2024. december 4. Szerda
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tisztelt Bódis Gábor!

Ágoston András

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára.

Ön a VMDK adai rendkívüli kongresszusáról szólva árnyol­dalnak minősíti, hogy e politikai érdekszervezet felkéri a vajdasági magyar újságírókat: nyilatkozzanak a VMDK munkájáról, célkitűzéseiről.

Én ezt a VMDK-felhívást két okból is indokoltnak tartom.

Először is a vajdasági magyar sajtóban még elvétve sem jelenik meg alapos, értékelő elemzés e szervezet most már csaknem egy éves, jelentős politikai folyamatokat kiváltó tevé­kenységéről. Érdekelne a többi között az ön válasza is: vajon miért?

Másodszor: a VMDK által felvetett sorsproblémák, mint amilyenek a rendszerváltás és a vajdasági magyarok, a megtor­lások kérdése, vagy éppen a magyar iskolahálózat kialakítása, szintén nem szerepelnek a publicisztikai elemzések között. Válaszoljon, miért van ez így.

A VMDK rendkívüli kongresszusán azért tettem javaslatot egy ilyen, valóban szokatlan felhívás közzétételére, mert a vajdasági magyarság egyik nagy gondjának tartom a magyar nyelvű tájékoztatást. És nemcsak a hírközlő szervek szer­kesztőségeire és az újságírókra nehezedő hatalmi nyomás mi­att. Véleményem szerint a publicistáknak, csakúgy mint a politikusoknak, a jelenlegi helyzetben történelmi kötelessége, hogy az itt élő magyarságot megszabadítsák torzult helyzetlátá­sától, ami megakadályozza abban, hogy helyes politikai reflex­szel válaszoljon a rendszerváltás által kiváltott politikai átalakulások során jelentkező dilemmákra.

Nem ritkán még mindig légvárakat építünk, vagy segítünk építeni a tartományi autonómia ügyében. S közben nem mutat­juk fel teljes súlyában az olyan tényeket, mint amilyen például az új szerb alkotmány, amely gyakorlatilag megszüntette az általunk ismert vajdasági autonómiát. Nem láttam, hogy össze­függésbe hoztuk volna ezzel a másik tényt, hogy a horvát-szlo­vén konföderációs elképzelés szövegében egy szó nem sok, annyi sem esik a tartományokról. Ami mégiscsak súlyos bizo­nyítéka annak, hogy ezek a köztársaságok az autonómia kérdé­sét szerb belügynek tekintik. S végül, de nem utolsósorban: mellőzzük a tény kommentálását, és nem igyekszünk megma­gyarázni, miért nincs nagyobb hatása a már megalakult néhány autonomista pártnak az itt élő szerbek körében. Véleményem szerint ettől a feladattól nem menekülhetnek meg sem a vajdasági magyar újságírók, sem a politikusok.

Sajnos, a vajdasági magyarokban még él az illúzió, hogy politikai kiállással, kemény „odamondásokkal” közvetlenül is befolyásolhatjuk az olyan országos sorskérdések megoldását, mint például a szerbek és a horvátok közötti viszony rendezé­se. A realitásérzék növelése népünk körében elodázhatatlan feladat. Ebben az értelemben mindannyiunknak tisztában kell lenni azzal, hogy mint nemzeti kisebbség az új politikai vi­szonyrendszerben csakis akkor tudunk közvetett hatást kifejte­ni, ha mint kollektivitásnak megvan a megfelelő politikai súlyunk, s demokratikus követeléseink mentesek a részrehaj­lástól. Ha saját érdekeinkért határozottan és kitartóan küz­dünk, és elfogadjuk az európai demokráciákra jellemző játékszabályokat is. Ebben az ügyben hallatnunk kell hangun­kat mindannyiunknak, akik szívügyünknek tekintjük a vajdasá­gi magyarság sorsának alakulását.

S ezzel elérkeztünk az egyik legsúlyosabb témához, a nem­zeti azonosságtudat kérdéséhez. Milyen súlyos az örökségünk? Mit kell változtatni, ha túl akarjuk élni a rendszerváltással járó megrázkódtatásokat? Ezekre a kérdésekre várnak az olvasók, az egész vajdasági magyarság megbízható, eligazító feleletet.

Az ilyen feleletek megszületését akarta serkenteni a VMDK rendkívüli kongresszusa a felhívásával.

Tisztelettel,

Ágoston András
a VMDK elnöke

Bódis Gábor reagálása: Tisztelt Ágoston András!

1990. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább