2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Ahol csak tudunk, ott el is kell indulni!”

Interjú Sövény Ferenccel, az MM elnökével

„Ahol csak tudunk, ott el is kell indulni!”

„Például az elmúlt négy évben Szabadka Polgári Mozgalma, illetve annak vezetője, Maglai Jenő szólalt fel legtöbbször a képviselő-testületi üléseken, ehhez képest a Pannon Televízióba egyetlenegyszer sem hívták meg stúdióvendégnek. Sem a Közügyekbe, sem más helyi, közéleti vagy politikai témájú műsorba, hogy a legnagyobb frakcióval rendelkező ellenzéki tanácsnoki csoport vezetőjeként elmondja véleményét. A Pannon RTV alapítója a Magyar Nemzeti Tanács, ahol öt képviselővel rendelkezünk, akik szakterületüket tekintve a kultúrában és az oktatásban is jártasak. Ők gyakorlatilag nem szerepelnek ebben a médiumban. Azt hiszem, ezen nincs mit ragozni, ez a tény önmagáért beszél.”

Mára a Magyar Mozgalom maradt Vajdaságban az egyetlen olyan magyar előjelű ellenzéki politikai szervezet, amely részt vett a 2020-as választásokon, és tanácsnoki helyeket is szerzett néhány önkormányzatban. Az MM irányítása annak megalakulásától kezdve egészen idén októberig társelnöki rendszerben valósult meg, a legutóbbi tisztújító közgyűlésen azonban a szervezet egy héttagú elnökséget és egy elnököt választott magának.

A Magyar Mozgalom 2015-ös megalakulásakor sokan azt várták – volt, aki reménykedve, volt, aki rettegve –, hogy megtöri majd a Vajdasági Magyar Szövetség egyeduralmát, de a következő évben két olyan esemény is történt, ami a tagság és a szimpatizánsok jelentős részét elbizonytalanította. A 2016-os áprilisi választásokon kirobbant „pecsétes botrány”, majd az év végén Korhecz Tamás társelnök (VMSZ segédletével történő) alkotmánybírói kinevezése derékba törte a kezdeti lendületet. Sövény Ferenc, közelmúltban megválasztott elnök azonban kreatív módon áll hozzá a problémák megoldásához.

A történtek nemcsak a szimpatizánsoknak, a vezetőknek is nagy csalódást okoztak

A „pecsétes botrány”-ról a tagság és a szimpatizánsok többnyire a hatalmi pártok befolyása alatt álló médiumokból értesültek, talán nem a legtárgyilagosabb módon. Mi történt pontosan? Történt-e bűncselekmény, elmarasztalt-e valakit is az igazságszolgáltatás?

– Akkoriban a Magyar Mozgalom irányításában közvetlenül nem vettem részt, nem voltam sem az Ügyvivő Testület, sem az elnökség tagja, de Palicson helyi koordinátorként tevékenykedtem. Engem is, mint valamennyi tagot, de ugyanúgy a vezetőket is lesújtotta és elszomorította ez a hír. Meggyőződésem, hogy egy nagyon jól kifundált csapdába csalták bele az MM-et. Le kell szögezni, hogy az az ominózus pecsét nem volt hamis! Habár közvetlenül a történtek után nyilatkoztunk erről a sajtóban, de tény és való, hogy ezt a dolgot nem tisztáztuk kellőképpen.

Itt a lehetőség…

– A nagyon nagy országos pártokat leszámítva gyakorlatilag minden politikai szereplőnek, így a mozgalomnak is nehézséget okozott, hogy rövid határidőn belül összeszedje a választásokon való induláshoz szükséges tízezer aláírást. Az MM-et belgrádi politikai kapcsolatokkal rendelkező emberek keresték meg, és felajánlották, hogy segítenek összegyűjteni a hiányzó aláírásokat, cserébe azért, hogy utána a szavazatszámláló bizottságokba delegálunk választási megfigyelőket, azaz kölcsönösen kisegítjük egymást.

Ez az alku nem volt törvénybe ütköző?

– Ebben nincs semmi szokatlan vagy törvénytelen. Ez a kisebb pártok körében bevált politikai gyakorlat, ha jól tudom, régebben a VMSZ is élt ilyen lehetőséggel. Magát a folyamatot mi semmilyen módon nem tudtuk kontrollálni. Mi már az aláírt, hitelesített támogató íveket kaptuk meg, amelyek teljesen szabályosnak tűntek. Maguk a személyek, akik nekünk aláírtak, valós személyek voltak, és valós adatokat adtak meg. A probléma a bélyegzővel volt, amellyel az íveket hitelesítették, a pecsét ugyanis már érvénytelen volt. Az ügyben tudomásom szerint senkit sem marasztaltak el, bírósági eljárás nem indult. Egyébként nem túl sok érvénytelen ívet találtak a tizenegyezer közül, amit átadtunk, körülbelül ezeröt-ezerhatszázat. Vagyis nagyon közel voltunk egy olyan óriási célhoz, amiről a VMSZ-en kívül egyetlen más magyar előjelű szervezet vagy párt még csak álmodni sem mert. Ezért okoztak a történtek hatalmas csalódást nemcsak a tagoknak és a szimpatizánsoknak, hanem a Magyar Mozgalom vezetőinek is, akik mindent megtettek, hogy a választásokon elinduljunk, és a VMSZ-szel szemben alternatívát nyújtsunk. Habár a köztársasági választásokon nem sikerült elindulni, a tartományi választásokon 16.500 szavazatot kaptunk.

2016-ban az önkormányzati választáson Szabadkán 11, Zentán pedig 4 mandátumhoz jutott az MM, ezzel szemben idén Szabadkán már csak 4, Zentán pedig mindössze 3 tanácsnokuk maradt. Miben látja ennek okát?

– A kezdeti időszakban azt vettem észre, hogy nagyon sokan jöttek az MM-be, azt remélve, hogy majd valamiféle anyagi vagy politikai hasznuk lesz. Főleg azokra a volt VMSZ-esekre gondolok, akik politikai túlélést vagy valamiféle anyagi előnyt reméltek. Ők, amikor látták, hogy itt ilyen babérok nem fognak teremni, apránként lemorzsolódtak. Nagy részük visszatáncolt a VMSZ-be. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem azokról az emberekről beszélek, akik az elmúlt időszakban a Magyar Mozgalom elnökségét vagy Ügyvivő Testületét alkották, hanem – ha fogalmazhatok így – a másodvonalat képezték. Ők tűntek el. Ez viszont a szervezeti struktúra továbbépítésében okozott problémát. Ma már pusztán az elkötelezett emberekre és a tagságra tud támaszkodni a Magyar Mozgalom. Nincsenek anyagi forrásaink, közöttünk nincsenek fizetett politikusok, és nincsenek olyan közvállalati dolgozók, akik munkaidőben például bértollnokként tevékenykednek a közösségi médiában. Mi saját elhatározásból, szabadidőnkben tudunk a közösségi médiában posztokat közzétenni. Így viszont nehéz hatékonyan működni. Az is tény, hogy az MM az alakulása óta fokozatosan veszített a közösségi médiában való jelenlétéből, de ehhez egyfajta „anyagfáradás” is hozzájárult. Voltak, akik nagy elánnal belekezdtek, de a színfalak mögött folyamatosan elszenvedett pofonok hatására sokan belefáradtak. A szervezetnek pénze sincs, a VMSZ „közbenjárására” a Magyar Mozgalom nem tudott pályázatokon nyerni, sőt, az MM-tagok által irányított különböző civil szervezetek sem. Sokan, akik nem akarták elhagyni a mozgalmat, arra kényszerültek, hogy háttérbe vonuljanak. Ez egy igazságtalan rendszer, ebben kell feltalálnunk magunkat.

„A rezsim a teljes ellenzéket beszántotta és sóval hintette be”

A választási rendszer sem mondható kedvezőnek…

– Az kifejezetten a nagyobb politikai szereplőknek kedvez, és megnehezíti a kisebb szervezetek részvételét, főleg, ha nem pártok. Mi civil szervezetként nem tudtunk indulni a választásokon. Polgárok csoportjaként jelentünk meg úgy Szabadkán, mint Zentán. Ez a felismerhetőségünket is megnehezítette, de a választásokkal kapcsolatos munkát is. A kampányt saját zsebből fizettük, nem az évek során a közvállalatokból kifejt pénzből. A nagyobb pártokhoz képest morzsányi eszközökből gazdálkodtunk. A tőlünk telhetőt tisztességesen megcsináltuk, hatalmas ellenszél és médiasötétség közepette. Az ember azt hinné, hogy legalább kampányidőszakban könnyen el lehet érni a választópolgárokat, vagy be lehet mutatkozni a magukat közszolgálatinak tartó médiumokon keresztül, de ez nem így van! Például az elmúlt négy évben Szabadka Polgári Mozgalma, illetve annak vezetője, Maglai Jenő szólalt fel legtöbbször a képviselő-testületi üléseken, ehhez képest a Pannon Televízióba egyetlenegyszer sem hívták meg stúdióvendégnek. Sem a Közügyekbe, sem más helyi, közéleti vagy politikai témájú műsorba, hogy a legnagyobb frakcióval rendelkező ellenzéki tanácsnoki csoport vezetőjeként elmondja véleményét. A Pannon RTV alapítója a Magyar Nemzeti Tanács, ahol öt képviselővel rendelkezünk, akik szakterületüket tekintve a kultúrában és az oktatásban is jártasak. Ők gyakorlatilag nem szerepelnek ebben a médiumban. Azt hiszem, ezen nincs mit ragozni, ez a tény önmagáért beszél.

Miként látja az ellenzékiség jövőjét az elkövetkező másfél évben a következő választásokig?

– Meglátásom szerint a jelenlegi szerbiai ellenzéki palettát a hatalom beszántotta és sóval hintette be. Szinte egyáltalán nem hagyja, hogy bármilyen kezdeményezés történjék. Kezdve a választási feltételek gyakorlatilag totális ellehetetlenítésétől, azután, ahogyan a kisebbségi médiatérben a Magyar Mozgalmat teljesen háttérbe szorítják, országos szinten ugyanez érvényes a szerb ellenzéki erőkre is. Alig kapnak megjelenési lehetőséget, és akkor is főleg a karaktergyilkosságok jellemzőek, leginkább a bulvármédiában. A Magyar Mozgalom, ahogy eddig is, a továbbiakban is nyitott marad az együttműködésre azokkal a politikai pártokkal, amelyek a kisebbségek, illetve a magyarság érdekeit is szem előtt tartják, és azokat a megfelelő prioritással kezelik. Olyanokra kell gondolni, akik nem tartoznak a haladók köré szerveződött rezsimhez, mert utóbbiakkal meggyőződésem szerint hosszú ideig nem elképzelhető az együttműködés, mivel nagymértékben beléjük ivódott a korrupció és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás.

Az MM többször megpróbált együttműködni a VMSZ-szel, de ezt a másik fél elutasította. Azt akarja mondani, hogy mostanra eljött a pillanat, amikor már az MM sem akar a VMSZ-szel együttműködni?

– Azzal nagyon nehéz együttműködni, aki a másikról még csak tudomást sem akar venni. Nemcsak a szervezetünkkel viselkednek úgy, mintha nem léteznénk, hanem mindazokkal a választópolgárokkal is, akik ráadásul lehet, hogy nem is mozgalmasok, csak éppen nem VMSZ-esek. Olyan mértékű a kiközösítés, hogy léteznek a VMSZ-esek, úgymond, ők a „magyarok”, és vannak a „többiek”. Ezzel nem tudunk egyetérteni, és a Vajdasági Magyar Szövetség jelenlegi vezető garnitúrája – éppúgy, mint a haladó párté is – alkalmatlan arra, hogy ezeken a bevett szokásokon változtasson. Nem azt mondom, hogy a VMSZ-ben nincsenek olyan emberek, akikkel egyszer majd ne lehetne együttműködni. Nagyon bízom a fiatalabb generációban – főleg azokban, akik nem családi-rokoni alapon ágyazódtak a pártba, hanem érdemeik szerint vannak ott, ahol –, hogy velük idővel majd lehet és kell is együttműködni! De biztos vagyok benne, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni.

A VMDK-val milyen a viszony?

– Nagyjából egy hónappal vagyunk túl a tisztújításon. A magyar ellenzéki palettán rajtunk kívül gyakorlatilag még a VMDK található. Velük egyelőre még nem vettük fel a kapcsolatot, de nyitottak vagyunk a párbeszédre, ahogyan korábban is voltunk. Ami különbség köztünk, hogy míg a VMDK már korábban, a nemzeti tanácsi, majd az idei parlamenti választásokon is inkább a bojkott mellett döntött, mi úgy gondoljuk, hogy minden olyan választáson, ahol el tudunk, ott el is kell indulni. Kisebbségi szervezetként nem engedhetjük meg magunknak, hogy közösségünkben azt a nagyon kevés, másként gondolkodó embert ne képviselje senki. Hallatniuk kell hangjukat legalább helyi vagy nemzeti tanácsi szinten.

„Sanyika, Vajdaság fia meghódíjja a Jutyubot”

Sövény Ferenc nemrégiben egy alapvetően humoros, de politikai felhangoktól sem mentes vlogot, azaz videoblogot indított a YouTube-videómegosztón. A világ számos országában, így Szerbiában és Magyarországon is sok, nagy követői táborral rendelkező influenszer tevékenykedik, ellenben a vajdasági magyar közösségben e műfaj tekintetében (is) komoly lemaradás tapasztalható.

– Ezt egyrészt hiánypótlónak tartom, másfelől pedig erre rá is vagyunk kényszerítve, a hagyományos média ugyanis gyakorlatilag elérhetetlenné teszi számunkra a polgárokkal való hatékony kommunikációt. Ezért is gondolom, hogy az online tér az, ahol nagyobb hatásfokkal tudunk működni. Emellett egy másfajta kommunikációs formára is szükség van. Úgy érzem, erre nemcsak a fiatalabb korosztály a vevő, hanem az idősebbek is. Másfelől pedig nem szeretem a begyepesedett politikai dogmákat és stílusokat. 2021-et írunk lassan, politizálni és kommunikálni is másképpen kell, mint harminc évvel ezelőtt – szögezte le a Magyar Mozgalom elnöke.

Tóth Imre

Az interjú nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. december 10-ei számában jelent meg.

 

2021. január 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább