Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Háborús dialektika
A jugoszláv háborúk emlékét, az erről való beszédet egészen biztosan elhomályosítja a jelenleg is tomboló ukrán–orosz konfliktus. Már csak azért is, mert a vérontás abszolút számait tekintve lassan felülmúlja azt, ami a 90-es években a Nyugat-Balkánon történt. Ami azonban nem jelenti azt, hogy akár kívülállóként a „szomszédságból”, például Szlovákiából (nyitott elmével!), eleget foglalkoztunk a jugoszláv háborúk esetleges tanulságaival. Mert nagy valószínűséggel sem igazi társadalmi „eredményt”, sem megnyugvást nem hoznak az etnikai/ nemzeti törésvonal mentén vívott csatározások. Csak traumákat, amelyeket aztán sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak a társadalmak. Vataščin Péter (Új Szó):
Nem először járok Vukováron, de ez most egészen véletlen, ellentétben az első utammal, ami nem is lehetett volna tervezettebb.
Mindegy azonban, hogyan és mikor érkezünk ebbe a városba. Persze lehet, hogy valaki a Vučedoli Kultúra Múzeuma miatt jön ide, mert arra kíváncsi, hogyan éltek itt az emberek a kései kő-, illetve a bronzkorszakban. Ám ő is fogja látni a golyónyomokat a házfalakon, amiket még az ostrom után 32 évvel sem vakoltak be egyes háztulajdonosok. Szembesülni fog a Trepinjai úton kiállított preparált T–55-össel a Horvát Védők Emlékháza előtt. Az ostrom után konzervált, félig szétlőtt víztoronnyal. Meg – ha beszélget a helyiekkel, köztük pár magyarral – a fájdalmas személyes történetekkel. Ezek szinte elkerülhetetlen élmények.
23 ezren lakják most a várost. 1991 elején pont a kétszerese élt ott. Vukovárról mindenhol leírják, hogy eredetileg soknemzetiségű város volt, ahol a horvát és a szerb népesség mellett egykor megtaláltuk a németeket, de még ma is találkozhatunk magyarokkal, ruszinokkal… 1990-ben a bő 44 ezres lakosság 47%-a volt horvát, 32%-a szerb. Ma 63%, illetve 30% ugyanez a mutató. Ha a városhoz mint közigazgatási egységhez tartozó környező településeket is nézzük, az arányok szintén hasonlók. Vagyis a százalékok elmozdultak ugyan a horvátok javára, de végső soron majdnem ugyanott tartunk, mintha 1991-ben nem történt volna semmi! Ezt egészen egyszerűen azért kell kiemelni, mert a mintegy 3600 emberéletet követelő 87 napos ostrom kiváltó oka épp a nemzeti/etnikai ellentét volt. A szerb erők gyakori brutalitása és a horvát védők végsőkig való elszántsága közmondásos volt és ma is az – ámde még köztük sem húzódtak szigorú etnikai határok.
A Jugoszláv Néphadsereg esetében ez persze nem egy nagy kunszt, besoroztak – azaz berángattak – oda mindenkit, akit értek. Viszont hogy az 1800 fős védőcsapatban legalább 100 szerb harcolt, akikben – egy horvát veterán szavai szerint – teljesen megbíztak a társaik. Sőt, egyes adatok szerint mintegy 10 ezer szerb nemzetiségű katona szolgált a horvát hadseregben 1991 és 1995 között. A másik oldalon persze örök kérdés, mi volt a szerbek „baja”, mennyire volt az indokolt, mikor és miben vált esetleg érdektelenné. Tény azonban, hogy a horvát erők az ország más részein nem mindenhol voltak annyira a „jó oldalon”, mint 1991-ben Vukováron, s nem minden, szerbek ellen elkövetett túlkapásért járt végül jogi szankció, elégtétel. Ám a háborús polarizáltság már csak ilyen...
Horvátország szerb többségű részei javarészt kiürültek 1995-ben, amikor a lakosság elmenekült a horvát Vihar-hadművelet hullámai elől. Kísértettájak fogadják az utazót Észak-Dalmácia és Nyugat-Szlavónia között, ahonnan teljes szerb közösségek tűntek el – végleg. Ez a véglet egyik változata, a másik pedig a csak nagyon kevéssé módosult etnikai arányok Vukováron és környékén. Van példa persze teljes etnikai fordulatra is, például Knin városában, ami 30 éve egyértelműen szerb többségű volt, ma már nyilvánvalóan horvát. Hát ezért volt a háború? A pusztaságért? Máshol a változatlan arányokért? Megint másutt az „etnikai tervezésért”?
A jugoszláv háborúk emlékét, az erről való beszédet egészen biztosan elhomályosítja a jelenleg is tomboló ukrán–orosz konfliktus. Már csak azért is, mert a vérontás abszolút számait tekintve lassan felülmúlja azt, ami a 90-es években a Nyugat-Balkánon történt. Ami azonban nem jelenti azt, hogy akár kívülállóként a „szomszédságból”, például Szlovákiából (nyitott elmével!), eleget foglalkoztunk a jugoszláv háborúk esetleges tanulságaival. Mert nagy valószínűséggel sem igazi társadalmi „eredményt”, sem megnyugvást nem hoznak az etnikai/ nemzeti törésvonal mentén vívott csatározások. Csak traumákat, amelyeket aztán sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak a társadalmak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >