Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A téves csatatéren tévelyegve
„Biztos vagyok benne, hogy a vajdasági magyar emberek soha nem fogják elfelejteni a kilencvenes éveket, azt, hogy ki mit mondott és tett akkor, ki állt a jó és ki a rossz oldalon.” Bajtai Kornél:
Őrült kilencvenes évek vagyis Lude devedesete elnevezéssel szervezett néhány éve fellépéssorozatot néhány szerb előadó, akik a kilencvenes években voltak karrierjük csúcsán. Már akkor is voltak sokan, akiket ez a szókapcsolat valami egészen másra emlékeztetett, másféle őrületre.
Az elmúlt napokban aztán elérkeztünk ehhez a típusú őrülethez is, az aktuális „party” mottója a következő: emlékművet kell állítani Slobodan Miloševićnek.
A néhai szerb elnök pártjának vezetője, Ivica Dačić külügyminiszter jelentette ki, hogy a Radovan Karadžić egykori boszniai szerb elnök elleni hágai ítélet értelmében Szerbiát semmiféle felelősség nem terheli a 1992 és 1995 között zajlott boszniai vérontás és a népirtás miatt. Idézzük szó szerint Milošević egykori szóvivője, jelenlegi szocialista elnök szavait: „Milošević, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és Szerbia sem vétkes, megdőltek a népirtásról és háborús bűnökről szóló hazugságok, amelyek alapjai voltak Szerbia és a szerb nép büntetésének. Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor majd Irakhoz hasonlóan itt is beismerik, hogy Szerbiát hamis és téves vádak alapján támadták.
Ezzel a hágai törvényszék nem csak azt ismerte el, hogy Milošević nem volt bűnös, hanem azt is, hogy a Szerbia és a JSZK elleni vádak hamisak és hazugok voltak és kemény gazdasági szankciók alapjául szolgáltak.”
Ezzel a megnyilvánulással, miként az várható is volt, Dačić elindított egy nyilatkozatháborút. Mindenki elmondta a véleményét. A kilencvenes éveket ellenzékben végigküzdő pártok képviselői kihangsúlyozták, hogy Milošević diktátor volt és emlékeztettek az ország lakosainak devizatartalékokon, fejlesztési kölcsönön és egyéb módszereken keresztül történt kirablására és a háborúkra, amelyekben ugye Szerbia nem vett részt. A szocialisták pártelnökük kijelentése után egészen odáig mentek, hogy már Slobo családjának hazatérését tervezgetik.
Nagyjából meg lehet jósolni a jelenlegi vita végkimenetelét. Nem lesz emlékmű.
Időről-időre az SZSZP vezetői elengedik ezt a próbaballont, de korántsem ártatlan próbálkozásról van szó. A reakciókat tesztelik, arra várnak, mikor érik meg a helyzet a kilencvenes években rájuk fröcskölődött ártatlanok vérének és a kisemmizett szerbiaiak verejtékének lemosására.
Azon vajdasági magyarok könnyeiről nem is beszélve, akiknek a szerettei koporsóban érkeztek haza a horvát vagy a koszovói csataterekről, vagy hagyták itt szülőföldjüket és családjukat. Amint a szocialisták úgy mérik fel, hogy a közvélemény kritikus részének ellenállása meggyengült, illetve a többség eléggé elfelejti a kilencvenes éveket, megtörténik Milošević rehabilitálása.
Egyébként Dačić kijelentéséhez annyit tegyünk hozzá, hogy a szocialista elnök elfeledkezik egy másik ítéletről. 2007. február 27-én a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ez nem az, amelyik a délszláv háborús ügyekben ítélkezik – a szerző megjegyzése) ítélete kimondta, hogy Szerbia nem felelős a Srebrenicán elkövetett népirtásért, ellenben felelős, mert megszegte a népirtásról szóló egyezményt azzal, hogy nem tett meg mindent annak megakadályozására és az elkövetőket sem büntette meg. Ezzel az ítélettel Szerbia az első olyan ország lett, amelyet a népirtási egyezmény megsértése miatt elítéltek. Az országot pedig tudjuk, ki irányította 1995-ben.
Persze, ez csak egyetlen szegmense annak a folyamatnak, amelynek végső célja a kilencvenes évek szerb állami politikájának rehabilitálása és visszatérés arra a vágányra. Hiszen nézzünk csak szét, mi történik. Szerbia és Horvátország között szinte folyamatosak a diplomáciai villongások, amelyek hátterében a háborús évek rendezetlen ügyei állnak. Boszniában Dodik szerb vezető referendumot tartana a szerb entitás kiválásáról. Emlékezhetünk, az úgynevezett krajinai szerb önálló körzetek is ilyen referendumok nyomán alakultak meg öntörvényűen. És akkor az egyik talán leginkább vérforraló eseményről nem is szóltunk, mégpedig a Đorđe Balašević elleni uszító kampányról. Đolenak mi, akik elleneztük az akkori rezsim háborús politikáját, azt köszönhetjük, hogy túléltük azt az időszakot. Egy józan hang volt, akinek a dalai segítettek kitartani, reményt adtak. Az előadónak most nem kisebb a vétke, mint hogy a horvát Vihar hadművelet évfordulójának a napján a horvát Pulán koncertezett. Emiatt pedig nemzetáruló lett, egyesek az állampolgárságát akarják elvenni, az teljesen mindegy, hogy a fellépése független volt bármiféle állami ünnepélytől.
A témával kapcsolatban Nemanja Stjepanović a Humanitárius Jogi Alap kutatója összefoglalta az „ártatlan“ Milošević karrierjének egyes állomásait. Mint írja, 2001-től napjainkig Szerbiában négy tömegsírt találtak, amelyek közel ezer albán nő, gyermek és férfi holttestét rejtették, akiket 1999-ben a Milošević által ellenőrzött erők gyilkoltak meg. 1991-ben a Jugoszláv Néphadsereg által létesített vajdasági fogolytáborokban (Stajićevo, Begejci, Sremska Mitrovica) és egyes szerbiai városokban horvát polgári személyeket és hadifoglyokat kínoztak és gyilkoltak meg. Szerbia területén lévő táborokban olyan bosnyákokat gyilkoltak meg, akik a srebrenicai vérengzést túlélve átúsztak a Drinán és Szerbiába menekültek. 1995-ben a Milošević ellenőrzése alatt álló rendőri erők ezerszámra tartóztattak le boszniai és horvátországi szerb menekülteket, akiket dezertőrökké nyilvánítottak és átadták őket Arkan erőinek és más szerb katonai alakulatoknak. A legtöbben a frontokon vesztették életüket.
A felsorolást még folytathatnánk, állhatna itt nagyon sok vajdasági magyar család története, amelyek egy része megtalálható a Napló hetilap által annak idején kiadott Téves csatatéren című könyvben.
Biztos vagyok benne, hogy a vajdasági magyar emberek soha nem fogják elfelejteni a kilencvenes éveket, azt, hogy ki mit mondott és tett akkor, ki állt a jó és ki a rossz oldalon. És biztos vagyok benne, hogy a magyar emberek soha nem fogják beleegyezésüket adni Milošević és a korszak rehabilitásához. Azt viszont, hogy a politikum is osztja ezt a meglátást, csak remélem...
A jegyzet a Családi Kör 2016. augusztus 25-i nyomtatott számában jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >