2024. május 5. vasárnap
Ma Györgyi, Irén névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A valóság és annak orosz mása

A valóság és annak orosz mása
Az orosz medve (ketka illusztrációja)

„Különös orosz szakértők, üzletemberek és persze diplomaták oly fesztelenül látogatják a kormányintézményeket, minisztériumokat, amire rég, nagyon rég volt csak példa.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzetéből (Magyar Narancs):

(…) Ennél valamelyest érdekesebbek azok a szaporodó híradások, amelyek a most a hatalom közelébe került ukrán egykori ellenzéki csoportok céljaival, valós természetükkel kapcsolatban megfogalmazódnak. Tény, hogy az Összukrajnai Szabadság Párt (Всеукраїнське об’єднання Свобода,) radikálisan jobboldali voltát aligha lehet megkérdőjelezni, nem is beszélve a Jobb Szektor (Прaвий сeктор) futballhuligános jellegéről. Ráadásul nem egyfajta hirtelen jött, divatos idegengyűlölet jellemzi őket, hanem mély, a történelembe ágyazott ebbéli tradíció, ami a Szovjetunió 74 éves léte alatt hol virulensen, hol lappangva, de tovább élt. Amikor 1990-ben – még állt a Szovjetunió, ha rogyadozni is látszott – Kijevben jártam, s találkoztam a már javában szerveződő, amolyan MDF-féle RUH (Ukrán Népi Mozgalom, Народний Рух України) aktivistáival, gyorsan képet kaptam arról, hogy szélsőségesség szempontjából merről jött, s merre tart a mozgalom nem egy támogatója. Mindazonáltal a tisztánlátás kedvéért érdemes utánanézni valamelyest mélyebben, milyen is ennek az ukrán radikalizmusnak az aktuális politikai valója.

Tény, hogy a Jobb Szektor, ami maga is több frakcióból áll, a társadalom elhanyagolható részét képviseli. Tagjai, akik a 2006-os budapesti zavargások résztvevőinek pontos másai, olykor látványos szerepet tölthetnek be, politikai jelentőségük azonban ma elhanyagolható, minthogy szolgálataikra egyetlen nagy párt sem tart igényt (szemben 2006 őszével Budapesten). Persze mérvadókká válhatnak, ha az ukrán – főként gazdasági – válság eszkalálódik.

Összehasonlíthatatlanul fontosabb szerepet tölt be Ukrajna politikai életben a már említett, Szabadság nevű párt, amely a legutóbbi választásokon kimagasló eredményeket ért el, különösen Nyugat-Ukrajnában. Milyen is tulajdonképpen ez a párt? Radikális, szélsőjobboldali, neonáci, fasiszta?

Korábban megfigyelő státusszal rendelkezett az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében, mindaddig, míg az intézmény egy másik tagpártja, egy bizonyos Jobbik kezdeményezésére 2013 tavaszán fel nem függesztették ebbéli státuszát. Vajon Vona Gábor túl szélsőségesnek találta volna az ukrán pártot? Ó, dehogy. Az igazi okokra könnyebben rálelünk, ha a két párt tényleges céljait összehasonlítjuk: a Szabadság ellenzi Moszkva ukrajnai befolyását, a Jobbik ezzel szemben együttműködik az oroszokkal, s osztja azok eurázsiai céljait. Vonáék kapcsolatot tartanak fenn azzal az újfasiszta Alekszandr Duginnal, aki nemrég ultranacionalista önkéntesek toborzásába kezdett, hogy csatlakozzanak az Ukrajnát megszálló orosz csapatokhoz.

Továbbá: mint tudjuk, a Jobbik szeretné Magyarországot kivezetni az Európai Unióból, s bevezetni a Moszkva szervezte, s 2015-re megvalósítani tervezett Eurázsiai Unióba. A Szabadság ezzel szemben ellenzi a Kreml ez irányú terveit, ugyanakkor célja Ukrajna mielőbbi beléptetése a NATO-ba és az Európai Unióba.

A Jobbik fellépése az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében a Szabadság ellen ezekkel az igen praktikus politikai okokkal függ össze, s Kijevben biztosra veszik, hogy a Jobbik ezzel (is) egy Moszkvából jött utasítást hajtott végre.

Mindezt tudva az ember elmerenghet, vajon milyen, honnan származó ötlettől hajtva tervezte egy másik – vajon nagyon másik? – szervezet, a CÖF a maga, végül dugába dőlt menetelését Paks, Putyin, a keleti nyitás támogatására? Vajon milyen praktikus okok irányították a magyar jobboldali sajtó hirtelen aggodalmait az ukrán szélsőségesek miatt? És végső soron mi tartotta vissza Orbán Viktort, hogy szövetségeseinkhez hasonlóan idejekorán elítélje az ukrajnai orosz intervenciót?

E kérdések eléggé költőiek vagy álnaivak, ha a Jobbik vagy a CÖF magatartásának tükrében értelmezzük őket.

Az orosz érdekek melletti kardoskodás megtámogatásáról ugyanakkor már korántsem lehetne azt állítani, hogy költői eszközökkel történne, esetleg álnaiv felbuzdulás inspirálná. Az oroszországi hivatalos – azaz irányított – média már akkor felerősítette a most világszerte Ukrajnáról terjesztett, sok esetben alaptalan vagy túlzó vádakat, amikor november 21-e után Kijevben megindult a tiltakozás. Az orosz diplomácia, ami egyébként már egy ideje gyakorlatilag mindenütt jelen van, önmagát a legcsekélyebb mértékben sem zavartatva űzi folyamatosan Vlagyimir Putyin ősi mesterségét, hol szivárogtat, hol nyomást gyakorol, s mindenről tudni szeretne. Ne legyenek illúzióink, Magyarországon is ezt teszi.

Nemrég egy zártkörű konferencián vettem részt, ahol titkok ugyan nem hangzottak el, de – ahogy azt udvarias eufemizmussal mondani szokás – terítékre került néhány szenzitív kérdés. Az utolsó sorban ültem, a kezdés után kisvártatva két úr telepedett mellém. Később felfigyeltem rá, hogy oroszul beszéltek egymás között. A szünetben megkérdeztem egyik ismerősömet, hogy kik ők, mire azt a választ kaptam: az orosz követség emberei. Minthogy az előadásokban Oroszországról is szó esett, elcsodálkoztam, mi értelme volt meghívni őket? Amikor efelől érdeklődtem a szervezőknél, ők is csodálkoztak, s zavartan állították, nemhogy nem hívtak meg orosz diplomatát, de igyekeztek bizalmasan kezelni nemcsak a konferencia tényét, hanem a helyszínt is.

Mások is állítják, hogy különös orosz szakértők, üzletemberek és persze diplomaták oly fesztelenül látogatják a kormányintézményeket, minisztériumokat, amire rég, nagyon rég volt csak példa. Nem csoda hát, hogy eléggé jól kiismerik magukat a világunkban. Kicsit talán túlságosan is jól ahhoz, hogy ne fogalmazódnának meg bennünk az üggyel kapcsolatban bizonyos kevéssé költői és naiv, annál inkább prózai és nagyon gyanakvó kérdések.

Legfőképpen az, hogy honnan is ez a heves keleti széljárás, melynek a magyar kormány olyannyira nem tud ellenállni?

2014. március 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét

A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >

Tovább

Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell

A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >

Tovább

Egyetlen kisteherautóval

Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >

Tovább

Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában

Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >

Tovább

A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?

Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >

Tovább

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább