Ma Júlia, Rita, Emil névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A délszláv legenda
Végel László
Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa be, a történelem ravaszsága folytán Titoból idővel délszláv legenda lesz. Úgy, mint Ferenc József a posztmonarchiában. Azt is észrevettem, hogy a Titoról folyó viták nem csak politikai vagy világnézeti különbségeket tükröznek, hanem erősen érzelmi alapjuk van. Nem az a kérdés, hogy Tito diktátor volt-e vagy autokrata, hanem arról, hogy hogyan „lélegzett” a társadalom. Végel László:
2021. november 29., hétfő
Egyre másra érkeznek az üdvözletek november 29-e alkalmából. A szocializmusban ezen a napon ünnepeltük a köztársaság napját, furcsa módon erre emlékeznek az ismerőseim, de nem csupán ők, hanem a facebookon jelentkező ismeretlen emberek is. Meglepődve vettem észre, hogy emlegetik azok a fiatalok is, akik nem voltak tanúi azoknak az időknek. Úgy látszik, apáról fiúra öröklődik az emlék. A negyvenegy éve halott Josip Broz Tito nevét ellenfeleinek sem sikerült kitörölni a a kollektív emlékezetből. Csupán Tito-nosztalgiáról lenne szó, vagy ennél többről? Azt veszem észre, hogy az emlékezők ironikusan utalnak a napjaink állapotára, amiből kiolvasható, hogy nem is annyira nosztalgiáról van szó, sokkal inkább a jelenlegi állapotok kritikájáról. Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa be, a történelem ravaszsága folytán Titoból idővel délszláv legenda lesz. Úgy, mint Ferenc József a posztmonarchiában. Azt is észrevettem, hogy a Titoról folyó viták nem csak politikai vagy világnézeti különbségeket tükröznek, hanem erősen érzelmi alapjuk van. Nem az a kérdés, hogy Tito diktátor volt-e vagy autokrata, hanem arról, hogy hogyan „lélegzett” a társadalom. Nyilván békésebb és demokratikusabb időkre kell várni, hogy Titot és a szocializmust higgadtan és tárgyilagosan megítéljük. Lehet, hogy a sebek begyógyulása utáni új nemzedékek képesek lesznek erre. Ők talán meg tudják érteni, hogy Ivo Andrić miért javasolta Titot Nobel-békedíjra. Kényszerítették volna? Ezt nem hiszem, az akkori jugoszláv hatalom nem vállalkozott volna erre. Nem mellékes adalék az sem, hogy 1945 után Andrić agitált a szocializmus építése mellett. Az új nemzedékek nemes empátiájára lesz szükség, hogy megértsék miért irt Krleža a legnagyobb elismerés hangján Titoról. Mi vonzotta Krležát a szocializmushoz? És a Jugoszlávia megítélésénél az sem mellékes, hogy Aleksandar Tišma is és Danilo Kiš is az utolsó jugoszláv írónak vallotta magát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újra „csörtetnek bátran a senkik”
Dörögnek az ágyúk, nem merek és nem akarok hitelt adni a világháborús híreknek, de egyre inkább >
Végjáték
Izgalmas pillanatok voltak: átadtuk az útleveleket a szerb rendőrnek, a jobb lábam a gázpedálon. Készen álltam >
Végül csak elszakadt a cérna: ötünket kirúgtak a tévéből
„Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, >
Kettős élet
Halló! Ekecs Géza vagyok Münchenből, a Szabad Európa Rádióból. Bódis Gáborral szeretnék beszélni. Én is, de nem >
Disszidensnek lenni jó
Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky >
Újvidék – identitás nélkül
Újvidék évszázadokon át nem egy nemzetállamban, hanem nemzetileg összetett országban létezett. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, >
A VMSZ (további) kormányzati szerepvállalásra készül
Pásztor Pista vezetésével a VMSZ tovább folytatja, tehát, az Aleksandar Vučićtyal kötött természetellenes szövetségét, aki – >
Folyik el a joghurt
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép >
Amikor egy kommunista csinovnyik találkozik a nacionalizmussal
„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek >
Fagyos szelek Belgrádból
Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább >
Már nyolc évvel ezelőtt is
„Az EU szankciókkal fenyegeti Oroszországot. Oroszország azonban nem ijedezik. Akik gyengítették az EU-t, azok erősítették Oroszországot. >
Joghurt
A vállalati étteremben, ahol régen vidáman vodkáztunk, később csak söröztünk, de a pljeskavica mindig is jó >