2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A jövő sem lesz a régi

Végel László
Végel László
A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, akiket ezért máglyára vetettek. Terjedtek a misztikus eszmék, minden megingott, még a keresztény hit is. Terjedt a világvége hangulat, a jövő kérdéses lett. Most is ugyanez történik: négy fal közé bezárva legtöbbet arról olvasok, hogy a járvány után jövőnk sem lesz a régi. Végel László:

2020.március 24. kedd

21 év múlt el a NATO bombázások óta. A koronavírus miatt elmaradtak a tömeges rendezvények, a szerb hadügyminiszter a NATO-országokat ostorozta, de egy szót sem szólt a koszóvói albánok elleni atrocitásokról. Egyszeriben kedvem kerekedik elővenni a NATO-légitámadásról írt Exterritórium című dokumentumregényemet. Tulajdonképpen ez az esemény a digitális háború bevezetője volt, a NATO itt próbálta ki az új fegyvereket. A jövő háborújában a saját múltammal kell szembesülnöm, viszont a koronajárvány a „múlt háborúja”, amelyben a jövővel kell szembesülnöm. Mit gondolhattak az európai polgárok az 1347 utáni pestisjárvány idején, amelyben egyesek szerint Európa lakosságának 30, mások szerint 60 százaléka lelte halálát. Legalább 25 millió ember veszett oda! Voltak olyan állítások, miszerint a keresztes háborúkból visszatérő katonák hozták a vészt, tehát a pestis az araboktól ragadt ránk, de végül kiderült, hogy a nevezetes selyemúton a kínaiaktól került Európába. Feléledt az idegengyűlölet. A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, akiket ezért máglyára vetettek. Terjedtek a misztikus eszmék, minden megingott, még a keresztény hit is. Terjedt a világvége hangulat, a jövő kérdéses lett. Most is ugyanez történik: négy fal közé bezárva legtöbbet arról olvasok, hogy a járvány után jövőnk sem lesz a régi.

Észrevettem, hogy a rendszerváltó államokban főképpen a tekintélyelvű „újdemokráciákban” a pártvezérek hallatlan buzgalommal csetlenek-botlanak, még a szakembereket sem engedik szóhoz jutni. Heroikus pózban szuggerálják, hogy éppen ők mentik meg népüket a globális veszedelemtől. Nyilván a félelem vezérli őket, mert sejtik, hogy vesztik a tömegek bizalmát. Eddig a kitalált ellenséggel biztosították hatalmukat, most azonban a valóságos ellenséggel szemben fatalisták lettek. A vírus erodálja a karizmájukat. A 2008-as gazdasági válságban a baloldal súlyos vereséget szenvedett, a koronavírus azonban globális bizalomvesztést gerjeszt. A különböző ankétok eddig is arról szóltak, hogy a politikusok eddig sem élveztek nagy népszerűséget, a hatalmukat főleg a nacionalista érzelmek gerjesztésének köszönhetik. Lopnak – de védik a nemzet becsületét, hallottam és olvastam számtalanszor. A koronavírus árnyékában, a lopakodó haláltudat hatása alatt azonban a nemzeti érzés is veszít mitikus erejéből. Homályos, egyelőre nehezen meghatározható ösztönök ébredeznek. Nem hiszek az apokalipszisben, lesznek súlyos emberáldozatok, de népek túlélik, ám utána súlyos gazdasági válsággal kell megbirkózni a politikai elitnek, amely nem lesz kisebb, mint amilyen a 2008-as volt. A 2008-as gazdasági válság után a jobboldali politikusok fennhéjázón mutogattak a baloldalra, ők a hibásak, mondogatták. Majd mi rendbe teszünk mindent, ígérgették. Új aranykort emlegettek. Az utána következő gazdasági konjunktúra nekik kedvezett, a szerencse gyermekei voltak, egymás után nyerték meg a választásokat. A koronavírus előidézte válság azonban a jobboldalt állítja lehetetlen feladat elé. Kik buknak meg most? Kik jönnek helyettük?

 

2020. március 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább

Szabadka súlya

A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >

Tovább

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább

Covidióták

Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >

Tovább