2020. december 2. Szerda
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A közgáz és a színiakadémia

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi. Még szervezni is jobban tud. Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna. Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm. Tamás Gáspár Miklós:

Megmutatta a közgazdasági egyetem („Corvinus”) rektora, dr. Lánczi András – korábban kedves cimborám és kollégám – , hogy mire való az egyetemek (tévesen „privatizálásnak” nevezett) hiperállamosítása, pontosabban: mélyállamosítása, amelyet „alapítványi formának” is neveznek, ugyancsak jogilag tévesen (az alapítvány valami más). A közgazdasági egyetemet egyébként Anthony Radev bolgár, öö, üzletember vezeti ténylegesen, aki valaha itt volt diák, aztán a McKinsey & Co.  igazgatója, s ami a legfontosabb, 2010-től a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, csúcsragadozó menedzser és titokzatos globális, hm, szereplő, vezető magyar, hogy is mondjam csak, államférfiak bizalmasa.

Ezen rektor nem engedélyezte (amire ugyan nincs joga), hogy a közgáz (Corvinus Egyetem) szenátusa megtárgyalhassa a színiakadémia (SZFE) ügyét; nem titok, hogy az egyébként gondosan megválogatott szenátus szolidaritási nyilatkozatot készült kibocsátani. Lánczi András politológus szerint azonban ennek az ügynek a vezetőség általi megbeszélése valamiképpen „politikai behatolási szándék” (?).

De ezen rektor meg is magyarázza az álláspontját: „...a magyar egyetemeknek végre kell hajtania [helyesen: végre kell hajtaniuk, művelt barátom] a maguk rendszerváltását [értsd: átállításukat az Orbán-vonalra], különben előbb vagy utóbb nem lesz rájuk szükség”.

Egyszóval: akár államosítás, akár privatizáció, ez mindenképpen ORBÁNOSÍTÁST jelent. (De a legnagyobb orbánosítás, a szélsőjobb utópiája a teljes fölsőoktatás és a tudományos kutatás, a magasabb művészet fölszámolása volna: de sajna, sajna, ezt még nem lehet.)

A színiakadémiáról szóló hírekben Vidnyánszky, Novák Emil (meg nem választott, el nem ismert, nem működő rektorhelyettes) és Szarka Gábor lövészezredes nevét minden esetben „Orbán Viktor”-ra kell átírni, a szegény Vidnyánszky lelkének etnopszichológiai elemzéseit ki lehet dobni a papírkosárba, ő kiszállt ebből az ügyből. Színházi ember, rosszul bírja a leégést, a kifütyülést – már ő is a kelet-európai liberális mantrát nyomja a tiszta művészetről és a piszkos politikáról.

Palkovics miniszter (az ő neve helyére is az „Orbán Viktor” nevet kell behelyettesíteni) nem tárgyal, kifárasztási taktikát alkalmaz (sikertelenül).

A színinövendékek népszerű, diadalmas és gyönyörű ellenállása mellett áll ma a teljes magyar diákság – lásd a hivatalos országos diákképviselet, a HÖOK újabb nyilatkozatait és fölhívásait és a többi egyetem diákságának testvéri akcióit – és majdnem a teljes magyar értelmiség meg a fél ország meg az európai színházi és egyetemi világ.

Dr. Lánczi András, tudós kollégám annak a sokrétűen megszervezett államnak a képviselője (ma még), amely se a hagyományos, se az újabban kifejlődött autonómiáknak nem óhajt semminő teret engedni. Ez közismert, kár is rá szót vesztegetni.

Ez a törekvés azonban csak akkor nyertes, ha a szétvert autonómiák korábbi részvevői együttműködnek az autonómia helyett heteronómiát képviselő államhatalommal.

Ilyen együttműködés volt észlelhető a két világháború között, amikor a totális államot hatalomra juttató gigantikus, lelkes (értelemszerűen: totalitárius) mozgalmak mozgósították, harcra késztették az érintetteket, szabadság helyett erősen motiváló politikai közösséget nyújtva nekik.

Ám most ezt nem indulatos, izgató, érzelmi kielégülést nyújtó, kellemesen borzongató pozitív terrormozgalom keretében hajtja végre az orbáni mélyállam, hanem jéghideg, hivatalnoki, vagyis romantika, elkötelezettség és motiváció nélküli aktusokkal, amelyek teljesen negatívak.

Csak tilalmat, korlátozást, csonkítást, kényszert

tartalmaznak, azaz: csupa negatívumot.

Az ilyesmit mindenki utálja, beleértve a magyar jobboldal (értsd: Orbán Viktor) táborát, amely utálja ezt is, de a csepűrágó értelmiségieket még jobban; a jobboldal ma mindent és mindenkit utál, negatívabb ma, mint a folyton (és nem egészen jogtalanul) negativizmussal vádolt, közmondásos ballib.

Evvel áll szemben a színinövendékek és más egyetemisták pozitív, követelő és tartalmas, antihivatalnoki, forró szívű szabadságmozgalma. (És nemcsak az övék).

A kontraszt a dermesztő orbáni hideggel szemben – akárcsak a lengyel nők szabadságmozgalma a nőtlen, jéggé fagyott öregurak tilalmaival szemben – eltéveszthetetlen. És még a legyőzhetetlen művészet is a tiltakozók mellett áll. Ma már a szélsőjobb sajtó is műkritikával kísérletezik: egységesen bírálja Fullajtár Andrea művésznőt, mert a nagy sikerű október 23-i tüntetésen a szélsőjobb szerint valahogy nem mondta elég jól a „Nemzeti dal”-t. Így szólt az orbánsajtó a karzatról.

A színpadon a művészfiatalság van, igen, mint százötven éve mindig – forradalmi pillanatokban – a diákság, a huszonéves petrovicsok és a többi kasza-kapa-kerülők.

A szélsőjobb szerint a dolog mögött a Gyurcsányi rejtőzik, illetve a tudjukkik. Ekkora lóságot!

Meg kell nézni az ún. ellenzéket az ún. parlamentben, amint rikácsol, gorombáskodik, cöfözik, krumplizik – vagy a „terepen” indít képviselőválasztáson egy szerencsétlen exnácit Szerencsen vagy „intézi” a kispesti meg gödi zavaros ügyeit vagy bitcoinbányászattal múlatja az időt Erzsébetvárosban – , a legkezdetlegesebb stílusbírálat (vagy nézői ízlésítélet) is föltárja, hogy ez a két dolog nem ugyanaz. Színház az egész világ, no igen, de van jó színház meg pocsék színház.

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi.

Még szervezni is jobban tud.

Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna.

Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm.

(444.hu)

2020. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább