházból hurcolták el, és vitték ki Oroszországba, ahol 37 éves korában munkaszolgálatosként szervezete nem tudott megbirkózni a hideggel, a nehéz munkával és az éhezéssel. 1943. január 1-jén halt meg.

“A halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy” – írja, de neki akkor nem sikerült.

2016. május 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább