Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Európa-projekt: kinek a bűne a kudarc?
Kakuk György (1964-2017) emlékének ajánlva
Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
A hagyományoknak megfelelően Soros György a Project Syndicate honlapján értékelte az épp kifutó 2016-os évet. Érvei világosak és meggyőzőek, de szemben a korábbi hasonló írásaival, ezúttal elmaradt a diagnózist korábban mindig követő megoldási javaslatok listája. A szöveg hangulata is inkább szomorú, amit kiemel, hogy szokatlanul személyes is. És ami ugyancsak egyedinek számít: a szerző most először jól láthatóan tanácstalannak tűnik.
Soros maga is keresi a történelmi párhuzamokat; nem véletlen, hogy a globális bizonytalansággal kapcsolatban gyermekkorának nyomasztó élményét, a holokausztot s az abból fakadó fenyegetettséget említi, melyből szerencsére sikerült megmenekülnie. A következmények s a történelmi kényszerreakciók szempontjából pedig a sztálini kommunizmusra is hivatkozik, mely elől viszont sikerült elmenekülnie.
Vajon a 21. század újrajátszaná az előző évszázad harmincéves háborúját?
Sorost leginkább Európa aggasztja, melynek gazdasági és kulturális megosztottsága szinte visszafordíthatatlan károkat okozott az uniós projektnek, és sok társadalmat visszavetett a nemzetállami frusztráltságba. Ennek megelőzésére szerinte lett volna mód, ha – az Egyesült Államok második világháború utáni politikájának példájára támaszkodva – Németország önzetlenül a bajba került államok megsegítésére siet, s nem a gazdasági megszorításokat erőlteti.
Az, hogy a Marshall-segély, más szóval Marshall-terv (1948-1952) megmentette a Nyugatot, s főként Németországot, az nem vitás. De vajon azonos-e a két szituáció: a mai válság és a világháború utáni kibontakozás, és a viszonyok stabilitásán túl valóban a segély mélyítette volna el a háborút okozó és a háborút megszenvedett nyugati országok demokratikus és liberális átalakulását? Ebben én kételkedem.
Vegyük sorra, mi is történt pont 70 évvel ezelőtt, s az akkori valóság vajon rávetíthető-e hitelt érdemlően a mai kihívásokra?
1. Mielőtt az Egyesült Államok 1947-ben felajánlotta volna a Marshall-segélyt az arra rászoruló európai államoknak (nemcsak a nyugatiaknak, de a keletieknek is, ám ezek a moszkvai kényszer hatására azt visszautasították), először is – szövetségeseivel együtt – 1945-ben legyőzte Németországot, majd megszállta azt.
2. A náci pártot és valamennyi intézményét azonnal betiltották, üldözték bármilyen természetű felélesztésüket, sőt kultuszukat, akár személyes, zárt körben is.
3. Betiltották azokat a politikai és történelmi műveket, melyek alkalmasak lehettek arra, hogy fenntartsák a náci legitimációt.
4. Közvetlenül a megszállást követően komoly felelősségre vonások történtek, és nem csak Nürnbergben, hanem lokálisan is. A legelső időszakban akár szabályos jogi procedúra nélkül is végrehajtottak kivégzéseket, kifejezetten megtorló célzattal. Ezrekre rúgott a súlyos börtönbüntetések száma.
5. Miután a megtorlások lezárultak, a kevésbé exponált vagy komoly szakmai tudással rendelkező volt náciknak felajánlották karrierjük újrakezdését. Mindezzel a megszállók egyértelművé kívánták tenni, hogy a régi elitnek semmi esélye sincs közösségként visszatérni, sőt megbélyegezettek maradnak, de van mód az egyéni startra, ha a múlttal szakítanak.
6. A szövetségesek – s leginkább az Egyesült Államok – által Németországba küldött szakemberek megírták az új alkotmányt, és megteremtették az első olyan intézményeket, melyek nélkülözhetetlenek voltak a demokratikus rend kialakításakor s azok működtetésénél.
Lehetséges lenne ma egy, súlyában ehhez hasonló beavatkozás ahhoz, hogy az Európai Unió gazdasági és politikai integrációja ne lehetetlenüljön teljesen el a nemzetállami korlátoltság hatására? Nem, nem lenne lehetséges. Vajon használt volna, ha Berlin vállalja a felhalmozott adósságok leírását, és lehetővé tette volna ezzel az európai periféria válságtársadalmainak gazdasági jellegű átállítását?
Nos, a kelet-európai példák – de jószerével a görög is – rá a bizonyíték, hogy semmiképp. Alapvetően kulturális különbségek teszik a szemünk előtt tönkre az Európai Uniót, s ezen belül az a tény, hogy míg az „északnyugati” demokráciák teljesítették vállalásaikat, meghozva a szükséges áldozatokat is, addig a többiek nem. Ez utóbbiak ráadásul igyekeznek saját nacionalista horrormúltjukat ráerőltetni az egész kontinensre – pikáns részletként: ma már orosz segédlettel. Hogy e kelet-európai nemzeti horrortörténelmek lényegükben azonosak azzal, ami miatt az Egyesült Államoknak csak a legutóbbi világháborúban 600 ezer fiát kellett elvesztenie s szövetségeseivel megszállni Németországot, a maga nemében nem is tűnik véletlennek. Elég erre a mai Lengyelország és Magyarország példáját ide idézni.
Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ezek a társadalmak nem az előnyökből tanulnak, azokról kedvtelve akár le is mondanak, hanem a büntetésből. Márpedig Kelet-Európa megbüntetése elmaradt. Ha az unió felbomlik, talán végre erre is sor kerül majd.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >