2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Útlevéllel nyaralunk

Németh Árpád
Németh Árpád
Útlevéllel nyaralunk
Dubrovnik, 1991

Horvátország és Szerbia az elkövetkező években nem fog megbékélni egymással. Hogyan is tehetnék a megannyi számla tisztázása nélkül?

Zvonimir Šeparović horvát külügyminiszter egy német rádió­nak kereken kijelentette: lehetséges, hogy egykor valamilyen kapcsolatra kerül sor a két testvérnemzet között, ennek azonban több előfeltétele van. A legfontosabb a háborús kártérítés. Enélkül – mondta – szóba sem állunk velük. A közvetlen horvát károkat – emlékeztetőül – eddig 21 milliárd dollárra becsülik, többre, mint amennyire a megboldogult Jugoszlávia össz adóssága rúgott. Šeparović pedig arról nem is nyilatkozott, kitől követelnék a kárpótlást: Jugoszláviától, Szerbiától avagy a hadseregtől.

Még fájóbb pont magának a köztársaságnak a területe. Egyharmada fölött ma nem Tuđman uralkodik; sőt egészen sajátos helyzet alakult ki. A Horvátországot elismerő államok meglévő területét ismerték el, ugyanakkor Milošević minden erejével azon van, hogy a kéksisakosokat Horvátország szerb­lakta részein helyeztesse el, s hogy az ügy internacionalizálásával, az új határőrökkel új határokba zsugorítsa legádázabb ellenségét. Horvátország ebbe – a jelekből Ítélve – nem fog belenyugodni.

Ebben a pillanatban azonban jóval fontosabb gondok gyötrik, ha másért nem, hát erő- és időnyerés céljából. Mert egyelőre a kimerült Horvátországot a nagyhatalmak közül még nem ismerte el az USA; a Szovjetunió nagy múltú utódállama: Oroszország; Kína; a fontos tömbök közül pedig az arab világ. Ez azonban most már nyilvánvalóan csak idő kérdése. Ez alatt az idő alatt, a függetlenség iránti kezdeti szimpátiában bízva, Horvátország komoly külföldi segítségre számít. Joggal, mert egy fontos szakaszát minden igyekezet ellenére sem lehet elszerbesíteni.

A tengerpart horvát volt és horvát lesz. Dubrovnikban és Zadarban csak ideig-óráig folyhat a csetepaté. Az ottani straté­giai cél teljesen nyilvánvaló: destabilizálni szándékozzák a horvát gazdaság alappillérét: az Adriát. A part ennek ellenére hamaro­san Közép-Európa kulcsfontosságú kikötőjévé válik. Ebbe de még mennyire érdemes lesz beruházni! Egyszóval Horvátország rövidesen talpra áll, és ebben a legkevésbé sem igényli a néhai Jugoszlávia támogatását.

Az átmeneti horvát dinár például máris kétszer annyit ér, mint az átfestett: Zágrábban a márka feketepiaci árfolyama a szerbiainak a fele. Földi javakban egyelőre a horvát főváros sem dúskál, de az ellátás a háborús megpróbáltatások ellenére is biztosabb.

Ha van vesztese a még be nem fejezett háborúnak, akkor azok az áldozatok mellett elsősorban a horvát meg a szerb menekültek, a hontalanok végeláthatatlan sorai, akik szívük szerint sosem akarták a harcot. Vesztettek továbbá a Horvátor­szágban rekedt szerbek is, akik ugyan kinyilvánították lojalitásu­kat az új horvát állam iránt, mégis legfeljebb másodrendű polgárai. Szerbnek lenni Horvátországban ugyan nem bűn*, de még kevésbé erény. Hallgass! a nevük. Részarányuk a lakosság összetételében az egykori 12-ről immár 8 százalék alá apadt, úgyhogy az érvényes előírások értelmében az olaszokkal meg a magyarokkal együtt – Milošević minden tiltakozása dacára – kisebbséget képeznek.

A teljes horvát önállósulási törekvést támasztja alá a sze­mélyi iratok gyorsí­tott becserélése. Szlovéniában három évben szabták meg az egykori jugoszláv dokumentumok fel­váltását, Hor­vátországból viszont az év végén útlevél helyett már csak putovnicával lehet kiutazni. Megjelentek az új horvát rendszámtáblák is, amelyeket paradox módon épp az osztrákok nem ismertek el, s az odalátogató kocsik tulajdonosait arra kötelez­ték, hogy 1200 schillingért váltsanak ki ideiglenes zöld kártyát. Apropó, putov­nica: az újonnan alkalmazott horvát köz­nyelv a nemzeti ébredés korszakához hasonlóan hemzseg az új kifejezésektől, úgyhogy még a tősgyökeres horvátok is az Anić-féle értelmező szótárral hall­gatják a tévéhíradót, amely egykori újvi­déki ismerősünk, a főszerkesztő Tomis­lav Marčinko jóvoltából nemigen külön­bözik a belgráditól. Egyszóval nézhetet­len! Ha Belgrád szerint Eszék környékén az usztasa erők tömörülnek, akkor ez Zágrábban úgy hangzik, hogy a csetni­kek meg a jugó hadsereg ismétetelten nem tartja tiszteletben a ki tudja hányadik tűzszünetet.

Horvátországban az idén ismét vá­lasztást tartanak, holott már választot­tak. Államot és vezető pártot egyaránt. Tuđman minden jel szerint megerősíti pozícióit. Az egykori tábornoknak hajlott kora ellenére sincs méltó utóda, a HDK-nak méltó vetélytársa, hát még ellenzé­ke. Nem velük tartani ugyanazt jelenti, mint Szerbiában: ellenséget vagy éppen árulót.

*Az egyik Ismerősöm édesanyja szlovén, apja szerb, férje horvát. Fia az idén lesz nagykorú. A siheder tavaly nyáron, a függetlenség kikiáltásakor volt először temp­lomban, akkor keresztelték meg. Anyja is elment a nagy eseményre, a fiú azonban kommunista csetniknek nevez­te, és kipofozta a szertartásról.

1992. január 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább