Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trumpnak nincs terve az iráni nép számára
Ahogy egy ellenzéki bennfentes a korábbi amerikai támadás idején mondta nekem, önmagában Irán bombázása nem fog stabil rezsimet létrehozni. „Ha valaha is létezett olyan fantázia, hogy egy vezető külföldi repülők szárnyai alatt érkezik majd,” mondta, „az biztosan nem fog megtörténni.” Egy másik iráni aktivista ma reggel ezt írta nekem: „Ez életem egyik legjobb napja, Anne; ugyanakkor nagyon aggódom amiatt, hogy mi következik.” (Mindkét megszólaló névtelenséget kért a megtorlástól való félelem miatt.) A lényeg nem az, hogy az Egyesült Államok önmagáért a demokráciáért támogassa azt. A cél inkább az kell legyen, hogy segítse az irániakat a normalitás elérésében. Ahhoz, hogy a régió békében éljen, Teheránnak az inszurgencia központjából ismét egy olyan ország fővárosává kell válnia, amely saját polgárainak békét és jólétet kíván építeni. Egy stabil, jogkövető Irán hozzájárulhat egy stabil, jogkövető Közel-Kelethez. Ehhez azonban nem új diktatúrára, hanem önrendelkezésre és alapvető jogokat tiszteletben tartó pluralista kormányra van szükség. Jelenleg a Trump-adminisztráció nem próbál ilyet építeni.” Anne Applebaum (The Atlantic):
„Az Egyesült Államok Irán elleni bombázását magyarázat nélkül, a Kongresszus megkerülésével, sőt még a közvélemény támogatásának megteremtésére tett kísérlet nélkül indították el. Mindenekelőtt pedig koherens stratégia nélkül az iráni nép számára, és terv nélkül arra vonatkozóan, hogyan dönthetnének ők maguk egy legitim iráni állam felépítéséről.
Ez a következetlenség már hetek óta jellemzi a Trump-adminisztráció politikáját. Az iráni országos felkelés idején január elején Trump elnök legalább nyolc alkalommal bátorította az irániakat, hogy „vegyék át az intézményeiket”, és azt ígérte, hogy az amerikai segítség „úton van”. Ám alig egy hónappal ezelőtt, néhány nappal azután, hogy az iráni rezsim több ezer saját állampolgárát mészárolta le, Trump különmegbízottja, Steve Witkoff ennek éppen az ellenkezőjét üzente. Iránt „olyan megállapodásnak” nevezte, „amelynek meg kellene történnie”, és azt mondta, hogy az országot szívesen látnák „a nemzetek ligájában”. Vance alelnök szintén úgy nyilatkozott, hogy Amerika érdekei Iránban korlátozottak. „Ha az iráni nép meg akarja dönteni a rezsimet, az az iráni nép dolga” – mondta nemrég újságíróknak. „Ami most foglalkoztat minket, az az, hogy Iránnak nem lehet nukleáris fegyvere.”
A szélesebb stratégia hiánya illeszkedik egy mintázatba. Évtizedeken át amerikai elnökök mindkét pártból ingadoztak a kényszerítés és a közeledés között Iránnal szemben: hol diplomáciát ajánlottak, hol szankciókat vezettek be. A „galambok” és a „héják” egyaránt az Iszlám Köztársaság taktikáinak kezelésére törekedtek – nukleáris ambícióira, ballisztikus rakétáira, közel-keleti proxy milíciáinak hálózatára –, anélkül hogy valaha is értelmes stratégiát dolgoztak volna ki a gyökérprobléma, magának a rezsimnek az ideológiája ellen.
Az Iszlám Köztársaság olyan teokrácia, amelyet kifejezetten a liberális demokrácia és a jogállamiság alapelveinek ellenzésére alapítottak. Negyvenhét éves fennállása alatt ez a teokratikus állam nem hajtott végre érdemi politikai reformot, nem javított az emberi jogi helyzetén, és soha nem hagyott fel radikalizmusának külföldre exportálásával. A hatalom fenntartása érdekében a rezsim tömeges erőszakot, megfélemlítést és megfigyelést alkalmazott. Az utóbbi években a rezsim sikeresen használt online lejárató kampányokat is az iráni ellenzék megosztására és lejáratására. Mindazonáltal – ahogy Ladan Boroumand tudós és aktivista írta – a nyugati liberális demokráciák hosszú ideje inkább „szinte kizárólag a realpolitik paradigmáján keresztül” közelítettek az Iszlám Köztársasághoz, olyan tárgyalásokba bocsátkozva, amelyek láthatóan sosem működnek.
Számos lehetőség adódott volna más megközelítésre. 2009-ben, az iráni tömegtüntetések idején az Obama-adminisztráció az emberi jogi kampányt tehette volna Irán-politikája középpontjába, támogatva azokat az embereket, eszméket, oktatási és médiaprojekteket, amelyek belülről segíthették volna Irán átalakulását. 2019-ben, miután Barack Obama Iránnal kötött nukleáris megállapodását felmondták, az első Trump-adminisztráció is megtehette volna ugyanezt. De nem tette.
A második Trump-adminisztráció még messzebb ment az ellenkező irányba: ténylegesen leépítette azokat az eszközöket, amelyek segíthették volna a polgári részvétel erősítését és az iráni egységes ellenzék kiépítését. A kormányzat forrásokat vont meg az iráni emberi jogi megfigyelő szervezetektől, és megszüntette médiaprojektek finanszírozását. A korábbi arizonai politikai jelölt, Kari Lake vezetése alatt az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége megakadályozta, hogy a Radio Farda – a Radio Free Europe/Radio Liberty perzsa nyelvű csatornája – amerikai sugárzóberendezéseket használjon.
A Voice of America, az amerikai kormány másik perzsa nyelvű csatornája, csökkentette tudósításait, és hitelességét is rontotta pártos hangvételű műsorok sugárzásával. A csatorna vezetése ténylegesen megtiltotta, hogy említést tegyenek Reza Pahlavi koronahercegről, a néhai iráni sah fiáról, aki jelentős támogatottsággal rendelkezik az országon belül és kívül is. Ennek eredményeként a VOA teret vesztett a szaúdi finanszírozású Iran International csatornával szemben. Lake egy másik ügynökség, az Open Technology Fund támogatását is csökkentette, amely többek között virtuális magánhálózatok és műholdas hozzáférés biztosításával segíti az irániakat. Ez a döntés tovább növelheti az országon belüli irániak elszigeteltségét a diaszpórában működő jelentős ellenzéki mozgalomtól.
Az adminisztráció látható érdektelensége az iráni ellenzékkel szemben különös fényt vet arra a videóra, amelyet Trump ma hajnalban tett közzé. Felszólította az Iszlám Forradalmi Gárdát, az iráni fegyveres erőket és a rendőrséget, hogy „tegyék le a fegyvert”. De kinek kellene megadniuk magukat? Szinte provokatívan biztatta az iráni népet, hogy vegyék kezükbe az irányítást. „Lássuk, hogyan reagáltok” – mondta. „Amerika elsöprő erővel és pusztító hatalommal áll mögöttetek.”
De kik azok a „ti”? A civil társadalom és a nőjogi aktivisták, akik átláthatóságon, elszámoltathatóságon és független bíróságokon alapuló jogállamot akarnak? Az etnikai kisebbségek – kurdok, beludzsok, azeriek és mások –, akik decentralizált államot és nagyobb autonómiát szeretnének? Az új monarchia olykor fanatikus támogatói, akik az utóbbi hónapokban igyekeztek másokat háttérbe szorítani? Az Iszlám Forradalmi Gárdán belüli kiváló csoportok, amelyek esetleg katonai diktatúrát hoznának létre?
A válasz számít. Ahogy egy ellenzéki bennfentes a korábbi amerikai támadás idején mondta nekem, önmagában Irán bombázása nem fog stabil rezsimet létrehozni. „Ha valaha is létezett olyan fantázia, hogy egy vezető külföldi repülők szárnyai alatt érkezik majd,” mondta, „az biztosan nem fog megtörténni.” Egy másik iráni aktivista ma reggel ezt írta nekem: „Ez életem egyik legjobb napja, Anne; ugyanakkor nagyon aggódom amiatt, hogy mi következik.” (Mindkét megszólaló névtelenséget kért a megtorlástól való félelem miatt.)
A lényeg nem az, hogy az Egyesült Államok önmagáért a demokráciáért támogassa azt. A cél inkább az kell legyen, hogy segítse az irániakat a normalitás elérésében. Ahhoz, hogy a régió békében éljen, Teheránnak az inszurgencia központjából ismét egy olyan ország fővárosává kell válnia, amely saját polgárainak békét és jólétet kíván építeni. Egy stabil, jogkövető Irán hozzájárulhat egy stabil, jogkövető Közel-Kelethez. Ehhez azonban nem új diktatúrára, hanem önrendelkezésre és alapvető jogokat tiszteletben tartó pluralista kormányra van szükség. Jelenleg a Trump-adminisztráció nem próbál ilyet építeni.”
Következő cikk: A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >
Fordulat és rendszerváltás a politikában
Ha az Orbán-rendszer győz, az a világ önkényuralmainak és diktatúráinak győzelme lesz. Ha a demokratikus Tisza-mozgalom >
Magyarország: Nyugtalanság, félelem és remény a választások előtt
Deutsche Welle: Az elmúlt hetekben nem Orbán uralta a kampányt, hanem az Orbán-rezsim sötét és piszkos >
Orbán, a megosztó konzervatív radikális, aki átformálta az európai politikát
A küszöbön álló választás – vélekedik az EurActiv – többről szól majd, mint Orbán, mint egyén >
Orbán sorsa figyelmeztetés: nem érdemes túl közel kerülni Trumphoz
Trump és Vance teljes körű támogatása „akár halálos csók is lehet” Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnapi >
A VMDK a VMSZ és a Prosperitati összefonódására figyelmeztet
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége komoly aggodalmát fejezi ki a Prosperitati Alapítvány és a Vajdasági Magyar >
„Ha Viktor megy, megy a MAGA is?”
A felmérések szerint azonban Orbán abban is megelőzte a korát, hogy kezdi elveszíteni a népszerűségét. Fidesz >
JD Vance főszerepben: „A mi emberünk Budapesten”
„JD Vance alelnök kedden Budapestre utazott, hogy beavatkozzon Magyarország vasárnapi nemzeti választásába – és micsoda látvány: >