Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ukránvízió
„Kontinensünk tulajdonképpen egy „szakállas nő”, de szó mi szó, gyönyörűen énekel.“ Markó Béla (hvg.hu):
Európa a Dalfesztivállal ismételten megmutatta, hogy milyen nagy becsben tartja az egyéni jogokat. Ám elkeserítő az az ellentmondás, amely az egyéni jogok tényleg felemelő értelmezése és a kollektív – etnikai, nemzeti – jogok görcsös elutasítása között immár huszonöt esztendeje újra meg újra megmutatkozik. (...)
Ma viszont mi van? Nem lehet tudni, az Európai Unió irtózik-e jobban az emberjogi, kisebbségjogi problémáktól, vagy az Egyesült Államok. Egytől-egyig felemásnak érzem azokat az állásfoglalásokat, amelyek egyrészt – helyesen – hatalmas veszélyt látnak Ukrajna területi integrációjának megsértésében, és nem csak azért, mert Oroszország megszegi az 1994-es budapesti memorandumot, hanem mert egy ilyen folyamatnak felmérni sem lehet a következményeit, másrészt viszont rendre elfelejtik, hogy Ukrajnában az általuk „kolaterálisan” megtámogatott ukrán nacionalisták éppen úgy veszélyeztetik az etnikai békét, vagyis általában a a békét, mint az oroszok. Holott itt lett volna a kiváló alkalom, hogy Brüsszel és Washington is bebizonyítsa, sokszorosan többet, jobbat, érvényesebbet tud mondani a nemzetiségi kérdés megoldásáról, mint Moszkva, és esetleg azt is meg tudja magyarázni, hogy mi a különbség Koszovó és a Krím-félsziget között, mert van ilyen különbség természetesen, legalábbis ami az elszakadás előzményeit illeti. Ehelyett miket olvasok? Az amerikai elnök azt nyilatkozta február 28-án, hogy az ukrán nép „megérdemli, hogy esélye legyen saját sorsának meghatározására”. Ezzel csak egyetérthetünk. De hiányzik egy félmondat arról, hogy mi van az Ukrajnában élő nem-ukrán etnikumokkal, velük mi legyen. Igaz, hogy rá egy napra már Barack Obama a Vlagyimir Putyinnal folyatott telefonbeszélgetésben – a Kreml közleménye szerint – elismerte, hogy „Ukrajnának és Oroszországnak szilárd történelmi kapcsolatai vannak, és hogy meg kell védeni az ukrajnai orosz ajkúak és más kisebbség jogait”. Jócskán megkésve ehhez az amerikai állásfoglaláshoz képest is, az Európai Unió állam- és kormányfői március 20-i tanácskozásának zárónyilatkozatában végre megjelenik ugyanez a gondolat: az ukrán hatóságoknak „folytatniuk kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kinyújtsák a kezüket valamennyi ukrajnai régió és lakosságcsoport felé, és hogy biztosítsák a nemzeti kisebbséghez tartozók jogainak teljes védelmét, támaszkodva az Európa Tanács és az Európai Bizottsági és Együttműködési Szervezet szakértelmére”. Ez is valami, viszont azt a bizonyos szakértelmet emlegetni szinte képmutatásnak tűnik. Vagy legyünk mégis jóhiszeműek: kevés ennyit ígérni. Kevés is, késő is, de remélhetőleg nem véglegesen és főképpen nem végzetesen.
Szemléletváltásra van szükség, vagy legalább „visszaváltásra”: oda, ahol a kilencvenes évek közepe táján tartottunk. Hazabeszélek természetesen. Nincsenek precedensek, nincsenek analógiák, így igaz, viszont nekünk, magyaroknak is nagy szükségünk lenne erre az európai mentalitás-változásra. Hogyan higgyünk még egy demokratikus nemzetközi akaratban – márpedig ebben hinnünk muszáj –, ha Ukrajnában itt is, ott is fellángol az etnikai konfliktus, és erről a nagyvilág csak annyit tud mondani, hogy csúnyák az oroszok. Nem Puskin, nem Tolsztoj, nem Szolzsenyicin, még csak nem is Gorbacsov, hanem Putyin. Amit helyeselhetünk ugyan, de ebben a történetben végül is ki a szép? És melyik nacionalizmust vagy fundamentalizmust kellene nekünk szeretni? Attól tartok, hogy mifelénk a pokolba vezető út is csupa demokratikus szándékkal van kikövezve. S ha odaérünk, akkor már fölösleges lesz azon vitatkozni, hogy ukránul beszél-e az ördög vagy oroszul.
(Amikor ezeket az indulatos mondatokat papírra vetem, az európai parlamenti választási kampány célegyenesében vagyunk már Romániában, ahogyan a többi uniós tagországban is. Járok-kelek Erdély-szerte, figyelem a különböző pártok kampányát, már ami ebből a plakátokon látható. A legmarkánsabb a Szociáldemokrata Párt választási jelszava. Egyszerű, világos és nyilván semmi köze az Európai Unióhoz (vagy mégis?), valahogy így fordítanám: „Büszkék vagyunk, hogy románok vagyunk”. Ennyi. A többi párt is ekörül kapirgál, de kevésbé találóan. Romániában nem „osztották el” egymás között a nemzeti kérdést a politikai pártok, ez nem jobboldali vagy baloldali attribútum, hanem ki ahol éri, ott nyúl hozzá. Ezelőtt néhány évvel még talán azt mondták volna: „büszkék vagyunk, hogy európaiak vagyunk”. Jó lenne figyelni ezekre a változásokra, „mert földünkön az idő érik”, ahogy a költő írta egykor. Aki pedig ma a hírneves Európát elrabolja, félek, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy kontinensünk tulajdonképpen egy „szakállas nő”, de szó mi szó, gyönyörűen énekel.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >