2024. május 15. Szerda
Ma Zsófia, Szonja névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Szegedy-Maszák Mihály emlékére

Vagyonunk, Kosztolányi

Beszélgetés Szegedy-Maszák Mihály budapesti akadémikussal, irodalomtudóssal Kosztolányi Dezső címmel nemrég megjelent könyve kapcsán. Farkas Zsuzsa (Facebook):

Szegedy-Maszák Mihály nemzetközi hírű irodalomtörténész, korunk egyik legjelentősebb magyar irodalomtudósa, a Magyar Tudományos Akadémia és a londoni Academia Europae tagja, az ELTE-n kívül tanít az Egyesült Államokban és Franciaországban is, aki szabadkai Kosztolányi-napok rendszeres vendége, mert mint valamennyi alkalommal hangsúlyozta, Kosztolányi a ,,szíve csücske’’. Angyalosi Gergely szerint -- akitől írásunk címét is kölcsönöztük -- ,,az egyik házi szentje’’. A múlt áprilisban jelent meg a professzor úrnak a pozsonyi Kalligram Kiadónál a mintegy 600 oldalas kötete Kosztolányi Dezső címmel írónk halálának 75. évfordulója alkalmából. ,,(Kosztolányi) alkatilag közel áll hozzám, ezért róla igyekeztem könyvet írni’’ -- mondja nagy sikerű könyvében előszavában, s Angyalosi hozzáteszi: egyetlen más magyar író rovására sem kívánja fölnagyítani Kosztolányi Dezsőt, egyszerűen ízlése és irodalomesztétikai felfogása felé húzza. Vajon miért? -- kérdeztük a tanár úrtól.

-- Mint említettem, ennek alkati okai vannak valószínűleg. Kosztolányi a magyar középosztály, ha úgy tetszik, a polgári örökség szerzője volt. Jobb oldalról is, bal oldalról is támadták őt. Jómagam sajnos olyan helyzetben születtem, hogy ehhez állok legközelebb. Kosztolányi nagyon művelt ember volt, irodalmilag is és a társművészetek terén is... A fiam képzőművész, engem szintén érdekelt mindig a képzőművészet, Kosztolányit is nagyon érdekelte, szerette a képeket, s amikor újságíróként járt a világban, nagyon sokszor betért a múzeumokba, kedvenc képei voltak, ezekről írt is. Elég fiatalon kezdett zongorázni, tanították már itt, Szabadkán őt, s mindvégig szerette a zenét. Bartókkal készített például beszélgetést, Sztravinszkijt hallgatta, megrendelte a kottáit Párizsból, barokk zenét hallgatott, mint csak kevesen abban az időben stb., stb. Nem gondolta azt, hogy a kultúra az csak az európai kultúra -- ez megindított! --, japán és kínai verseket is fordított, de mondom, foglalkoztatta az is, hogy a kultúra más azokban az országokban... ... Egy kivételes szerzőről van szó, aki rövid és hosszabb lírai versben, novellában, regényben, de értekező prózában is elsőrendűt alkotott. Ilyen még egy a magyar kultúrában nincs!

* A professzor úr más nyelveken is kiválóan beszélve folyamatosan nyomon követi Kosztolányi műveinek nemzetközi visszhangját. Mint többször kiemelte, A szegény kisgyermek panaszai talán a 20. századi magyar líra legsikeresebb és legnagyszerűbb kötete...

-- Így igaz, s ez a szabadkai gyermekkorból táplálkozik, akárcsak a Pacsirta c. regénye is, amelyről nemrég jelent meg a legnevesebb New York-i irodalmi újságban egy hosszú cikk arról, hogy micsoda óriási teljesítmény ez, erről a városról ilyen gyönyörű regényt írni, így ecsetelni a helyi színeket... Regényei közül a Pacsirtát szerette legjobban, de az Aranysárkány is erről a városról szól, és a kései költeményei közül szintén sok, amelyek nagyszerűek.

* Többször járt már itt Szabadkán, milyennek látja ezt a várost?

-- Gyönyörűnek. Én ezt a várost nagyon szeretem. Részben Kosztolányi miatt, de nemcsak azért. Ez a magyar kultúra abszolút öröksége. Tudjuk azt, hogy az első világháború előtt az akkori Magyarország egyik legnagyobb városa volt, és hogy óriási művészek léptek föl itt -- Kosztolányi ezzel tisztában volt --, s ezek óriási dolgok, az európai kultúra jelei teljesen nyilvánvalóak.

*Mi újat mond új könyve az olvasónak Kosztolányiról?

-- Nehéz erre válaszolni. Röviden azt mondhatnám, hogy: ,,nyelvi magyarság”. Kosztolányi nyelvi közösségként képzelte el a magyarságot, úgy gondolta, hogy az a magyar, aki nagyon jól tud magyarul. Egy szép magyar vers, az magyar érték. A magyar író az, aki magyarul ír. Mint minden szemléletet ezt is el lehet ugyan utasítani, de azt remélem, könyvem végére érve az olvasó meggyőződhet arról, hogy ez a nemzetfelfogás lényegesen magasabb mércét állít föl, mint némely más elképzelések, bármennyire hangosan hirdessék is őket. Ő azért a magyar nyelvnek egyik legnagyobb művésze volt. Az egyik... Az volt, ugye, még Pázmány Péter is -- Kosztolányi ezzel egyetértene – meg Arany János, de Kemény Zsigmond, az erdélyi mágnás is meg még néhányan, de nem sokan. Ilyen magas színvonalon Kosztolányin kívül nem sokan írtak. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy ez egy rendkívül kivételes életmű, egy olyan életmű, amely a magyar kánonban teljesen egyedülálló. Ismétlem: polgári író ő, akit bírálnak jobbról és balról is, de az életmű nagyszerű. Nagyszerű líra, nagyszerű regények, novellák, és értekező prózaíróként is élvonalbeli volt. Azt Németh László és Illyés Gyula is állították, én ezt legfeljebb csak megerősíthetem. Elképesztő, hogy itt, Szabadkán már filozófiai kérdésekről napilapokban írt. Töredelmesen bevallom, én az 1919 végén és az 1920-ban végzett tevékenységét menteni próbálom a könyvben. Nem úgy, hogy mentségeket próbálok találni, hanem mert meggyőződtem arról, hogy teljes meggyőződéssel írt szövegeket. Őt az a bizonyos ,,békeszerződés’’ oly mértékig megrázta -- mint nagyon sokakat --, hogy nem parancsra, hanem önszántából tervezte meg a Vérző Magyarország c. kötetet, amelyben a véltnél többen szerepeltek zsidó származású szerzők is, hiszen a magyarországi zsidóság is megosztott volt, nem mindenki Kun Béla rendszerének volt a híve. Ebben Krúdy Gyulától Babits Mihályig nagyon sokan jelen vannak...

* Kosztolányi, ugye, nagyszerűt alkotott... Az Ön számára mikor nagyszerű egy mű?

-- Amikor nyelvileg sűrített, tömör, nagyon meg van írva. Akár vers, akár próza. És Kosztolányi tisztában volt azzal, hogy a prózát legalább olyan jól meg kell írni, mint egy szonettet. Hát a Pacsirta ilyen! Ebben a kérdésben Babits Miháytól különbözött, mert Babits végső soron úgy fogta föl, hogy a regény a ponyvából lesz, ami történetileg igaz is.

*Szinte hihetetlen, hogy Kosztolányi, noha maga a polgári irányzathoz tartozott, mennyire nyitott volt s vonzódott a más kortárs irodalom iránt...

-- Gondoljon bele, hogy ő, aki a 20. századi magyar kultúrában a rímnek valószínűleg a legnagyobb művésze volt, a Meztelenül című verskötetét (1928) -- a rímet félretéve -- szabad versekből állította össze. Ami persze összefügg azzal, hogy Kosztolányi vonzódott a kortárs irodalom iránt. Írt a dadaista színházi produkciókról is, figyelemmel kísérte a korabeli művészeti életet. A nép írók mozgalmáról úgy gondolta, hogy az ,,visszametszés’’ a magyar kultúrában. Ezzel nem muszáj egyetérteni, de az nem igaz, hogy nem értékelte őket, hiszen amikor Marosvásárhelyen megkérdik tőle, hogy kik a jelentősebb élő fiatal szerzők, azt válaszolja, hogy a novellisták közül Gelléri Andor Endre, a versírók közül pedig Erdélyi József és Illyés Gyula. Meg volt győződve róla, hogy az értékek állandóan változnak, mert ki vannak szolgáltatva a történelemnek, s időről időre átértékelődnek a szerzők. S ha nagyon jelentős valaki, és ha leértékelődik is, visszajön... Nincs egy egyszer s mindenkorra adott kánon.

* Micsoda egybeesés: őt is évek hosszú során keresztül háttérbe szorította, meghurcolta a hivatalos irodalompolitika.

-- Kényes kérdés. Lukács György tudta azt, hogy a magyar nyelvű közösséggel azt kell elhitetni, hogy polgári kultúra nem volt. Kosztolányi ennek az élő cáfolata.

S hogy mennyire a kora előtt járt, bizonyítja, hogy azt, amit mi globalizációnak nevezünk, azt ő fölismerte rég. Még az angol nyelv térhódítása ellen is írt, noha jól tudott angolul. Fordította kis népek irodalmát is, azt vallotta, hogy minden kis nép eltűnésével szegényebb lesz a világ. De a magyar nyelv szeretete a lényeg, 27-ben ezt írja, az Ábécé a nyelvről és lélekről c. eszmefuttatásában: ,,Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható...” Hogy elfogultság volna ez? Lehet. De én azt hiszem, hogy szép elfogultság és menthető.

FARKAS Zsuzsa

(Hét Nap, 2010 márciusa)

2016. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Posztfasizmus

Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >

Tovább

A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL

A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >

Tovább

A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett

A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >

Tovább

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább