Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Európa-projekt: kinek a bűne a kudarc?
Kakuk György (1964-2017) emlékének ajánlva
Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
A hagyományoknak megfelelően Soros György a Project Syndicate honlapján értékelte az épp kifutó 2016-os évet. Érvei világosak és meggyőzőek, de szemben a korábbi hasonló írásaival, ezúttal elmaradt a diagnózist korábban mindig követő megoldási javaslatok listája. A szöveg hangulata is inkább szomorú, amit kiemel, hogy szokatlanul személyes is. És ami ugyancsak egyedinek számít: a szerző most először jól láthatóan tanácstalannak tűnik.
Soros maga is keresi a történelmi párhuzamokat; nem véletlen, hogy a globális bizonytalansággal kapcsolatban gyermekkorának nyomasztó élményét, a holokausztot s az abból fakadó fenyegetettséget említi, melyből szerencsére sikerült megmenekülnie. A következmények s a történelmi kényszerreakciók szempontjából pedig a sztálini kommunizmusra is hivatkozik, mely elől viszont sikerült elmenekülnie.
Vajon a 21. század újrajátszaná az előző évszázad harmincéves háborúját?
Sorost leginkább Európa aggasztja, melynek gazdasági és kulturális megosztottsága szinte visszafordíthatatlan károkat okozott az uniós projektnek, és sok társadalmat visszavetett a nemzetállami frusztráltságba. Ennek megelőzésére szerinte lett volna mód, ha – az Egyesült Államok második világháború utáni politikájának példájára támaszkodva – Németország önzetlenül a bajba került államok megsegítésére siet, s nem a gazdasági megszorításokat erőlteti.
Az, hogy a Marshall-segély, más szóval Marshall-terv (1948-1952) megmentette a Nyugatot, s főként Németországot, az nem vitás. De vajon azonos-e a két szituáció: a mai válság és a világháború utáni kibontakozás, és a viszonyok stabilitásán túl valóban a segély mélyítette volna el a háborút okozó és a háborút megszenvedett nyugati országok demokratikus és liberális átalakulását? Ebben én kételkedem.
Vegyük sorra, mi is történt pont 70 évvel ezelőtt, s az akkori valóság vajon rávetíthető-e hitelt érdemlően a mai kihívásokra?
1. Mielőtt az Egyesült Államok 1947-ben felajánlotta volna a Marshall-segélyt az arra rászoruló európai államoknak (nemcsak a nyugatiaknak, de a keletieknek is, ám ezek a moszkvai kényszer hatására azt visszautasították), először is – szövetségeseivel együtt – 1945-ben legyőzte Németországot, majd megszállta azt.
2. A náci pártot és valamennyi intézményét azonnal betiltották, üldözték bármilyen természetű felélesztésüket, sőt kultuszukat, akár személyes, zárt körben is.
3. Betiltották azokat a politikai és történelmi műveket, melyek alkalmasak lehettek arra, hogy fenntartsák a náci legitimációt.
4. Közvetlenül a megszállást követően komoly felelősségre vonások történtek, és nem csak Nürnbergben, hanem lokálisan is. A legelső időszakban akár szabályos jogi procedúra nélkül is végrehajtottak kivégzéseket, kifejezetten megtorló célzattal. Ezrekre rúgott a súlyos börtönbüntetések száma.
5. Miután a megtorlások lezárultak, a kevésbé exponált vagy komoly szakmai tudással rendelkező volt náciknak felajánlották karrierjük újrakezdését. Mindezzel a megszállók egyértelművé kívánták tenni, hogy a régi elitnek semmi esélye sincs közösségként visszatérni, sőt megbélyegezettek maradnak, de van mód az egyéni startra, ha a múlttal szakítanak.
6. A szövetségesek – s leginkább az Egyesült Államok – által Németországba küldött szakemberek megírták az új alkotmányt, és megteremtették az első olyan intézményeket, melyek nélkülözhetetlenek voltak a demokratikus rend kialakításakor s azok működtetésénél.
Lehetséges lenne ma egy, súlyában ehhez hasonló beavatkozás ahhoz, hogy az Európai Unió gazdasági és politikai integrációja ne lehetetlenüljön teljesen el a nemzetállami korlátoltság hatására? Nem, nem lenne lehetséges. Vajon használt volna, ha Berlin vállalja a felhalmozott adósságok leírását, és lehetővé tette volna ezzel az európai periféria válságtársadalmainak gazdasági jellegű átállítását?
Nos, a kelet-európai példák – de jószerével a görög is – rá a bizonyíték, hogy semmiképp. Alapvetően kulturális különbségek teszik a szemünk előtt tönkre az Európai Uniót, s ezen belül az a tény, hogy míg az „északnyugati” demokráciák teljesítették vállalásaikat, meghozva a szükséges áldozatokat is, addig a többiek nem. Ez utóbbiak ráadásul igyekeznek saját nacionalista horrormúltjukat ráerőltetni az egész kontinensre – pikáns részletként: ma már orosz segédlettel. Hogy e kelet-európai nemzeti horrortörténelmek lényegükben azonosak azzal, ami miatt az Egyesült Államoknak csak a legutóbbi világháborúban 600 ezer fiát kellett elvesztenie s szövetségeseivel megszállni Németországot, a maga nemében nem is tűnik véletlennek. Elég erre a mai Lengyelország és Magyarország példáját ide idézni.
Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ezek a társadalmak nem az előnyökből tanulnak, azokról kedvtelve akár le is mondanak, hanem a büntetésből. Márpedig Kelet-Európa megbüntetése elmaradt. Ha az unió felbomlik, talán végre erre is sor kerül majd.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi mindenre lenne jogunk?
A mindennapi életnek szinte egyetlen területe sincs, ahol nem történtek emberi jogi- és nemzeti közösségi és >
Az író, mint kellemetlen tanú
Időben jelezte a katasztrófát, amikor az még nem tűnt fel. Sajnálkozna, hogy az én városom is >
VMDK: Az autokratikus hatalom „technikai magyarázatokkal” megalázza az Európai Parlament küldöttségét
Különösen aggasztó Kovács Elvira és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerepe, amely ebben a helyzetben is >
2025-ben a nemzeti kisebbségek ellen 79 jogsértés került nyilvánosságra!
Az apja önös, megalkuvó, a Szerb Haladó Pártot (SNS) kiszolgáló politikáját folytató junior Pásztor nyilatkozataiból azt >
A legfontosabb fokmérő: a nemzetiségek számának alakulása
Az elvándorlás azt jelenti, hogy a lakosság elégedetlen a helyzetével és az életkörülményekkel, a leépült falvak >
Ki sem merjük mondani, hogy nem ilyen kapitalizmust akartunk
A szabadságról naivan ábrándozó értelmiség rossz lelkiismerettel veszi tudomásul, hogy miféle torzszülöttet ajnározott. Mindez különösen megmutatkozik >
VMDK: Pásztorék nem susmákolni, hanem sumákolni szoktak
Világosan ki kell mondani, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a VMSZ nem a vajdasági magyarság érdekeit >
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >
Mindez egy sci-fi regényre emlékeztet
A „békepárti” Trumpnak fáj a foga Kanadára. Miután december 25-én különmegbízottat nevezett ki a Grönlanddal kapcsolatos >
TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
A VMSZ rendre azt üzeni, hogy a nemzeti alapú jogsértéseknek nincs hatásuk a magyar–szerb kapcsolatokra. Másképpen >
PÁRTRENDEZVÉNY VAGY STRATÉGIAALKOTÁS?
A tanulság keserű, de világos. Ne a párt, hanem az MNT és a szakma irányítson. Ne >
A vajdasági magyarság ezer sebből vérzik, nem kellenek új sebek
A kisebbségi polgárok nem a Fideszt, hanem Orbán Viktor személyét dicsérik. Miért? Erre voltam kíváncsi. A >